Érdekes Ujság, 1956 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1956-12-20 / 1. szám
DMtllXIMIII Ilyenkor, ha az ember újra kezd élni, és lapot csinálni, Ígérni kellene valamit az olvasónak. Van erre bizonyos kialakult sablon is. Ígérni sosem nehéz. Mi, akik útjára indítjuk ezt a kicsit régi, kicsit új képeslapot, mégsem adunk programot. A címmel elintézettnek véljük ezt a feladatot Inkább elmondom, miért kattogtatjuk ismét írógépünket és Leicánkat. Elmondom, miért nem hallgatunk, miért nem mentünk külföldre, miért fogunk össze egy szerkesztőségben mi néhányan, korántsem egy világnézetet valló emberek. Mert hiszünk, mindennek dacára. Bízunk a jóakaratú emberekben, a magyarság életerejében, a magyar jövőben. Hisszük, hogy az a szocialista-demokratikus rendszer, amelyért a nemzet java ma küzd és szenved, valósággá válhat Ez a felismerés hozott össze bennünket A szerkesztőségben dolgozó írók, újságírók, fényképészek a maguk módján részesei voltak annak a szellemi mozgalomnak, amelyik sok becsületes ember előtt megragyogtatta egy igazabb, jobb, tisztább szocializmus reményét Ott akarunk lenni továbbra is azoknál, akik minden kísértés és megpróbáltatás dacára emberek, szocialisták és magyarok maradtak. Nagyon sokan vannak — százezrek —, akik útvesztőben érzik magukat, akik gyötrődnek, hogyan és mikor támad fel az ország. Lapunk terjedelme, köntöse kialakulatlan még. Ahogy lelkünkről a nyomás, nyomdagépeinktől az anyaghiány enged, kialakítjuk majd állandóbb formáját Reméljük, hogy lapunkkal együtt majd kialakul az életnek is az a formája, amelynek vágya mindnyájunk szívében él. Máté György Majdnem jelkép; egyik sarkon az a nagy bolt volt, amely éjjel-nappal élelmez, a másik sarkon az a nagy gyógyszertár volt, amely éjjel-nappal orvosságot adott az embereknek. A drámai események során elpusztult mind a kettő, s voltak napok, amikor már úgy tűnt, soha többé nem lesz életem, soha többé orvosság... Odám, az élet már ott lüktet körülöttük, emberek, tettük, kívánva, akarva és jelezve, hogy a Rákóczi-útik áradnak es indít híres két sarka nemsokára a régi lesz. Az Éjjel-nappal Közért már újra árusít ... A kép a Nemzeti Színház egyik romos ablakából készült. Ők azok, akiknek munkájától elsősorban függ Budapest vérkeringése. »A felsővezeték«: ez a szürke szó rangsorban odakerült a ragyogó fekete sason« szó mellé. A budapesti ember, ha egyet is meglát valahol « gördülő, toló létrá» és dróttekercseket pergető minitor «csoportokból, fellélegzik: megint ötszáz méterrel, egy kilométerrel rövidebb lesz az útja a munkahelyére valakinek, nekem, négy neked, megint nagyobbat, erősebbet lüktethet ennek a megszenvedett várósnak a szívverése.