Építők Lapja, 1984 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1984-06-11 / 11. szám
4 Egy kiváló brigád A legjobb pontszerzők Horváth Kornél, a győri Cardo Bútorgyár személyzeti vezetője régi ismerős. Tudom róla, ha ő valakit dicsér, arra valóban oda kell figyelni. Amikor arra kérem, hogy egy jó brigádot javasoljon riportalanyként, nem habozik a válaszszák „A Petőfi Sándor szerelőbrigádot javasolom. Ez a kollektíva tett talán a legtöbbet azért, hogy a vállalatunk eredményes évet zárjon." Ifjabb Nagy László brigádvezető igencsak meglepődik, amikor a személyzetire hívatják, ám, amikor megtudja, hogy cikk készül róluk, készségesen válaszol. — A brigádunk 1982-ben alakult — meséli. — A 18 fős társaságból 16-an fizikai dolgozók, őket egészíti ki két mecs. — Ahhoz képest, hogy alig kétesztendős a brigád, máris kitűnő a hírük — jegyzem meg. Elmosolyodik: — Szó mi szó, igyekszünk, hogy elégedettek legyenek velünk. Nálunk a brigádkiértékelés pontozásos módszerrel történik. Komoly segédpontokat lehet szerezni a termelési százalék teljesítésében, illetve túlteljesítésében, a társadalmi munkáknál, a véradásban, a tanulásban, valamint a közös brigádprogramokban. Amelyik brigád eléri a 180 pontot, az teljesíti a kiváló brigád előírásait. Mi 192 pontot teljesítettünk . . . « Természetesen ezzel magasan verték a többieket. — Nézzük meg egy kicsit részletesebben az eredményüket — javasolom. — Nos, ami a termelési tervünket illeti, jócskán túlteljesítettük — sorolja. — Mint exportátvevő, a kezemen keresztülmegy minden elkészített munka. Büszkén mondhatom, hogy csak elvétve akad olyan késztermék, amelyen hibát találok. Brigádunkból többen párt és szakszervezeti társadalmi munkások. A tanulásból is kivesszük a részünket. A brigád nagy része különböző oktatásokra jár: szakközépiskolába, technikusi előkészítőre, szemináriumra. Négy fő véradó, négyen pedig tagjai a vállalati önkéntes tűzoltócsapatnak. A Kiskúti úti óvodát patronáljuk, ahol bútorjavításokat végzünk, a kicsiknek játékokat készítünk. A megyei TSH-nak a vinyei turistaháznál erdei padokat, asztalokat készítettünk társadalmi munkában. A hasított rönkökből készült erdei „bútorok” jól illeszkednek a környezetbe. A brigád valamennyi tagja hosszú ideje a vállalatunknál dolgozik. Többen két évtizede. — Akárcsak a brigádvezető — jegyzi meg Horváth Kornél. Ifjabb Nagy László, bólint: — Éppen húsz esztendeje léptem át a vállalat kapuját, apám hozott ide, aki szintén itt dolgozik. — Mi okozza a legnagyobb gondot? — Talán az időnként fellépő anyag- és alkatrészhiány — válaszolja. — A brigád idei célkitűzése? — Még több pontot elérni, mint tavaly. Úgy legyen! (K. Gy.) ifj. Nagy László Nagykorúságával egyidőben lett a szegedi gyufagyár munkása Dávid József. A fővárosban tanulta az esztergályos szakmát, de a bizonyítvánnyal a kezében sem talált megfelelő munkát, így aztán a szegedi gyufagyárban kötött ki. — Hol vannak már a harminc évvel ezelőtti gépek — mondja. — A korszerűsítés után gyakorlatilag megszűnt a kézi munka. Ugye látta a műhelyben azokat a különféle berendezéseket? Most csinálunk belőlük valamiféle masinát a gázgyújtó gyártásához. A műszaki vezető kitalálta, hogyan lehetne ezt a munkát is gépesíteni. Amíg nem leszünk kész, Megbízatása: munkavédelmi felügyelő úgy