Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-31 / 2. szám
1983. JANUÁR 31. Felelősen vitatták meg az év nehéz feladatait A fővárosért, Budapest lakosságáért! — ez a jelszó s a benne kifejezett törekvés jellemezte a Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat idei első bizalmi testületi ülését. Lapunkban több ízben méltattuk, hogy milyen nagy szerep hárul a főváros nagyszabású rekonstrukciós és lakásfelújítási programjában — amely e tervidőszakban csaknem 25 milliárd forint értékű — a négy legnagyobb tanácsi építőipari vállalatra, s hogy mi ezen belül a „kettesek” sajátos feladata, adottságaiknak, felkészültségüknek megfelelően. Ezért volt különös jelentőségű a minapi tanácskozás, amely első helyen az 1983. évi vállalati tervek megvitatását tűzte napirendjére. Ezeknek teljesítése — az ötéves tervciklus harmadik esztendejéről lévén szó — már döntően befolyásolhatja azt a „bizonyítványt”, amelyet a népgazdaság és a társadalom 1985 elteltével majd a vállalatról kiállít. Jó előkészítés Azt, hogy mindennek a szervezett dolgozók kollektívája mennyire tudtában van, bizonyítja a testületi tagok több mint 90 százalékos megjelenése az ülésen, a mintegy tucatnyi, tartalmas hozzászólás. És még sok egyéb. Az elnöklő Ecker Gusztáv a tanácskozás vendégei között üdvözölhette Gál Lászlót, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettesét és Gyöngyösi Istvánt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, szakszervezetünk főtitkárát. Megjelent továbbá Csorvási József, budapesti bizottságunk titkárhelyettese és Sulyok György, a Fővárosi Tanács V. B. ingatlankezelési és építési főigazgatóságának műszaki főigazgatóhelyettese. A terv megvitatását — amint arról Vladár István szb-titkár napirend előtt beszámolt — a szakszervezet különös gondossággal, a gazdasági vezetőkkel történt előzetes konzultációk alapján készítette elő. A 145 helyen, a partner gazdasági vezetők részvételével megtartott bizalmi csoportértekezleteken 2120-an jelentek meg, ami megközelíti a tagság 80 százalékát é s minden harmadik-negyedik szót is kért; az szb-tagok 37 gyűlésre jutottak el személyesen. A bizalmiak nemcsak a vállalati komplex tervjavaslat ismeretében, hanem a tavaly december 21-i szb-ülésen, róla kialakított szakszervezeti állásfoglalás alapján vezették a vitákat. A következetesen alkalmazott demokratikus formák és módszerek ezúttal is meghozták eredményüket: a vezető testület tanácskozásának tartalma, hangneme, színvonala méltó volt a vállalati kollektíva előtt álló nagy erőpróbához. Az írásban mindenkihez időben eljuttatott tervjavaslatot e helyen nem részletezzük, főbb vonásaival már foglalkoztunk december 20-i számunkban, amikor ismertettük a vállalat felkészülését ez évi feladataira, ezen belül kiváltképp a fővárosi lakóépületek tatarozására és korszerűsítésére. Tudósításunk mégsem mellőzheti annak megállapítását, hogy a btülés nagy figyelemmel hallgatta meg Gorzás Sándor igazgatónak a dokumentumhoz fűzött szóbeli kiegészítését, amelyben tömören megvonta az 1982-ben végzett munka mérlegét is. Emberközpontú vezetést! Eszerint a vállalat minden nehézség és kedvezőtlen körülmény ellenére alapjában végrehajtotta a Fővárosi Tanács munkaprogramjából rá háruló feladatot, teljesítette az előírt minőségi mutatókat. Köszönhető ez a többi között annak, hogy sikerült megteremteni a kellő cselekvési egységet, jó érzékkel egyeztetni különféle értékeket. Hangsúlyozta az igazgató, hogy a növekvő „elvándorlási” tendencia ellenére a vállalat lényegében