Energiagazdálkodás, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
gyezzük, hogy a részletesebb ismertetést az Energia és Atomtechnika 1978 augusztus—szeptemberi összevont száma közölte. 2. Prognózisok a világ távlati energiaellátásának alakulásáról A prognózisokkal a X. Energia Világkonferencián — az előzők értelmében — nagyobb súllyal foglalkozott a prognózisokkal. A fő rendezvényeknek tekintett kerekasztal-megbeszéléseken vitatták meg az olajválság óta különlegesen előtérbe került szén, valamint a jelenleg világviszonylatban a felhasználásban legnagyobb hányadot képviselő alapenergia-hordozó, a kőolaj, továbbá a földgáz és a különösen a fejlődő országokban nagy jövő elé tekintő vízenergia, azután a nem hagyományos és megújuló energiaforrások, valamint az energiaellátás biztonságos fejlődésére már most komoly alapokra reményeket keltő fejlettségű atomenergia jövőjét, várható fejlesztését. Ezek a prognózisok általában a kapitalista gazdasági és társadalmi körülmények közötti egyoldalú meggondolásokon, valamint csaknem kizárólag a nyugati szakirodalom ismeretén alapuló becsléseken alapulnak, továbbá nem kísérlik meg az energetikai vagy gazdasági optimálást a nyers energiától a hasznos energiáig, valamint az anyaggazdálkodás szükséges követelményeinek tekintetbevétele nélkül készültek. Jóllehet azoknak a X. Energia Világkonferencián való megvitatása megtörtént, nem tudtak általánosan érvényes ajánlásokat kialakítani, mert az egyes országoknak alapenergia-hordozókkal való igen különböző ellátottságán kívül az erősen differenciált gazdasági és fejlődési színvonal folytán ez nem volt lehetséges. Ennek folytán a hazai hasznosítás lehetőségeinek előtérbe helyezésével az említett prognózisok bővebb tárgyalásától eltekintünk. 3. Várható távlati energiafogyasztás fedezésének lehetősége szénnel A mintegy 10 000 milliárd tonna egyezményes tüzelőanyagot (ETA) kitevő ma ismert geológiai szénkészletekből a műszakilag és gazdaságosan kinyerhető szénkészlet mintegy 640 milliárd t ETA, amely az előbbinek mintegy 6,3 %-a. (Az Energia Világkonferencia detroiti ülésének anyagában ez a hányad mintegy 5,5 % volt, ami arra utal, hogy az energiahordozó-készletek felkutatására és gazdaságos kitermelési technológiák alkalmazására vonatkozó tevékenység megnövekedett. Az összes szükséges ilyen tevékenység idejekorán történő megkezdése esetén a 2020. évi összes széntermelés a mainak (2,1 • 1091 ETA) mintegy háromszorosa lehet és elérheti a 8,7 • 1091 ETA-t. Ehhez azonban megfelelően képzett bányászoknak, valamint alkalmas infrastruktúrának kell rendelkezésre állnia, a termelés mellett a környezetvédelem követelményeit is figyelembe kell venni és a termelés hasznosítása érdekében a megfelelő szénpiacot is biztosítani kell. Ehhez igen nagyszabású szénbányászati beruházásra van szükség oly időben, amikor az egyéb energiahordozók a szénnél kedvezőbb árakon állanak a fogyasztók rendelkezésére. Azonban nem megfelelő politika szénbányászati beruházásoknak az energiahiány idejére történő eltolása sem, mert az új szénbányászati létesítmények felfutási ideje 5—15 esztendő. Az a történelmi tanulság is természetesen befolyásolja a szénbányászat jövőjét, hogy valamely „forradalmi” átalakulást jelentő technológiának mintegy 50 esztendőre van szüksége, hogy elérje a tőle várható maximális gazdasági eredményt. A másik ilyen adottság az, hogy a széntermelő országok a termelésük fokozásának tervezésekor az egyéb országokba irányuló export igényét általában nem vették figyelembe. Ennek következtében a reális szemlélet értelmében a szén valószínűleg nem lesz abban a helyzetben, hogy a kőolaj- és földgázfogyasztásnak a készletek kimerülése, valamint az árak erős emelkedése okozta kényszerű csökkenése révén az energiapiacon a kínálat vonalán támadó hiányokat kitölthetné. 4. A várható távlati energiafogyasztás fedezésének lehetősége olajjal és gázzal A világ energiafogyasztásában mutatkozó 40 % körüli részesedésével a kőolaj ez idő szerint az első helyet foglalja el. 1990-ben — amikor az 1960-as fogyasztási szint háromszorosára biztosan számíthatunk — a világ energiafogyasztásának 40 %-át a kőolaj biztosítja majd. Részben ismeretes, de inkább nem kívánatos módon néhány ipari ország saját energiaszükségletét 70%-nál nagyobb hányadban kénytelen import kőolajjal fedezni. A meglevő hagyományos kőolajkészletek mennyisége (20 S/barrel kitermelési költséghatárig) 250— 300 • 1091. További 200—300 • 1091 kinyerése várható századunk végétől a nem hagyományos kőolajkészletekből. Ezek mély tengerekben, a sarkvidékeken, továbbá olajhomok és olajpala formájában találhatók. Ide tartozik még a szénből vegyi úton előállítható szintetikus olaj is. Ennek a nem hagyományos kitermelésű olajnak a felhasználási módja a kinyerési költségek magas szintje miatt korlátozott. Főleg a közlekedésre és vegyészeti feldolgozás nyersanyagaként lesz gazdaságosan, észszerűen felhasználható. Ennélfogva a kőolajlelőhelyek kitermelési technikája megjavításának igen nagy a jelentősége, a műszaki fejlesztés ez irányít trendje értelmében az ezredfordulóig az ez idő szerinti átlag 25 %-ról a kőolajkészlet 40 %-ára várhatóan emelkedni fog. A földgáz világméretű felhasználása a kőolajhoz viszonyítva hőtartalom-értékben mintegy 50 %. A Energiagazdálkodás XX. évf. 1. szám