mint régen, kézzel mártogatva készülnek ezek a hosszú szálú gázgyújtók. — Akkor most kevesebb ideje marad társadalmi megbízatására. Több mint huszonöt éve választott tagja a szakszervezeti bizottságnak. — Először kultúrfelelős voltam. Mi mindent kitaláltunk, rendeztünk furfangos bajnokságot. Sokat szerepelt a műkedvelő kör. . . Vagy tíz esztendővel ezelőtt kértek, ezentúl foglalkozzam a munkavédelemmel. Elvégeztem a szakszervezeti tanfolyamot, és igyekeztem becsülettel ellátni feladatomat. Eleinte volt is hiba. Még arra is akadt példa, hogy leállítottuk a termelést. Nem engedtem a hibás oxigénpalackot használni. De a korszerűsítéssel alaposan megváltozott a helyzet, nagyon sokat javultak a körülmények, csökkent a balesetveszély. Szerencsére nálunk ismeretlen a halálos baleset, pedig a gyufagyártás ma is magában hordja a robbanásveszélyt. Talán ezért is van, hogy az emberek vigyáznak magukra, egymásra — igaz, állandóan óvatosságra intjük őket. Ami a szakszervezeti munkavédelmi őrhálózatot illeti, hát bizony működhetne jobban is. Szépen hangzana, tudom, ha most azt mondanám: nincs min javítani. Igenis kell javítani munkánkat. — És mondana valamit a csoportvezető, a társadalmi munkavédelmi felügyelő magánéletéről? , Készülünk a fiamhoz, Tiszadobon jogász. Aztán, ha összejön a pénz, az idén vagy jövőre újra megyünk Franciaországba. Én ott születtem. Apámnak a Tanácsköztársaság leverése után menekülnie kellett itthonról. Rajk László zászlóaljában szolgálta a Spanyol Köztársaságot. Amikor a fasizmus győzött a demokrácia felett, menekültek. Egy kis francia bányászfaluban telepedtek le, így születtem én Salles du Gardonban. Ott jártam iskolába . . . Amikor hosszú idő után, volt vagy harminc év, eljutottam szülőföldemre, megtaláltam mindent, amire emlékeztem. Mutattam a feleségemnek az iskolát, a padot, ahol ültem. Megvolt a körtefa is, ahonnan az éretlen gyümölcsöt elcsentük . . . —sz— FELHÍVÁS Az Ipari Minisztérium az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete egyetértésével a felügyelete alá tartozó gazdálkodó egységeknél bútorasztalos szakmában ifjúsági szakmai-politikai versenyt hirdet. Ennek alapján a „Ki Minek Mestere” verseny lehetőséget biztosít a fiatalok tehetségének kibontakoztatásához, szakmai-politikai műveltségük fejlesztéséhez. A versenyre jelentkezhet minden bútoripari dolgozó, aki a 30. életévét nem töltötte be és a verseny időszakában a szakmában szakmunkásként dolgozik. A versenyt két kategóriában szervezik: 1. Pályakezdő szakmunkás (5 éves szakmai gyakorlat); 2. Gyakorlott szakmunkás (5 éven felüli szakmai gyakorlat). A verseny lebonyolítása három lépcsőben történik: — vállalati verseny — középdöntő — döntő. A vállalati döntők két részből állnak: — szakmai elmélet, politikai ismeretek, — szakmai gyakorlat. A vállalatok vezetői törekedjenek arra, hogy a fiatalok minél nagyobb számban vegyenek részt a versenyen. A vállalati döntők határideje 1984. szeptember 15. A vállalati verseny győzteseit a vállalati kollektív szerződésben előírtak szerint lehet jutalmazni. Az országos döntőben szereplő versenyzők az előírt feltételek teljesítése esetén „mesterszakmunkás ” bizonyítványt kapnak. A szakszervezeti bizottságok nyújtsanak segítséget az előkészítésben és a versenyek lebonyolításában. A