megtartotta termelésirányító és szakmunkásgárdájának túlnyomó részét. Bevált a piaci igények kutatásának módszere: az 540 millió forint értékű IKV-munka mellett további 300 millióért tettek eleget más jellegű tanácsi megrendelésnek, illetve egyéb szervektől kapott megbízásnak. Ami a jövőt illeti: kedvező lehetőségek ígérkeznek, hogy a vállalat elveszített szakembereinek egy részét visszaszerezze. Keményebb követelményeket támasztanak a rejtett erőforrások kihasználására irányuló, kísérleti gazdálkodási formák is, valamint a bevezetésre kerülő jövedelemadózási rendszer — mindez együttvéve megköveteli a még erőteljesebb gépesítést. A helytállás egyik legfőbb feltétele, hogy a vezetői munkát — minden szinten — az eddiginél is nagyobb mértékben az emberközéppontúság jellemezze! Sokrétű eszmecsere A vita sokoldalúan tükrözte és továbbította a véleményeket, javaslatokat, amelyeket a dolgozók a csoportgyűléseken felvetettek. Ezeknek általános jellemzője az egyetértés az szb állásfoglalásával. Fecske László, a 10-es fő-építésvezetőség főbizalmija például helyi, konkrét esetekkel támasztotta alá, hogy miért volt többnyire formális és állt távol a realitástól a brigádok egész évre szóló vállalásának szorgalmazása. Ezért helyes a szakszervezet elgondolása a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztésére olyan formában, hogy a brigádok ne éves termelési vállalásokat tegyenek, hanem év közben kötelezzék magukat az adott munkák minőségi, messzemenően gazdaságos és lehetőleg határidő előtti elvégzésére. Juhos Andor főbizalmi (1-es fő-építésvezetőség) tanúsította: a dolgozók helyeslik az előirányzott 4 százalékos bérfejlesztést oly módon, hogy 3,2 százalék az alapbéresítésre jusson, 0,8 százalékot pedig mozgóbérként, egyes célfeladatok premizálására, a hatékonyság növelésére, a brigádok rövid távú, konkrét vállalásainak ösztönzésére használjanak fel. A tervet elfogadják abban a reményben, hogy egyes részeit, amennyiben az a dolgozók érdekében szükségessé válik, évközben módosítják. Az anyagi ösztönzés szerepét a megtakarítások elérésében vetette fel Prágai Józsefné, a 9-es fő-építésvezetőség főbizalmija is. Bányainé Szabó Katalin, a tervezési és műszaki fejlesztési osztály bizalmija elmondotta, milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nődolgozók gyes után visszatérjenek a vállalathoz. A súlyos létszámhelyzet, az ezzel kapcsolatos törekvések az átképzésre, a második szakma elsajátíttatására képezték számos más hozzászólás témáját is. A szaporodó tszmelléküzemágak elszívó hatását bizonyította példákkal többek között Dobson Béla, a 3-as és Herédi Ferenc, a 8-as fő-építésvezetőség főbizalmija. Mások, így Huber Károly, a 6-os főüzemág bizalmija, a Táncsics szocialista brigád vezetője és Péter Szabó Sándor, az 5-ös főüzemág főbizalmija a szociális ellátottság néhány problémájára mutattak rá. Ütköztek a nézetek a vállalati gazdasági munkaközösségek körül. A vita tanúsága szerint sokan már teljes mértékben felismerték ezeknek sajátos hasznát a vállalati tervcélok megvalósításában. Ugyanakkor nem látszik alaptalannak egyesek aggálya sem, miszerint a „pluszkereset" mértéken felüli hajszolása káros az egyénnek, s keresztezi a szakszervezetnek azt a mindenkori célját, hogy a dolgozó napi munkája után megfelelő tartalmú pihenőidőhöz jusson. (Az új vállalkozási forma „vadhajtásait” kell tehát lenyesni — javasolták többen, s erre válaszában az igazgató ígéretet is tett.) Dél László felszólalása Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese