Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1983-07-18 / 14. szám

2 EREDMÉNYHIRDETÉS Újítási és találmányi pályázat Az 1982. évi eredmények alapján — szocialista munka­verseny keretében meghirde­tett újítási és találmányi pá­lyázatokat — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Fejlesztési Főosztályával, az illetékes társfőosztályokkal közösen értékeltük. Az értéke­lés alapját a benyújtott pályá­zatok képezték. 1983. június 21-én szakszer­vezetünk székháza adott ott­hont az ünnepélyes eredmény­­hirdetésnek. A meghívottak között voltak mindazoknak a vállalatoknak az egyszemélyi elbírálói, újítási ügyintézői és szakszervezeti tisztségviselői, akik — a­ megváltozott gazda­sági körülmények között is — a versenyben jól összehangolt tevékenységükkel elismerésre méltó helyezést, illetve a mi­nisztérium és az elnökség di­csérő oklevelét érdemelték ki. Részt vett az ünnepségen dr. Pusztai Gyula, az Országos Ta­lálmányi Hivatal elnöke, Po­­dina Sebő, központi vezető­ségünk titkára, Burán Károly, a SZOT politikai munkatársa, valamint az ÉVM fejlesztési főosztályának képviseletében dr. Farkas Ödön főosztályveze­tő-helyettes. A megjelenteket az elnökség és a minisztérium nevében Hering Károly, szakszerveze­tünk termelési és műszaki osztályának vezetője köszön­tötte. Elnöki megnyitójában elmondta, hogy közel 150 vál­lalat pályázott több kevesebb sikerrel, melyből kategórián­ként az első három helyezet­tet díjaztuk. A minisztérium részéről dr. Barkas Ödön főosztályvezető­helyettes értékelte a tárca eredményeit. Bevezetőjében a következőket mondta: „Az ágazat újítási és találmányi eredményei azt mutatják, hogy a csökkenő építőipari létszám ellenére a rendszeresebb vál­lalati, minisztériumi és szak­­szervezeti munka következté­ben mintegy 10—12%-kal emelkedett a benyújtott újítá­si javaslatok száma és több mint 1500 fővel nőtt az újítók, feltalálók tábora. Mintegy 60%-kal magasabb a honosí­tott találmányok eredménye. Részletesen szólt továbbá az 1982. évi újítási tevékenység elemzéséről, valamint megha­tározta az 1983. évi feladato­kat. Ezek között említette, hogy a vállalatok készítsenek az újítómozgalom fejlesztésére intézkedési tervet és a veze­tők, aktivisták, újítók, feltalá­lók, szocialista brigádok segít­sék elő a kitűzött célok végre­hajtását. Az ünnepélyes eredmény­­hirdetésen szót kért dr. Pusz­tai Gyula és Burán Károly, akik az OTH és a SZOT nevé­ben üdvözölték a megjelente­ket és­ értékelték az építőipar újítási tevékenységét. A közel­jövő feladataként említették meg a 10/1983. (V. 12.) Mt szá­mú rendelet alapján módosí­tásra kerülő vállalati újítási szabályzatokat. Ezt követően Hering Ká­roly kihirdette az ágazati újí­tási és találmányi verseny 1982. évi eredményeit, s fel­kérte Podina Sebőt és dr. Far­kas Ödönt az oklevelek átadá­sára. Helyezési sorrend csoporton­ként a következő: „A” csoport: Fémmunkás Vállalat, Beton- és Vasbeton­­ipari Művek, Győr megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. „B” csoport: KEMIKÁL Építőanyagipari Vállalat, Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­lat, FOTÓBER Épületgépésze­ti Termékeket Gyártó Válla­lat. „C” csoport: Főv. 2. sz. Épí­tőipari Vállalat, Csongrád me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat, Kiskunhalasi Építő- és Szerelő Vállalat. (Megjegyezni kívánjuk, hogy a „C” csoportba tartozó válla­latok okleveleit az I. orszá­gos újítási és találmányi ta­pasztalatcserén Szegeden át­adtuk.) „D” csoport: Mélyépítési Tervező Vállalat, a 2., 3. he­lyezési díj a célkitűzések telje­sítésének hiánya miatt nem került kiadásra. A minisztérium és a szak­­szervezetünk Dicsérő Okleve­leit az alábbi vállalatok kap­ták: ALBA REGIA Állami Épí­tőipari Vállalat, Csőszerelő­ipari Vállalat, Építőgépgyártó Vállalat, Épületasztalosipari és Faipari Vállalat, 21. sz. Álla­mi Építőipari Vállalat, Mély­építő Vállalat, Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, Dorogi Fémszerkezeti Vállalat. Brigádkategória: 22. sz. ÁÉV „Petőfi Sándor” fizikai szocia­lista brigád, DUTÉV „Del­ta” + „Jelky András” műsza­ki szocialista