Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-31 / 2. szám

1983. JANUÁR 31. Felelősen vitatták meg az év nehéz feladatait A fővárosért, Budapest la­kosságáért! — ez a jelszó s a benne kifejezett törekvés jel­lemezte a Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat idei első bi­zalmi testületi ülését. Lapunk­ban több ízben méltattuk, hogy milyen nagy szerep hárul a fő­város nagyszabású rekonstruk­ciós és lakásfelújítási prog­ramjában — amely e tervidő­szakban csaknem 25 milliárd forint értékű — a négy legna­gyobb tanácsi építőipari válla­latra, s hogy mi ezen belül a „kettesek” sajátos feladata, adottságaiknak, felkészültsé­güknek megfelelően. Ezért volt különös jelentőségű a minapi tanácskozás, amely első helyen az 1983. évi vállalati tervek megvitatását tűzte napirendjé­re. Ezeknek teljesítése — az ötéves tervciklus harmadik esztendejéről lévén szó — már döntően befolyásolhatja azt a „bizonyítványt”, amelyet a népgazdaság és a társadalom 1985 elteltével majd a vállalat­ról kiállít. Jó előkészítés Azt, hogy mindennek a szer­vezett dolgozók kollektívája mennyire tudtában van, bizo­nyítja a testületi tagok több mint 90 százalékos megjelené­se az ülésen, a mintegy tucat­nyi, tartalmas hozzászólás. És még sok egyéb. Az elnöklő Ecker Gusztáv a tanácskozás vendégei között üdvözölhette Gál Lászlót, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkár­helyettesét és Gyöngyösi Ist­vánt, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagját, szakszerve­zetünk főtitkárát. Megjelent továbbá Csorvási József, buda­pesti bizottságunk titkárhe­lyettese és Sulyok György, a Fővárosi Tanács V. B. ingatlan­kezelési és építési főigazgató­ságának műszaki főigazgató­helyettese. A terv megvitatását — amint arról Vladár István szb-titkár napirend előtt beszámolt — a szakszervezet különös gondos­sággal, a gazdasági vezetőkkel történt előzetes konzultációk alapján készítette elő. A 145 helyen, a partner gazdasági vezetők részvételével megtar­tott bizalmi csoportértekezle­teken 2120-an jelentek meg, ami megközelíti a tagság 80 százalékát é s minden harma­dik-negyedik szót is kért; az szb-tagok 37 gyűlésre jutottak el személyesen. A bizalmiak nemcsak a vállalati komplex tervjavaslat ismeretében, ha­nem a tavaly december 21-i szb-ülésen, róla kialakított szakszervezeti állásfoglalás alapján vezették a vitákat. A következetesen alkalmazott demokratikus formák és mód­szerek ezúttal is meghozták eredményüket: a vezető testü­let tanácskozásának tartalma, hangneme, színvonala méltó volt a vállalati kollektíva előtt álló nagy erőpróbához. Az írásban mindenkihez időben eljuttatott tervjavaslatot e he­lyen nem részletezzük, főbb vonásaival már foglalkoztunk december 20-i számunkban, amikor ismertettük a vállalat felkészülését ez évi feladataira, ezen belül kiváltképp a fővá­rosi lakóépületek tatarozására és korszerűsítésére. Tudósítá­sunk mégsem mellőzheti an­nak megállapítását, hogy a bt­­ülés nagy figyelemmel hallgat­ta meg Gorzás Sándor igazga­tónak a dokumentumhoz fű­zött szóbeli kiegészítését, amelyben tömören megvonta az 1982-ben végzett munka mérlegét is. Emberközpontú vezetést! Eszerint a vállalat minden nehézség és kedvezőtlen körül­mény ellenére alapjában vég­rehajtotta a Fővárosi Tanács munkaprogramjából rá háruló feladatot, teljesítette az előírt minőségi mutatókat. Köszön­hető ez a többi között annak, hogy sikerült megteremteni a kellő cselekvési egységet, jó ér­zékkel egyeztetni különféle ér­tékeket. Hangsúlyozta az igaz­gató, hogy a növekvő „elván­dorlási” tendencia ellenére a vállalat lényegében