hozzászólásában kitért az eszmecsere során felvetődött, szinte valamennyi fontosabb kérdésre. Bevezetésül méltatta a vállalat tavalyi, az építőipari átlagot jóval meghaladó, az ismert nehéz feltételek ellenére elért eredményeit, s elismerését fejezte ki a vitában részt vett testületi tagoknak felelősségérzetükért, felkészültségükért. Ismertette népgazdaságunk eddigi eredményes erőfeszítéseit arra, hogy Magyarország a súlyosbodó nemzetközi gazdasági viszonyok között is megtarthassa fizetőképességét. Rámutatott arra a sajátos összefüggésre, amely ipari termelésünk tavalyi 2 százalékos és ugyanakkor a termelékenység 3,8 százalékos növekedése között fennáll, a létszám csökkenését csak nagyobb hatékonysággal lehet ellensúlyozni. Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta: a tsz-ek — illetve kiegészítő vagyis melléküzemágaik — elszívó hatása olyan jelenség, amely hazánkban megmarad továbbra is, már szinte történelmi folyamatként. Mégis, a fővárosban a legkevésbé kívánatos, hogy az állami és tanácsi iparból, így az építőiparból, magasabb bért kínálva máshová csábítsák a munkaerőt, a szakembereket. Ezért a kormány a szakszervezetek javaslatára megfelelő intézkedéseket hozott, s ezek nyomán várható, hogy ama bizonyos elszívó hatás már a közeli időkben mérséklődik. A bérkérdésekre rátérve utalt a SZOT főtitkárhelyettese arra, hogy 1982 első felében a nagymértékű nominálbér-kiáramlás nem volt arányban a termelékenység emelkedésével, ezért váltak elkerülhetetlenné az eredetileg nem tervezett fogyasztói ármódosítások. Ilyenekre az idén — a központi szerveik egyhangú elhatározása értelmében — már nem kerül sor, de éppen ezért van szükség, legalábbis az idei első negyedévben, a lehető legmegfontoltabb bérgazdálkodásra, így javíthatjuk tovább, hozhatjuk egyensúlyba nemzetközi fizetési mérlegünket, s érhetjük el, hogy hazai termelő berendezéseinket, munkaerőinket teljesen és hatékonyan felhasználni, foglalkoztatni tudjuk. Amennyiben sikerül elérnünk gazdaságunknak az előírtnál gyorsabb fejlesztését, természetesen sor kerülhet a tervezettnél magasabb bérfelhasználásra is. Jóváhagytuk Éppen az ülés kapcsán hívta fel a figyelmet Gál Lászlóné a munkahelyi demokrácia további fejlesztésére vonatkozó, nemrégen hozott közös kormány- és SZOT-határozatra. Kifejtette: különösen új benne az, hogy módot ad a munkahelyi vezetők éves tevékenységének szakszervezeti véleményezésére. Ilyen véleményt eddig is — egymás között, bizalmas körben, ha másutt nem, hát a kocsmában — őszintén kimondták a munkások. Most az a fontos, hogy a bizalmiakat — s rajtuk keresztül a tagságot — megfelelően felkészítsék, mintegy éretté tegyék e joguknak immár „hivatalos" formában történő gyakorlására. A testület a vállalati komplex tervet egyhangúlag jóváhagyta. G. Szabó László Ha a szem a lélek tükre, akkor a brigádnapló egy kicsit a brigád tükre... Lapozgatom a Fővárosi 3. sz. Építő Vállalat Petőfi Sándor kétszeres Vállalat Kiváló Brigád naplóját, amelyből sokat megtudok erről a kis kollektíváról. Többek között azt is, hogy éppen 15 esztendeje alakultak meg. Másfél évtizedes pályafutásuk alatt jócskán „letettek az asztalra”, amelyet sokszoros aranykoszorús kitüntetésük is bizonyít. Természetesen a lényeg, a tények. A Petőfi Sándor brigád az utóbbi években szó szerint a város „kirakatában” dolgozott. Az ő kezük munkáját dicséri a Rákóczi és Thököly úti, a Lenin és Szt. István körúti sortatarozások. Jelenleg a Kazinczy utcai általános iskola belső építési munkálatait végzik. A brigád