brigád, Észak­magyarországi ÁÉV „Kiss At­tila” ifjúsági szocialista brigád. Végezetül Hering Károly megköszönte a szakszervezet és a minisztérium vezetése ne­vében a társfőosztályok mun­káját, valamint a jelenlévők jó együttműködését, az újító­mozgalom eredményeinek nö­velését. Nyárasdi Ferenc A SZOT elnöksége 1983. má­jus 6-i ülésén megtárgyalta a szakszervezeti jogsegélyszolgá­latok helyzetéről és a tovább­fejlesztés lehetőségeiről szóló előterjesztést. Ennek kapcsán a jogsegélyszolgálati tevékeny­ség színvonalának további emelése érdekében — többek között — állást foglalt a jogse­gélyszolgálatban foglalkozta­tottak rendszeres, országosan egységesen megszervezett to­vábbképzéséről. A tanfolyamok megrendezé­sét és lebonyolítását a SZOT- titkárság megbízásából az ELTE Jogi Továbbképző Inté­zet végzi. A továbbképzésre évről évre a jogsegélyszolgála­ti munka szempontjából leg­időszerűbb 8—8 téma feldolgo­zásával kerül sor, előadások és az azokat követő konzultációk formájában. Az ismeretanyag elsajátítása, illetve hasznosítá­sa végett az előadások segéd­anyagaként a hallgatók jegy­zetet is kapnak. A tanfolyamok az 1983/84. oktatási évtől kezdődően Bu­dapesten és — a részvétel megkönnyítése céljából — egyes megyeszékhelyeken ke­rülnek megrendezésre. A továbbképző tanfolyamon való részvétel a jogsegélyszol­gálatban munkaviszonyban vagy rendszeres díjazás elle­nében foglalkoztatottak szá­mára kötelező, így az állandó megbízással rendelkező ügyvé­dek számára is. Különös mél­tánylást érdemlő, kivételes esetben a tanfolyam látogatása alól az iparági-ágazati szak­­szervezetek adhatnak felmen­tést. Az előbbieken kívül a tanfolyamon való részvétel le­hetséges és ajánlott a jogse­gélyszolgálatok irányításával foglalkozó tisztségviselők és a jogsegélyszolgálatok társadal­mi aktívái számára is. A tanfolyam részvételi díját — az oktatási segédanyagként kiadásra kerülő jegyzet költ­ségeit is magában foglalja — az adott jogsegélyszolgálat költségeinek fedezésére szol­gáló pénzügyi keret terhére kell elszámolni, így annak ösz­­szegével a jövőben folyamato­san számolni kell. A tanfolyamra való jelent­kezést az iparági-ágazati szak­­szervezetek szervezik, az okta­tásokon való részvételt azon­ban a jogsegélyszolgálatot köz­vetlenül irányító szakszerveze­ti bizottságoknak is ellenőriz­niük kell. A tanfolyam elvégzéséről az ELTE Jogi Továbbképző Inté­zet a SZOT-tal közös bizonyít­ványt ad ki azoknak, akik a tanfolyamoknak helyet adó szmt-k (szbt) által igazolt­­je­lenléti nyilvántartások tanúsá­ga szerint a foglalkozásokon részt vettek. SZOT elnökségi és jogi osztály Szb-stílusa­t és Szb-s választásra került sor július 1-én az összevont Pest és Nógrád megyei közúti igaz­gatóságoknál. A 13 tagú testü­letben a két megye arányosan­­kapott képviseletet. Függetle­nített szb-titkárrá — titkos szavazással — egyhangúlag Czigány Lászlónét választotta meg az összevont bizalmi,tes­tület. Az szb elnöke Begidián Pál lett. Választottak szám­­vizsgáló bizottságot és munka­ügyi döntőbizottságot is A vá­lasztáson megjelent a két il­letékes megyetitkár: Szabó Sándor és Nagy József is. EPITOK lapja Huszonnégy résztvevője volt a közelmúltban Ajkán tartott országos üvegcsiszoló-versenynek. Az üvegipari Művek három gyárának — Salgótarjáni Öblösüveggyár, Budapesti Ampullagyár, Vásárosnaményi üveggyár —, valamint az önállósult Ajkai és Parádi Üveggyárnak fia­tal szakmunkásai vettek részt a kétnapos vetélkedőn, s mérték össze elméleti és gyakorlati tudásukat. A nép­szerű szakmai versenysorozatot kétévenként rendezi meg a nagyvállalat, a legkülönfélébb üveges szakmák­ban. Danis Barna felvételei 1983. JÚLIUS 18. A Váci utca 16. sz. alatt elkészült a Belváros egyik legszebb több célú épülete, amelyben helyet kapott az Aranypók—Konsumex Divatáruház mintegy ötezer négyzetméteren- Az ötszintes épület legfelsőbb emele­tén büfé nyílt terasszal, amelyet három irodatorony vesz körül. A dicséretes szépségű épületet a Budapesti Városépí­tési Tervező Vállalat tervezte, Vedres György építész vezetésével. A generálkivitelező a Fővárosi 2. sz. Épí­tőipari