megtartot­ta termelésirányító és szak­munkásgárdájának túlnyomó részét. Bevált a piaci igények kutatásának módszere: az 540 millió forint értékű IKV-mun­­ka mellett további 300 mil­lióért tettek eleget más jelle­gű tanácsi megrendelésnek, il­letve egyéb szervektől kapott megbízásnak. Ami a jövőt il­leti: kedvező lehetőségek ígér­keznek, hogy a vállalat elve­szített szakembereinek egy ré­szét visszaszerezze. Kemé­nyebb követelményeket tá­masztana­k a rejtett erőforrá­sok kihasználására irányuló, kísérleti gazdálkodási formák is, valamint a bevezetésre ke­rülő jövedelemadózási rend­szer — mindez együttvéve megköveteli a még erőtelje­sebb gépesítést. A helytállás egyik legfőbb feltétele, hogy a vezetői munkát — minden szinten — az eddiginél is na­gyobb mértékben az emberkö­­zéppontúság jellemezze! Sokrétű eszmecsere A vita sokoldalúan tükrözte és továbbította a véleménye­ket, javaslatokat, amelyeket a dolgozók a csoportgyűléseken felvetettek. Ezeknek általános jellemzője az egyetértés az szb állásfoglalásával. Fecske László, a 10-es fő-építésvezető­ség főbizalmija például helyi, konkrét esetekkel támasztotta alá, hogy miért volt többnyire formális és állt távol a reali­tástól a brigádok egész évre szóló vállalásának szorgalma­zása. Ezért helyes a szakszer­vezet elgondolása a szocialista munkaverseny-mozgalom to­vábbfejlesztésére olyan formá­ban, hogy a brigádok ne éves termelési vállalásokat tegye­nek, hanem év közben kötelez­zék magukat az adott munkák minőségi, messzemenően gaz­daságos és lehetőleg határidő előtti elvégzésére. Juhos An­dor főbizalmi (1-es fő-építés­vezetőség) tanúsította: a dol­gozók helyeslik az előirányzott 4 százalékos bérfejlesztést oly módon, hogy 3,2 százalék az alapbéresítésre jusson, 0,8 szá­zalékot pedig mozgóbérként, egyes célfeladatok premizálá­sára, a hatékonyság növelésé­re, a brigádok rövid távú, konkrét vállalásainak ösztön­zésére használjanak fel. A ter­vet elfogadják abban a re­ményben, hogy egyes részeit, amennyiben az a dolgozók ér­dekében szükségessé válik, év­közben módosítják. Az anyagi ösztönzés szerepét a megtaka­rítások elérésében vetette fel Prágai Józsefné, a 9-es fő-épí­tésvezetőség főbizalmija is. Bányainé Szabó Katalin, a ter­vezési és műszaki fejlesztési osztály bizalmija elmondotta, milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nődolgozók gyes után visszatérjenek a vállalat­hoz. A súlyos létszámhelyzet, az ezzel kapcsolatos törekvé­sek az átképzésre, a második szakma elsajátíttatására ké­­­pezték számos más hozzászólás témáját is. A szaporodó tsz­­melléküzemágak elszívó hatá­sát bizonyította példákkal töb­bek között Dobson Béla, a 3-as és Herédi Ferenc, a 8-as fő-épí­tésvezetőség főbizalmija. Má­sok, így Huber Károly, a 6-os főüzemág bizalmija, a Táncsics szocialista brigád vezetője és Péter Szabó Sándor, az 5-ös fő­üzemág főbizalmija a szociális ellátottság néhány problémá­jára mutattak rá. Ütköztek a nézetek a vállalati gazdasági munkaközösségek körül. A vi­ta tanúsága szerint sokan már teljes mértékben felismerték ezeknek sajátos hasznát a vál­lalati tervcélok megvalósításá­ban. Ugyanakkor nem látszik alaptalannak egyesek aggálya sem, miszerint a „pluszkereset" mértéken felüli hajszolása ká­ros az egyénnek, s keresztezi a szakszervezetnek azt a min­denkori célját, hogy a dolgozó napi munkája után megfelelő tartalmú pihenőidőhöz jusson. (Az új vállalkozási forma „vadhajtásait” kell tehát le­nyesni — javasolták többen, s erre válaszában az igazgató ígéretet is tett.) Dél László felszólalása Gál László, a SZOT főtitkár­­helyettese