éppen egy tucat tagból áll. Tizenegy férfiből és mindössze egy nőből. Az udvariasság is úgy kívánja, hogy először a társaság hölgy tagját mutassuk be. — Csombok Borbála vagyok — mutatkozik be a húszesztendős, fekete hajú, csinos gépkezelőlány. — Harmadik éve dolgozom a vállalatnál, kezdetben segédmunkásként, az idén elvégeztem a gépkezelői tanfolyamot, azóta négy különböző gépen dolgozom. — Melyek azok? — Vakoló- és betonkeverő gépen, födémdarun, valamint a 600 kilós nagykosaras gépen. Borbála még egy bravúrt vitt véghez az elmúlt esztendőben, sikeres vizsgát tett az általános iskola hatodik-hetedik és nyolcadik osztályából. — Úgy látom a férfiak elkényeztetik... — jegyzem meg. Borbála nevet: — Ami igaz, igaz, a fiúk valóban sztároznak engem. Ami a „fiúkat” illeti, nem éppen tinédzserek. Legtöbbjük jóval túl az ötvenen. A tizenhét éves Lőrincz László és Borbála a brigád fiataljai. Rajtuk kívül a többiek valamennyien ré**■ gi törzsgárdatagok. őrfalvi Aladár 25, Perlaki Béla és Helenkai István 20 éves törzsgárdatagsággal rendelkeznek. Többen végeznek társadalmi munkát, öt párttag erősíti a brigádot, őrfalvi Aladár brigádvezető a kollektíva legszínesebb egyénisége. „Mellesleg” a vállalat szb-elnöke. — 1983-ban lesz harminc éve, hogy beléptem a vállalathoz — kezdi mesélni a nacionáléját. — A kőművesek mellé kerültem segédmunkásnak. — Érettségivel... — puskázom a brigádnaplóból. Mosolyogva bólint: — Gondolom nem árulok el titkot, ha kijelentem, hogy nem erről álmodtam a gimnázium elvégzése után. Szerettem volna a Műszaki Egyetemen továbbtanulni, de sajnos, nem vettek fel. Gondoltam, hogy majd fizikai munkásként jelentkezem esti egyetemre. 1955-ben megszereztem a kőműves szakmunkás-bizonyítványt. — Egyetemi álmok? — Nem jelentkeztem. Megszerettem a szakmát, úgy véltem nem tanulok tovább. Persze a tanulást nem tudtam megúszni. Az elmúlt évtizedek során számtalan tanfolyamra, továbbképzőre jártam. Több szakszervezeti „fejtágítóm” vettem részt. — Eddigi szakszervezeti funkciói? — Bizalmi, majd újítási felelős voltam. Négy éve ültem be az elnöki „bársonyszékbe”. — Milyen problémákkal keresik fel a munkatársai a szakszervezeti bizottság elnökét? — Akadnak gondok jócskán. Nos, nézzünk egy párat. Legutóbb a január 3-i munkanappal nem voltak sokan kibékülve. A távol lakók nehezményezték, hogy az újévi ünnepek után pihenés nélkül kell bejönniük. Sok gond és probléma volt a két ünnep közötti munkanapok ledolgozásával is. A szabad szombatokon nem szívesen jöttek be a dolgozók. Ezek az ünnepi gondok. Napi problémák közé tartozik, hogy sokszor nem tudnak a munkahelyeken fürdési lehetőséget biztosítani a dolgozóknak. Nemrég a női munkásszállónkon tört ki a harc a régi és az új nődolgozóink között. Kis híján hajbakaptak. Hiába, a lányok nálunk sem angyalok ... — A munkahelyén milyen napi gondok foglalkoztatják? — Tudott dolog, hogy az építőiparban munkaidő előtt le-lehúznak a dolgozók egy „felest”. Amióta azonban reggel kilencig nem lehet az italboltokban szeszesitalt kapni, nem tudják meginni a szokásos féldecit, így aztán az este vásárolt pálinkák kerülnek a kabátzsebbe és a kétdecis, félliteres üveget húzogatják meg többször is. — Mit lehet ez ellen tenni? — Új premizálási rendszert dolgoztunk ki. Nemcsak az elvégzett munkát, hanem a magatartást is figyelembe vesszük az elosztásnál. Aki nem úgy áll a munkához, ahogy kell, annak vékonyabb lesz a borítéka. A brigádvezető természetesen vizet prédikál és bordalokat énekel... — 1955 óta vagyok kórustag — megéli. — A