Energiagazdálkodás, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

gyezzük, hogy a részletesebb ismertetést az Energia és Atomtechnika 1978 augusztus—szeptemberi összevont száma közölte. 2. Prognózisok a világ távlati energiaellátásának alakulásáról A prognózisokkal a X. Energia Világkonferencián — az előzők értelmében — nagyobb súllyal fog­lalkozott a prognózisokkal. A fő rendezvények­nek tekintett kerekasztal-megbeszéléseken vitat­ták meg az olajválság óta különlegesen előtérbe került szén, valamint a jelenleg világviszonylat­ban a felhasználásban legnagyobb hányadot kép­viselő alapenergia-hordozó, a kőolaj, továbbá a földgáz és a különösen a fejlődő országokban nagy jövő elé tekintő vízenergia, azután a nem hagyo­mányos és megújuló energiaforrások, valamint az energiaellátás biztonságos fejlődésére már most ko­moly alapokra reményeket keltő fejlettségű atom­energia jövőjét, várható fejlesztését. Ezek a prog­nózisok általában a kapitalista gazdasági és társa­dalmi körülmények közötti egyoldalú meggondo­lásokon, valamint csaknem kizárólag a nyugati szakirodalom ismeretén alapuló becsléseken ala­pulnak, továbbá nem kísérlik meg az energetikai vagy gazdasági optimálást a nyers energiától a hasznos energiáig, valamint az anyaggazdálkodás szükséges követelményeinek tekintetbevétele nél­kül készültek. Jóllehet azoknak a X. Energia Világ­­konferencián való megvitatása megtörtént, nem tudtak általánosan érvényes ajánlásokat kialakí­tani, mert az egyes országoknak alapenergia-hor­­dozókkal való igen különböző ellátottságán kí­vül az erősen differenciált gazdasági és fejlődési színvonal folytán ez nem volt lehetséges. Ennek folytán a hazai hasznosítás lehetőségeinek előtér­be helyezésével az említett prognózisok bővebb tárgyalásától eltekintünk. 3. Várható távlati energiafogyasztás fedezésének lehetősége szénnel A mintegy 10 000 milliárd tonna egyezményes tüzelőanyagot (ETA) kitevő ma ismert geológiai szénkészletekből a műszakilag és gazdaságosan ki­nyerhető szénkészlet mintegy 640 milliárd t ETA, amely az előbbinek mintegy 6,3 %-a. (Az Energia Világkonferencia detroiti ülésének anyagában ez a hányad mintegy 5,5 % volt, ami arra utal, hogy az energiahordozó-készletek felkutatására és gaz­daságos kitermelési technológiák alkalmazására vonatkozó tevékenység megnövekedett. Az összes szükséges ilyen tevékenység idejekorán történő megkezdése esetén a 2020. évi összes széntermelés a mainak (2,1 • 1091 ETA) mintegy háromszorosa lehet és elérheti a 8,7 • 109­1 ETA-t. Ehhez azon­ban megfelelően képzett bányászoknak, valamint alkalmas infrastruktúrának kell rendelkezésre áll­nia, a termelés mellett a környezetvédelem köve­telményeit is figyelembe kell venni és a termelés hasznosítása érdekében a megfelelő szénpiacot is biztosítani kell. Ehhez igen nagyszabású szén­­bányászati beruházásra van szükség oly időben, amikor az egyéb energiahordozók a szénnél ked­vezőbb árakon állanak a fogyasztók rendelkezésére. Azonban nem megfelelő politika szénbányászati beruházásoknak az energiahiány idejére történő eltolása sem, mert az új szénbányászati létesítmé­nyek felfutási ideje 5—15 esztendő. Az a történelmi tanulság is természetesen befolyásolja a szénbányá­szat jövőjét, hogy valamely „forradalmi” átalaku­lást jelentő technológiának mintegy 50 esztendőre van szüksége, hogy elérje a tőle várható maximális gazdasági eredményt. A másik ilyen adottság az, hogy a széntermelő országok a termelésük fokozásá­nak tervezésekor az egyéb országokba irányuló ex­port igényét általában nem vették figyelembe. En­nek következtében a reális szemlélet értelmében a szén valószínűleg nem lesz abban a helyzetben, hogy a kőolaj- és földgázfogyasztásnak a készle­tek kimerülése, valamint az árak erős emelkedése okozta kényszerű csökkenése révén az energiapia­­con a kínálat vonalán támadó hiányokat kitölt­­hetné. 4. A várható távlati energiafogyasztás fedezésének lehetősége olajjal és gázzal A világ energiafogyasztásában mutatkozó 40 % körüli részesedésével a kőolaj ez idő szerint az első helyet foglalja el. 1990-ben — amikor az 1960-as fogyasztási szint háromszorosára biztosan számít­hatunk — a világ energiafogyasztásának 40 %-át a kőolaj biztosítja majd. Részben ismeretes, de inkább nem kívánatos módon néhány ipari ország saját energiaszükségletét 70%-nál nagyobb há­nyadban kénytelen import kőolajjal fedezni. A meglevő hagyományos kőolajkészletek mennyi­sége (20 S/barrel kitermelési költség­határig) 250— 300 • 1091. További 200—300 • 1091 kinyerése vár­ható századunk végétől a nem hagyományos kő­­olajkészletekből. Ezek mély tengerekben, a sark­vidékeken, továbbá olajhomok és olajpala formá­jában találhatók. Ide tartozik még a szénből vegyi úton előállítható szintetikus olaj is. Ennek a nem hagyományos kitermelésű olajnak a felhasználási módja a kinyerési költségek magas szintje miatt korlátozott. Főleg a közlekedésre és vegyészeti fel­dolgozás nyersanyagaként lesz gazdaságosan, ész­szerűen felhasználható. Ennélfogva a kőolajlelő­helyek kitermelési technikája megjavításának igen nagy a jelentősége, a műszaki fejlesztés ez irányít trendje értelmében az ezredfordulóig az ez idő sze­rinti átlag 25 %-ról a kőolajkészlet 40 %-ára vár­hatóan emelkedni fog. A földgáz világméretű felhasználása a kőolajhoz viszonyítva hőtartalom-értékben mintegy 50 %. A Energiagazdálkodás XX. évf. 1. szám

Next