versennyel kapcsolatos tudnivalók (követelményrendszer, szakmai-politikai témajegyzék) a vállalati személyzeti vezetőknél megtalálhatók. ÉPÍTŐK LAPJA FAIPARI MELLÉKLET Foglalkoznak a bizalmival... Okos irányítás, önállóságra nevelés Azt hiszem, csalódtam volna, ha egy bútoripari vállalat szakszervezeti bizottságának irodájában nem találok ízléses bútorokat. Várakozásomat igazolandó, a Bubiv 2-es számú gyáregységének, az Angyalföldi Stylbútorgyárnak egy kellemesen berendezett szobájába vezet Andriska József főtechnológus, szb-titkár. — Valahol csak kell fogadni a dolgozókat — mondja szétfutni készülő mosollyal, látva elégedettségemet. Az, hogy nem csak itt találkozik velük, sőt... de mindez kiderül az alábbi beszélgetésből. A szakszervezeti munka egyik sarkalatos kérdése a bizalmiakkal, bizalmi helyettesekkel való foglalkozás. Ez nem véletlen, hiszen a dolgozókkal ők tartják a közvetlen kapcsolatot, ők azok, akik gyakran nehéz, vagy kényes kérdéseket magyaráznak meg munkatársaiknak. Az ő képzettségükön, informáltságukon nagyon sok múlik. A Bútoripari Vállalatnak ezt a gyárát úgy ajánlották nekem, mint követendő példát. Andriska József — ezt csak véletlenül tudom meg — huszonöt éve szb-titkár. Az eltelt negyed század alaposan próbára tette, kikristályosította „stílusát”. — Főbizalmi nincs a vállalatnál — kezdi a beszélgetést az szb-titkár. — Jelenleg huszonnégy bizalmi csoport működik a két telephelyen és a két bútorboltban. A szakszervezeti bizottság kilenctagú. A bizalmiakból és a szakszervezeti bizottság tagjaiból áll a harminchárom fős bizalmi testület. A bizalmiakat össze kell tartani. Ezt a mondatot nagyon gyakran ismétli Andriska József. A bizalmiak egy része nem elég önálló, mondja. És mégis ez a „mintavállalat” gondolom, amit példaképp állítanak a többi elé? Hogyan lehetséges ez? — A jelentős információk nagy részéhez elsők között jut a szakszervezeti bizottság. Ha rendszeresen találkozunk a bizalmiakkal, gyors a tájékoztatás, a munkájukhoz nélkülözhetetlen ismeretek átadása. Egy évben három-négy bizalmi testületi ülést tartunk. Tíz-tizennégy alkalommal pedig összbizalmi értekezleteket. Ez valójában huszonkettő, hiszen, mint említettem, két telephelyünk van. A dolgozók megszokták, hogy minden bizalmi értekezleten ott vagyok. Ott vagyok. Ezt is sokszor mondja Andriska József. Ahol valami fontos, jelentős dolog történik, személyesen is jelen van, és hallatlan biztonsággal teszi azt, amit tudása, élettapasztalata diktál. — A vétójog alkalmazása nálunk szinte teljesen ismeretlen — mondja később. — Nincs rá szükség, akik üléseinken részt vesznek, jól felkészítettek, egy nyelven beszélünk. Ugyanakkor ez nem jelent valamiféle passzivitást, a sajnos sok helyen ismert háttérben maradás a bizalmiak részéről, nálunk egyáltalán nem tapasztalható. Ha összejövünk, beszéltetem őket, és látom, milyen fejlődésen mentek keresztül. Nem egyet ismerek, aki eleinte meg sem mert mukkanni, mostanában higgadtan, nyugodtan adja elő mondanivalóját. És lehet, hogy azt mondják, túlságosan nőpárti vagyok, de ami igaz, az igaz, elsősorban a női tisztségviselőink emelkednek ki a többiek közül aktivitásukkal. És hogy a bizalmi helyettes nem kisebb jelentőségű, sőt nagyon fontos tisztséget tölt be, jól látja Andriska József. Velük is személyesen