Energiagazdálkodás, 1993 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

1. Bevezetés Az „Egyesült Nemzetek Konferenciája a Környe­zetről és a Fejlődésről” (UNCED: United Nations Conference on Environment and Development) szer­vezésében került sor 1992. június első felében Rio de Janeiroban arra a rendezvény­sorozatra, amely lehe­tőségeket keresett és megállapodásra kívánt jutni az emberiség jövőjét meghatározó, globális környezeti problémák és a fenntartható fejlődés problémáinak megoldásában. E közlemény — a helyszíni tapasztalatok alapján — néhány összefüggésről és kezdeményezésről ad tájékoztatást. 2. A „fenntartható” fejlődés Az emberiség jogos törekvése, a folyamatos fejlődés lehetőségének fenntartása. A fejlett iparú országok töretlen ívű fejlődést akarnak biztosítani életszínvonaluk további emelése érdekében. A fejlődő országok fejlődni akarnak. Elmaradásuk jellemzésére az UNDP adatai szolgálhatnak [45]: jelenleg az emberiség kb. 20% -a ellenőrzi az anyagi javak mintegy 83% -át. A legalsó szinten lévő kb. 1 mil­­­liárd embernek 1,4% jut. Mintegy 2 milliárd ember legalapvetőbb energia-igénye sincs kielégítve. Az el­maradott országok felzárkózási törekvése jogos és el nem vitatható. A továbbfejlődés, az éhezés és a beteg­ségek leküzdése, az életszínvonal emelése anyagi erő­forrásokat igényel, annál többet, minél nagyobb az elmaradottság, az elmaradott helyzetű népesség száma és minél nagyobb a népesség várható növekedése. A 20. század második felében az emberiségnek szá­mot kellett vetnie azzal, hogy a fejlődéssel együttjáró növekedésnek olyan velejárói lehetnek, amelyek határt szabnak a további fejlődésnek [44, 46] azaz­ éppen a további növekedést hiúsítják meg. A fejlődéshez szükséges javak egy igen jelentős részét energia előállítására kell fordítani. Egyértelműen ki­mutatható, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés és a társadalomban végbemenő folyamatok az egy főre eső energia felhasználással összefüggésbe hozhatók [14, 16], és ezen belül fontos a villamosenergia részhánya­­da is. Az energiafelhasználás növekvő ütemét nem tudják teljesen ellensúlyozni az energiatermelés és -felhasz­nálás hatékonyságának növelésére irányuló intézkedé­sek,­­­ amelyek roppant nagy jelentőségűek és elen­gedhetetlenül fontosak. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a fokozottabb ütemű fejlődést a jövőben nem csupán a jelenleg élő emberiség mintegy 3/4 része igényli, hanem a megnövekedett számú népesség. A népesség növekedése legnagyobb részt a fejlődő or­szágokra esik. Várhatóan a következő 50 év alatt a nö­vekedés kb. 100% lesz. Az energiafelhasználási igények növekvő mértékét illetően két körülményt kell számba venni, amelyek a fejlődés fenntarthatóságát veszélyeztetik. Az egyik a hagyományos energiahordozók forrás­készleteinek véges mértéke, a másik pedig az energiatermelésnek a természeti környezetre gyakorolt hatása. A legfontosabb hagyományos energiahordozók kö­zül az olaj és a földgáz jelenleg ismert készletei — vál­tozatlan felhasználási ütem esetén — a jövő évszázad közepére kimerülnek. (A British Petrol 1989-ben olaj­ra — változatlan fogyasztási szinten — 40 évet prog­nosztizált.) A fogyasztás várható növekedésére a WEO, UNSEGED, CEC, N­ASA prognózisai 1,7. . ,2,8%/év értéket adnak meg. A legalacsonyabbat (WEC) véve alapul 2020-ra a világ energiafelhasználása elérné a 13,5 milliárd tonna olaj/év egyenértéket [22]. A szénvagyon ugyan még legalább 200 évre elegen­dő, azonban a visszamaradó mennyiség gyengébb mi­nősége és a kitermelés költségeinek növekedése figye­lembe veendő szempont. A fejlődés mennyiségi szem­pontból tehát akkor tartható fenn, ha ki nem merülő, megújuló energia­forrásokat lehet biztosítani. Az energiatermelésben jelenleg a fosszilis tüzelő­anyagok felhasználási aránya kb. 85%. Az égés során keletkező égéstermékek a légkörbe jutnak és káros folyamatokat idéznek elő. Ezek között rövid távon,­­­­azaz már jelenleg is — a savas esőket előidéző SO2 és NOx szennyeződések a termőtalajok elsavanyodását, a szabadtéri létesítmények korróziójának fokozódását, az erdők pusztulását okozzák. Az atmoszféra szennye­ződése miatt emelkedik a légúti megbetegedések szá­ma. A szennyezés mértéke természetesen a tüzelő­anyagok összetételétől is függ és — adott esetben — az égésfolyamatok, valamint a leválasztó rendszerek töké­letesítésével némileg csökkenhető. Hosszabb távú, de hatásaiban súlyosabb veszélyt jelent az üvegház-effektust okozó gázok, mindenek­előtt a CO2 légkörbe jutása. Ennek eredményeként máris kimutatható a globális felmelegedés fokozódása. A légkör felmelegedése a Föld klímaviszonyainak olyan kedvezőtlen megváltozását idézheti elő, amely — gya­korlatilag visszafordíthatatlanul — a földi élet felté­teleit súlyosan veszélyezteti [10, 22, 31]. A „fenntartható” fejlődés megkívánja a természetes környezet megóvását, a környezetet szennyező ener­giahordozók felhasználásának korlátozását és bizonyos arányban környezetkímélő energiaforrásokkal való helyettesítését. A fenntartható fejlődés és az energia Az Egyesült Nemzetek Konferenciája a Környezetről és a Fejlődésről Rio de Janeiro, 1992. június Dr. Imre László egyetemi tanár Magyar Napenergia Társaság elnöke Energiagazdálkodás XXXIV. évf. 1993. 1. szám 2

Next