Enigma, 2002 (9. évfolyam, 31-34. szám)
2002 / 34. szám
FAGYÖNGY • Justh Zsigmond INTIM VONÁSOK MEDNYÁNSZKYRÓL ednyánszky olyan benső, olyan zárkózott ember és olyan egyéni, hogy csak intimségein át lehet megérteni. Ezért közöljük itt egy jó barátjának, aki őt megérteni, megmagyarázni valóban hivatott volt, írói arcképvázlatát. A fiatalon elhalt, nagytehetségű Justh Zsigmond írta e sorokat, melyek itt következnek, ezelőtt tizenöt esztendővel. Mednyánszky azóta sem változott, Justh írói hitele sem, csak nőtt, így bizonyára mindenki örvendeni fog, ha olvashatja, milyennek látta Mednyánszkyt Justh Zsigmond.* „Antokolszkijra”, a nagy orosz Szókratészre emlékeztet a feje. Egyénisége az antik világ nagy bölcséhez azért kevéssé hasonlít. Sem nem bölcs, sem nem antik ez a festő. Pedig festészete mégis philosophiával van tele - vagy talán éppen ezért. Ezek a komor őszi hangulatok, ezek a »genre«-ok, amelyekből a boldogtalanság költészete beszél, egyúttal az emberi szenvedés religióját hirdetik, csak úgy, mint egy Tolsztoj és Dosztojevszkij művei. Az elmúlás beszél tájképeiről, a szenvedés genre-jaiból. A legmélyebb s egyúttal a legnehezebben érthető festőink között. Egész lelkét kitárja elénk, de hát ki lát a lelke mélyébe? Sokan mindenesetre nem. Érezzük, ez az ember álmodik, s az álmok világában keres valamit, amit az életben meg nem talált. Érezzük, ez az ember szenved, jobban, mint a többiek, s azért vigasztalni is jobban tud a többinél. Érezzük, ez a festő más, mint a legtöbb, s ezért képei minden világosságuk dacára mindig és örökre misztikusak fognak maradni. Egyes művei úgy vigasztalnak, mint egy-egy vallásunkból elejtett szó; keletkezésük mozdító okát azonban csak nem fogjuk megérteni, mint ahogy a vallásunk végokát nem érthetjük meg sohasem. De azért megszeretjük azt, akinek életálmait ilyen formában látjuk magunk előtt elvonulni. Rokonszenvezünk vele, kezet szeretnénk vele szorítani azért, mert vigasztalni tudott, azért, mert ezáltal megérttette magát. * A szöveg lelőhelye: Művészeti Krónika, 2. évf. 3. sz 1905. március 15.3-4. Közreadja Markója Csilla és Bardoly István. Justh Zsigmond (becenevén Sólyom), író, Mednyánszky jó barátja, nagy műveltségű világpolgár. Faimus c. regényében Czobor Lipót alakjában megörökítette Mednyánszkyt, aki ezt több portréval viszonozta. A Czóbel- Mednyánszy-szalon állandó vendége, az újkonzerting Debating Society tagja rövid élete egy nagy részét Párizsban töltötte, és naplóiban a szalonélet és a korabeli arisztokrácia viselkedésének hű korrajzát adta. Elhatalmasodó tüdőbajával párhuzamban, melyről megrázó levelei szólnak, Justh a parasztság felemelkedését célzó reformeszméit mindinkább a valósághoz közelíti: szenttornyai birtokán parasztszínházat hoz létre és számtalan regényét a "népi” eszmének szenteli. 2 Antokolszkij, Mark Matvejics (1843-1902) orosz szobrász. 1872-től Párizsban élt, itt ismerkedett meg vele Justh Zsigmond s jó barátok lettek. 1876-ban készítette Szókratész halála című szobrát. 3 Zsánerek. 86