foglalkozik. Néha arra gondolok, nem vállal-e túl sokat magára ez az ember? Mintha ki nem mondott kérdésemre válaszolna, ezt mondja: — Ezt a munkát nem lehet albérletbe kiadni. Úgy tűnik, a Bubiv 2-es gyáregységében csakugyan példamutató a szakszervezeti munka. Egy jó értelemben erőskezű szb-titkár időt nem kímélő fáradozása, hogy a bizalmiakat, bizalmi helyetteseket önállóságra nevelje — ez áll mögötte. (pataki) A befektetés megtérül Exportfejlesztő beruházás a Balaton Bútorgyárban A Balaton Bútorgyár fennállásának ideje alatt összesen sem fordított annyit — 38 millió forintot — exportfejlesztő beruházásra, mint az utóbbi három évben. Tavaly készültek el azok az üzemi csarnokok, amelyekben új famegmunkáló gépeket, automata esztergákat, illetve marógépeket állítottak üzembe. Korszerűsítették a felületkezelést, az anyagmozgatást, és az energiaellátást is. A gyár II-es telepén ugyanakkor kétezer négyzetméter alapterületű exportraktár épült. Mint Hegyi János műszaki igazgatóhelyettestől megtudtuk: a gyártásfejlesztésre költött milliók néhány év alatt megtérülnek, hiszen már a beruházás befejezésének évében mintegy 16 százalékkal növekedett a termelés. Gyarapodtak az exportszállítmányok is: a gyár éves termelésének 60 százaléka tőkés országokba irányul. Egyebek mellett a skandináv országokba, Angliába és Franciaországba exportálnak. Keresettek a gyár termékei — asztalok, dominószékek, kombi gyerekágyak — az USA-ban is. A jobb lehetőségre építve idén összesen 30 milliós nyereséget irányoztak elő. A kiváló gyárban sokat adnak a termékek minőségére és formai megjelenésére. Saját tervezésben állítanak elő több modellt: tradicionálisat és újdonságokat egyaránt. A veszprémiek nemcsak a gépi-technikai berendezéseket korszerűsítették, hanem jelentősen megjavították a dolgozók munkakörülményeit is. A munkahelyeken csökkent a zajszint, tisztább lett a levegő. Mika István 1984. JÚNIUS 11. Veterántalálhotó Fiatalos nyüzsgés fogadta a belépőt május 18-án délután 4 órakor szakszervezetünk székházának előcsarnokában. Pedig akik kézfogással, baráti öleléssel üdvözölték egymást, jócskán túl voltak a nyugdíjkorhatáron. A veterán „fások” tartották hagyományos találkozójukat. Az üvegteremben majd’ száz idős ember foglalt helyet a terített asztaloknál. Gyöngyösi István szakszervezetünk főtitkára meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket. Elmondta, hogy a mai fiatalok, középkorúak munkájában az elődök tevékenysége is tovább él. Az ő küzdelmes, nehéz életük a példa, a mérték. Beszámolt az iparág feladatairól, nehézségeiről. Ismertette a szakszervezet legfontosabb tennivalóit, s külön kitért arra, hogy nem szabad hagyni elsorvadni a szálat, mely a nyugdíjasokat ide köti. Végül kifejezte örömét, hogy Brutyó János az MSZMP KB tagja, a MÉMOSZ volt elnöke, elfogadta a meghívást. " Sajnos a faipari vállalatok igazgatói, elfoglaltságuk miatt valószínűleg, nem tudtak megjelenni a szíves invitálás ellenére sem. Az idős emberek bizonyára örömmel hallottak volna néhány szót régi munkahelyükről. Sebaj. Talán majd jövőre. A jó ízű ebéd után kellemes beszélgetéssel, nótázással folytatódott a rendezvény. Este azzal búcsúztak egymástól a résztvevők, hogy a következő alkalommal is valamennyien újra eljönnek. Kép és szöveg: Bihari Tamás