Vállalat volt (Fotó: Bihari Tamás) Finnországban vendégszerepelt a Szalmás-kórus Az Építők Szakszervezete Központi Művészegyüttes Szal­más-kórusa június 16—24-ig vendégszereplésen vett részt Finnországban. A Pallós Béla karnagy által vezetett énekkar 55 fővel vett részt ezen a tur­nén, ahol a delegációvezetői tisztet Wágner Lajosné, a kv titkára töltötte be. Eltérően az elmúlt néhány év utazásaitól, amikor majd­nem mindig versenyen, feszti­válon vettünk részt, most egy hétig a pohjanmaai Jussit fér­fikar vendégei voltunk Seinä­­jokiban. Helsinkiből három és fél órás vonatozás után érkeztünk meg a fővárostól 360 km-re levő Seinäjokiba. Leendő házigazdáink már vártak bennünket, ugyanis nem központi elszállásolás volt, hanem családoknál vol­tunk elhelyezve. Megérkezé­sünk után a vendéglátó kórus dallal köszöntött bennünket, amelyet pergő magyar népda­lokkal viszonoztunk. A Jussit kórus Pohjanmaa megye legnagyobb énekkara, és tagjai nemcsak Seinäjoki­­ban laknak, hanem sok-sok ki­lométeres körzetből járnak be próbálni. Ez azonban nem okozott gondot, mert házigaz­dáink mindegyikének napra és órára lebontott programja volt, ennek alapján mindig pontosan szállítottak bennün­ket a megfelelő helyekre. Programunk a lehetőségek­hez képest érdekes és változa­tos volt. Seinäjoki, a 200 ezer lakosú Pohjanmaa megye székhelye, egy 25 ezer lakosú kisváros, Finnország egyik vasúti cso­mópontja, öt vonal keresztezi itt egymást. Nevezetessége a városközpont, amelyet az 1960-as években építettek fel a leghíresebb modern finn épí­tész, Alvar Aalto tervei alap­ján. Itt-tartózkodásunk alatt meglátogattunk három másik várost is, Vaasát, Kurikkát és Ilmajokit. Két nagy, egész estét betöltő önálló koncertünk volt, Seinä­­jokiban és Kurikkában. A fin­nek mindkét helyen nagy ér­deklődést tanúsítottak a ma­gyar­­ kórusművészet iránt. Énekeltünk madrigálokat, mo­tettákat, részleteket Orff Car­mina buranájából, de a legna­gyobb sikere tagadhatatlanul a Kodály-műveknek és a nép­dalfeldolgozásoknak volt. A finnek dalai lassúak, melanko­­likusak, a mi népzenénk patto­gó ritmusa kétségkívül érde­kes, különleges volt számukra. Kiemelkedő siker volt a To­­borzó, Kodály Háry Jánosából, ami hamarosan finn barátaink kedvenc darabja lett. Néhány finn darabot is megtanultunk, természetesen finn nyelven, a hatás nem maradt el. A sein­­jokibesi koncertet követő na­pon a rádió riportban számolt be kórusunkról, közvetítve a hangverseny néhány részletét. A két nagy koncerten kívül még sok helyen énekeltünk, gyakorlatilag mindenhol, ahol megfordultunk. Barátaink szakmai programot is szervez­tek számunkra: Vaasában meglátogattunk egy építkezést, Kurikkában a betonelemgyá­­rat. Mindkét helyen énekel­tünk az építőmunkásoknak, akik nagy figyelemmel hall­gatták a távoli rokon nép üze­netét. Voltunk Dél-Pohjanmaa Központi Kórházában egy tej­­feldolgozó üzemben, de szá­munkra legemlékezetesebb ta­lán az a két látogatás marad, ahol az öregek otthonában énekeltünk. A hangversenyeknek min­denhol igen nagy sikere volt, a közönség szűnni nem akaró tapssal fejezte ki tetszését. Különleges élményben volt részünk, mivel megtekinthet­tünk egy operaelőadást (finn Joki-opera) Ilmaj­okiban, a fo­lyóparton felépített szabadtéri színpadon. A cselekmény a szárazföldön, részben a folyón játszódott, ahol a szereplők csónakkal, kishajóval közle­kedtek. Miután erre az időre végre a nap is kisütött, nagyon élveztük a valóban látványos előadást. Végigélhettük a híres fehér éjszakát, amikor a nap úgy éj­fél felé éppen csak lebukik a látóhatár alá, de az ég alja vi­lágos marad napkeltéig, úgy­hogy — ha nem borult az ég — éjjel két óraikor olvasni lehet, olyan világos van. Hazafelé egy fél napot Hel­sinkiben töltöttünk, ahol rövid városnézés után a magyar nagykövet fogadta delegáción­kat. Az estét Helsinki közelé­ben, Seekarantában, a Finn Építők Továbbképző Központ­jában töltöttük, ahol gyönyörű környezetben, egy tóparton, szaunázással búcsúztunk Finn­országtól. A vendégszereplés viszonzá­sául június 26-tól július 3-ig szerepelt hazáinkban a finn Jussit kórus.

Next