hozzászólásában ki­tért az eszmecsere során felve­tődött, szinte valamennyi fon­tosabb kérdésre. Bevezetésül méltatta a vállalat tavalyi, az építőipari átlagot jóval megha­ladó, az ismert nehéz feltéte­lek ellenére elért eredményeit, s elismerését fejezte ki a vitá­ban részt vett testületi tagok­nak felelősségérzetükért, fel­­készültségükért. Ismertette népgazdaságunk eddigi ered­ményes erőfeszítéseit arra, hogy Magyarország a súlyosbo­dó nemzetközi gazdasági vi­szonyok között is megtarthas­sa fizetőképességét. Rámuta­tott arra a sajátos összefüggés­re, amely ipari termelésünk tavalyi 2 százalékos és ugyan­akkor a termelékenység 3,8 százalékos növekedése között fennáll, a létszám csökkenését csak nagyobb hatékonysággal lehet ellensúlyozni. Ehhez kapcsolódóan hangsú­lyozta: a tsz-ek — illetve ki­egészítő vagyis melléküzem­­ágaik — elszívó hatása olyan jelenség, amely hazánkban megmarad továbbra is, már szinte történelmi folyamat­ként. Mégis, a fővárosban a legkevésbé kívánatos, hogy az állami és tanácsi iparból, így az építőiparból, magasabb bért kínálva máshová csábítsák a munkaerőt, a szakembereket. Ezért a kormány a szakszerve­zetek javaslatára megfelelő intézkedéseket hozott, s ezek nyomán várható, hogy ama bi­zonyos elszívó hatás már a kö­zeli időkben mérséklődik. A bérkérdésekre rátérve utalt a SZOT főtitkárhelyette­se arra, hogy 1982 első felé­ben a nagymértékű nominál­bér-kiáramlás nem volt arány­ban a termelékenység emelke­désével, ezért váltak elkerül­hetetlenné az eredetileg nem tervezett fogyasztói ármódosí­tások. Ilyenekre az idén — a központi szerveik egyhangú el­határozása értelmében — már nem kerül sor, de éppen ezért van szükség, legalábbis az idei első negyedévben, a lehető leg­­megfontoltabb bérgazdálko­dásra, így javíthatjuk tovább, hozhatjuk egyensúlyba nem­zetközi fizetési mérlegünket, s érhetjük el, hogy hazai terme­lő berendezéseinket, munka­erőinket teljesen és hatéko­nyan felhasználni, foglalkoz­tatni tudjuk. Amennyiben si­kerül elérnünk gazdaságunk­nak az előírtnál gyorsabb fej­lesztését, természetesen sor ke­rülhet a tervezettnél magasabb bérfelhasználásra is. Jóváhagytuk Éppen az ülés kapcsán hív­ta fel a figyelmet Gál Lászlóné a munkahelyi demokrácia to­vábbi fejlesztésére vonatkozó, nemrégen hozott közös kor­mány- és SZOT-határozatra. Kifejtette: különösen új benne az, hogy módot ad a munka­helyi vezetők éves tevékeny­ségének szakszervezeti véle­ményezésére. Ilyen véleményt eddig is — egymás között, bi­zalmas körben, ha másutt nem, hát a kocsmában — őszintén kimondták a munká­sok. Most az a fontos, hogy a bizalmiakat — s rajtuk keresz­tül a tagságot — megfelelően felkészítsék, mintegy éretté te­gyék e joguknak immár „hi­vatalos" formában történő gya­korlására. A testület a vállalati komp­lex tervet egyhangúlag jóvá­hagyta. G. Szabó László Ha a szem a lélek tükre, akkor a brigád­­napló egy kicsit a brigád tükre... Lapozgatom a Fővárosi 3. sz. Építő Válla­lat Petőfi Sándor kétszeres Vállalat Kiváló Brigád naplóját, amelyből sokat megtudok erről a kis kollektíváról. Többek között azt is, hogy éppen 15 eszten­deje alakultak meg. Másfél évtizedes pályafutásuk alatt jócs­kán „letettek az asztalra”, amelyet sokszoros aranykoszorús kitüntetésük is bizonyít. Természetesen a lényeg, a tények. A Petőfi Sándor brigád az utóbbi években szó szerint a város „kirakatában” dolgozott. Az ő kezük munkáját dicséri a Rákóczi és Thököly úti, a Lenin és Szt. István körúti sor­­tatarozások. Jelenleg a Kazinczy utcai általános iskola belső építési munkálatait végzik. A brigád éppen egy