Szabó Ferenc énekkarban énekelek. Gyakran lépek fel vállalati ünnepségeken, amatőr koncerteken. Ahol pedig ilyen nótás kedvű a brigádvezető ott nem véletlen, hogy a brigád is jól „muzsikál". .. Kemény György EPITOK LAPJA FELHÍVÁS! Az V. szakszervezeti ifjúsági napok keretében a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács és az OKTH budapesti felügyelősége, MUNKAVÉDELMI, KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI VETÉLKEDŐT hirdet. A vetélkedő célja: • A fiatalok munka- és egészségvédelmi, közlekedésbiztonsági, valamint környezetvédelmi ismereteinek bővítése, a vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának megismertetése. A vetélkedő témaköre: 1. Általános munkavédelmi ismeretek, ezen belül a munkavédelem jogi szabályozásának rendszere, különös tekintettel az üzemi balesetek és foglalkozási betegségek bejelentésére és kivizsgálására, a nők és fiatalkorúak foglalkoztatására, a munkáltató kártérítési kötelezettségére. 2. Az óvórendszabályokban, KGST-, állami és ágazati szabványokban, a biztonságos munkavégzést szabályozó főbb előírások az alábbi területeken: — az elektromosság biztonságtechnikája, — a vas- és fémipar általános jellegű biztonságtechnikai előírásai, — az anyagmozgatás és szállítás biztonságtechnikája, — a faipari gépek és berendezések biztonságtechnikája, — általános vegyipar biztonságtechnikája, — gépjárművek javításának biztonságtechnikája, — nyomástartó berendezések biztonságtechnikája. 3. Üzem- és munkaegészségügyi ismeretek, különösen a munkahelyek általános egészségügyi követelményei és a munkahelyi alkalmazáshoz szükséges orvosi és alkalmassági vizsgálatok rendje. 4. Közlekedésbiztonsági ismeretek, a gépjármű-, kerékpár- és gyalogosforgalomban. 5. Környezetvédelmi ismeretek. Részvételi feltételek: A vetélkedőn a budapesti gazdálkodó szervezetek 3 főből álló csapatai vehetnek részt. A csapattagok életkora nem haladhatja meg a 35 évet. Munkavédelmi és környezetvédelmi beosztású vezető, vagy dolgozó és gépkocsielőadó a vetélkedőn nem vehet részt. A verseny lebonyolítása: 1. A jelentkezők részére postai úton megküldjük az előselejtező anyagát. A beküldött feladatokat bíráló bizottság értékeli. 2. A megfelelő eredményt (pontszámot) elért csapatok vesznek részt az 1983 júniusban megrendezésre kerülő elődöntőkben. Az elődöntőkbe bejutott csapatok nevezési díja 600 Ft, amely összeget a helyezést elért csapatok díjazására és a rendezési költségek egy részének fedezésére fordítjuk. 3. Az elődöntőkből továbbjutó csapatok vesznek részt az 1983. szeptemberben megrendezésre kerülő döntőben. A verseny díjazása. Az elődöntők és a döntők I—IV. helyezést elért csapatai pénz, vásárlási utalvány, illetve tárgyjutalom díjazásban részesülnek. Jelentkezési határidő: 1983. február 15. Jelentkezési lapok igényelhetők: — Szakszervezetek Budapesti Tanácsa munkavédelmi osztályánál 1415 Budapest VI., Dózsa György úti 84/b. — Az ágazati-iparági szakszervezetek munkavédelmi felügyelőségeinél. SZÍN OPERATÍV BIZOTTSÁG Tanulmányterveit készített a Városépítési Tervező Intézet a majdan felépülő Káposztásmegyeri lakótelepről. A tanulmánytervnél felhasználták a már csaknem elkészült Békásmegyeri lakótelep tapasztalatait. Az új lakótelep népességét 64-69 ezer lélekszámra tervezték. A tervezésnél figyelembe vették a célcsoportos beruházás csökkenését, így alacsony szintszámú családiház jellegű lakásokat is terveztek, amelyek magánerőből épülnek fel. Képünkön: az alacsony szintszámú lakások egy részlete maketten. (MTI Fotó: