Enigma, 2003 (10. évfolyam, 35-38. szám)
2003 / 37-38. szám
MERIDIÁN hetetlenségének jegyében számos absztrakt emlékmű is született, minimalista művészek is alkotottak holokauszt-emlékművet. Ezeket azonban a közízlés, a túlélők inkább elutasítják. A közönség igényei, elvárásai kapcsán Young arra is rámutat, hogy a holokauszt emlékművek olyan alternatív kritikát igényelnek, amelyek túlmutatnak a magas- és tömegművészet, az ízléses és közönséges dichotómiáin. Ez a ma már klasszikusnak számító írás az emlékezet, a hiány, a közízlés és a magaskultúra hívószavai mentén az áldozat és a bűnös oldaláról megfogalmazott alapvető kérdéseket egyaránt fölveti. Nálunk a holokauszt-oktatás még nem tart ott, hogy bárkit is a telítődés veszélye fenyegetne, és ez a telítődés természetesen nem kívánatos. Meg kell viszont ismernünk azt a világban folyó diskurzust, ami a holokauszt jobb megértéséhez és a trauma feldolgozásához segít. Ahogyan Hayden White mondja: „Nem annyira a múlt tanulmányozása biztosít annak megismétlődése ellen, inkább a tanulmányozás módja, az, hogy milyen célból, érdekkel és érdeklődésből tesszük.”13 Ezekből a módszerekből kíván néhányat bemutatni a válogatás. 13 Hayden White: A történelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá válás és a fenséges kiszorítása (ford. John Evas In: White: A történelem terhe. Budapest, 1997.250. 38