tucat tagból áll. Tizenegy férfiből és mindössze egy nőből. Az udvariasság is úgy kívánja, hogy elő­ször a társaság hölgy tagját mutassuk be. — Csombok Borbála vagyok — mutatkozik be a húszesztendős, fekete hajú, csinos gép­­kezelőlány. — Harmadik éve dolgozom a vál­lalatnál, kezdetben segédmunkásként, az idén elvégeztem a gépkezelői tanfolyamot, azóta négy különböző gépen dolgozom. — Melyek azok? — Vakoló- és betonkeverő gépen, födémda­run, valamint a 600 kilós nagykosaras gépen. Borbála még egy bravúrt vitt véghez az elmúlt esztendőben, sikeres vizsgát tett az ál­talános iskola hatodik-hetedik és nyolcadik osztályából. — Úgy látom a férfiak elkényeztetik... — jegyzem meg. Borbála nevet: — Ami igaz, igaz, a fiúk valóban sztároz­nak engem. Ami a „fiúkat” illeti, nem éppen tinédzse­rek. Legtöbbjük jóval túl az ötvenen. A tizenhét éves Lőrincz László és Borbála a brigád fiataljai. Rajtuk kívül a többiek valamennyien ré­*­*■ gi törzsgárdatagok. őrfalvi Aladár 25, Perlaki Béla és Helenkai István 20 éves törzs­­gárdatagsággal rendelkeznek. Többen végeznek társadalmi munkát, öt párttag erősíti a brigádot, őrfalvi Aladár bri­gádvezető a kollektíva legszínesebb egyéni­sége. „Mellesleg” a vállalat szb-elnöke. — 1983-ban lesz harminc éve, hogy belép­tem a vállalathoz — kezdi mesélni a nacio­­náléját. — A kőművesek mellé kerültem se­gédmunkásnak. — Érettségivel... — puskázom a brigád­naplóból. Mosolyogva bólint: — Gondolom nem árulok el titkot, ha ki­jelentem, hogy nem erről álmodtam a gimná­zium elvégzése után. Szerettem volna a Mű­szaki Egyetemen továbbtanulni, de sajnos, nem vettek fel. Gondoltam, hogy majd fizikai munkásként jelentkezem esti egyetemre. 1955-ben megszereztem a kőműves szakmun­kás-bizonyítványt. — Egyetemi álmok? — Nem jelentkeztem. Megszerettem a szak­mát, úgy véltem nem tanulok tovább. Persze a tanulást nem tudtam megúszni. Az elmúlt évtizedek során számtalan tanfolyamra, to­vábbképzőre jártam. Több szakszervezeti „fej­tágítóm” vettem részt. — Eddigi szakszervezeti funkciói? — Bizalmi, majd újítási felelős voltam. Négy éve ültem be az elnöki „bársonyszék­be”. — Milyen problémákkal keresik fel a mun­katársai a szakszervezeti bizottság elnökét? — Akadnak gondok jócskán. Nos, nézzünk egy párat. Legutóbb a január 3-i munkanap­pal nem voltak sokan kibékülve. A távol la­kók nehezményezték, hogy az újévi ünnepek után pihenés nélkül kell bejönniük. Sok gond és probléma volt a két ünnep közötti mun­kanapok ledolgozásával is. A szabad szom­batokon nem szívesen jöttek be a dolgozók. Ezek az ünnepi gondok. Napi problémák kö­zé tartozik, hogy sokszor nem tudnak a mun­kahelyeken fürdési lehetőséget biztosítani a dolgozóknak. Nemrég a női munkásszállónkon tört ki a harc a régi és az új nődolgozóink között. Kis híján hajbakaptak. Hiába, a lá­nyok nálunk sem angyalok ... — A munkahelyén milyen napi gondok fog­lalkoztatják? — Tudott dolog, hogy az építőiparban munkaidő előtt le-lehúznak a dolgozók egy „felest”. Amióta azonban reggel kilencig nem lehet az italboltokban szeszesitalt kapni, nem tudják meginni a szokásos féldecit, így aztán az este vásárolt pálinkák kerülnek a kabát­zsebbe és a kétdecis, félliteres üveget húzo­gatják meg többször is. — Mit lehet ez ellen tenni? — Új premizálási rendszert dolgoztunk ki. Nemcsak az elvégzett munkát, hanem a ma­gatartást is figyelembe vesszük az elosztás­nál. Aki nem úgy áll a munkához, ahogy kell, annak vékonyabb lesz a borítéka. A brigádvezető természetesen vizet prédi­­kál és bordalokat énekel... — 1955 óta vagyok kórustag — megéli. — A Szabó Ferenc énekkarban énekelek. Gyak­ran lépek fel vállalati ünnepségeken, amatőr koncerteken. Ahol pedig ilyen nótás kedvű a brigádveze­tő ott nem véletlen, hogy a brigád is jól „mu­zsikál". .. Kemény György EPITOK LAPJA FELHÍVÁS! Az V. szakszervezeti ifjúsági napok keretében a­ Szak­­szervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács és az OKTH buda­pesti felügyelősége, MUNKAVÉDELMI, KÖZLEKEDÉSBIZ­TONSÁGI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI VETÉLKEDŐT hirdet. A vetélkedő célja: • A fiatalok munka- és egészségvédelmi, közlekedésbiztonsá­gi, valamint környezetvédelmi ismereteinek bővítése, a vonat­kozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának megismertetése. A vetélkedő témaköre: 1. Általános munkavédelmi ismeretek, ezen belül a mun­kavédelem jogi szabályozásának rendszere, különös tekintettel az üzemi balesetek és foglalkozási betegségek bejelentésére és kivizsgálására, a nők és fiatalkorúak foglalkoztatására, a mun­káltató kártérítési kötelezettségére. 2. Az óvórendszabályokban, KGST-, állami és ágazati szab­ványokban, a biztonságos munkavégzést szabályozó főbb előírá­sok az alábbi területeken: — az elektromosság biztonságtechnikája, — a vas- és fémipar általános jellegű biztonságtechnikai előírásai, — az anyagmozgatás és szállítás biztonságtechnikája, — a faipari gépek és berendezések biztonságtechnikája, — általános vegyipar biztonságtechnikája, — gépjárművek javításának biztonságtechnikája, — nyomástartó berendezések biztonságtechnikája. 3. Üzem- és munkaegészségügyi ismeretek, különösen a munkahelyek általános egészségügyi követelményei és a mun­kahelyi alkalmazáshoz szükséges orvosi és alkalmassági vizs­gálatok rendje. 4. Közlekedésbiztonsági ismeretek, a gépjármű-, kerékpár- és gyalogosforgalomban. 5. Környezetvédelmi ismeretek. Részvételi feltételek: A vetélkedőn a budapesti gazdálkodó szervezetek 3 főből álló csapatai vehetnek részt. A csapattagok életkora nem ha­ladhatja meg a 35 évet. Munkavédelmi és környezetvédelmi be­osztású vezető, vagy dolgozó és gépkocsielőadó a vetélkedőn nem vehet részt. A verseny­ lebonyolítása: 1. A jelentkezők részére postai úton megküldjük az elő­selejtező anyagát. A beküldött feladatokat bíráló bizottság ér­tékeli. 2. A megfelelő eredményt (pontszámot) elért csapatok vesznek részt az 1983 júniusban megrendezésre kerülő elő­döntőkben. Az elődöntőkbe bejutott csapatok nevezési díja 600 Ft, amely összeget a helyezést elért csapatok díjazására és a rendezési költségek egy részének fedezésére fordítjuk. 3. Az elődöntőkből továbbjutó csapatok vesznek részt az 1983. szeptemberben megrendezésre kerülő döntőben. A verseny díjazása. Az elődöntők és a döntők I—IV. helyezést elért csapatai pénz, vásárlási utalvány, illetve tárgyjutalom díjazásban ré­szesülnek. Jelentkezési határidő: 1983. február 15. Jelentkezési lapok igényelhetők: — Szakszervezetek Budapesti Tanácsa munkavédelmi osz­tályánál 1415 Budapest VI., Dózsa György úti 84/b. — Az ágazati-iparági szakszervezetek munkavédelmi fel­ügyelőségeinél. SZÍN OPERATÍV BIZOTTSÁG ­ Tanulmányterveit készített a Városépítési Tervező Intézet a majdan felépülő Káposztásmegyeri lakótelepről. A tanul­mánytervnél felhasználták a már csaknem elkészült Békás­­megyeri lakótelep tapasztalatait. Az új lakótelep népességét 64-69 ezer lélekszámra tervezték. A tervezésnél figyelembe vették a célcsoportos beruházás csökkenését, így alacsony szintszámú családiház jellegű lakásokat is terveztek, amelyek magánerőből épülnek fel. Képünkön: az alacsony szintszámú lakások egy részlete maketten. (MTI Fotó:

Next