Érdekes Ujság, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-10 / 19. szám

e­lkerestük dr. B. Tóth Ma­­tiksot, a Pesti Központi Ke­rületi Bíróság elnökét is, és meg­kértük, nyilatkozzon a huligánság kérdésének jogi részéről. M Minde­­nekelőtt elénk tette a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa 1955. évi 17. számú törvényerejű rendeletének ide vonatkozó részét, ahol ez áll: »,7. §. (1) Bűntettet követ el öt egy évig terjedő börtönnel bünte­tendő az, aki a társadalmi együtt­élés szabályait semmibe véve ga­rázdálkodik, vagy olyképpen za­varja a közrendet, hogy garázda magatartásával nyilvánosan bot­rányt, felháborodást vagy riadal­mat okoz. (2) Két évig terjedhető börtön­nel büntetendő az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény elköve­tője, ha cselekményét a rend hely­reállítása iránt intézkedő hivata­los személy felszólítása ellenére sem hagyja abba, továbbá, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt öt éven belül már elítélték, illetőleg büntetésé­nek kitöltésétől öt év még nem telt el” B. Tóth Matild úr, az mondja: — Ez, illetve az első bekezdés első része csupán keretjogszabály, ami annyit jelent, hogy a bírónak magának kell meghatározni, hogy mi a társadalmi együttélés szabá­lya és mit lehet tekinteni e sza­bály semmibevételének. B. Tóth Matild kifejti, hogy a huligánság nem ugyanazt jelenti, mint a garázdaság. Mit jelent a garázdaság? A garázdaság sokféle lehet. Elmondok néhány példát. Vannak emberek, akik szándéko­san zavarják mások nyugalmát. Nemrég volt nálunk egy ügy: két társbérlő állandóan veszekedett, s az egyik minden este összevert két fedőt, hogy ezzel kiüldözze a másikat a lakásból. Mások nem halkítják le este a rádiót. Szerin­tem garázdaság az is, ha valaki veri a feleségét. Természetesen a legtöbb garázdaságot nyilvános helyen és általában alkoholos ál­lapotban követik el az emberek. A bírónak sok körülményt kell mérlegelni. A magyar jog például nem döntött abban az ügyben, hogy garázdaság lehet-e egyet­len cselekedet vagy pedig csak akkor nevezhetjük annak, ha va­laki folyamatosan követi el A garázdaság elkövetői általában olyan emberekből kerülnek ki, akiknek könnyen eljár a kezük, kevésbé becsülik más emberek tes­ti épségét. Az esetek nagy több­ségében már könnyű, vagy sú­lyos testi sértésért elítélte a bíró­ság azokat a garázdálkodókat, akik hozzánk kerülnek. — Mi a huligánság? — kérdez­zük ezután B. Tóth Matildot. — A huligánság lényegileg más, mint a garázdaság. A garázdaság egy meghatározott bűncselek­mény, a huligánság nem önálló bűncselekmény. Mi tehát a huli­gánság? Egy meglévő társadalmi réteg és ennek a rétegnek a ma­gatartása a társadalommal szem­ben. Épp ezért a huligánság ve­szélyesebb a társadalomra nézve, mint a garázdaság. A huligán mindennel és mindenkor elége­detlen és bármikor hajlandó a reakció szolgálatába állni, amint azt az ellenforradalom napjaiban láttuk. A reakció tehát kihasznál­ja a huligánság jellemtelenségét. A szocializmus építése időszaká­ban a lumpenproletariátus nem tűnik el teljesen, hanem huligán réteggé válik. A huligán, bár mun­kásszármazású, elárulja osztályát. A huligán sokféle bűncselek­ményt követ el épp azért, mert társadalom- és rendellenes elem. A bíróság tehát nem huligánság bűntette miatt ítéli el őket, ha­nem gyilkosság, izgatás, fegyve­res szervezkedés stb. miatt. A hu­ligánság csak mint jellemző kö­rülmény jelenik meg a bíróságon. Vagyis: a huligánság nem bűncse­lekmény, hanem egy réteg jel­lemző vonása. H­árman nyilatkoztak a huli­­gániágról: az ifjúsági veze­tő, a rendőr, és a bíró. A tanulság azonban egy: létezik nálunk egy huligán réteg, amely ellensége a rendnek, ellensége a társadalom­nak. A huligánok ellen a nevelt munka mellett adminisztratív esz­közökkel lehet és kell is harcolni Ez túlnyomórészben a rendőrség és a bíróság feladata. Nagy feladat hárul azonban el­sősorban a Kommunista Ifjúsági Szövetségre, és ezen túlmenően az egész társadalomra, minden tár­sadalmi szervezetre. Nevelőmun­kára van szükség, mert a huli­gánság „ideológiája” eléggé elter­jedt, és megmételyezi az ifjúsá­got. Küzdeni kell tehát ellene mindenkinek, aki egy kicsit is szívén viseli a mi fiatalságunk ügyét. Hí f. Budapest lakóinak száma hamarosan eléri a kétmilliót. Sok szempontból helytelen és egészségtelen a fejlődésnek ez az üteme, amely az ország lakosságának 20 százalékát a fővárosba összpon­tosítja. A vidéki lakosság felözönlése jelentős mértékben idézi elő Budapest lakáshelyzetének, közlekedési viszonyainak, közműszol­gáltatásainak nehézségeit. Budapest vonzóereje azonban teljesen érthető, hiszen az ország fővárosában épült és fejlődött a legtöbb ipari üzem. Ide összpontosították a művelődési intézményeket, szórakozóhelyeket.­­ Ennnek a folyamatnak azonban elejét kell venni. Az új kor­mányzati intézkedések már elsőrendű feladatnak tekintik a vidék fejlesztését. Az új beruházások is mindenekelőtt az ország vidéki városainak, ipartelepeinek kiépítését szorgalmazzák. A Budapestre készülő, itt dolgozó vidéki lakosságot is igyekezni kell vissza­tele­píteni eredeti lakóhelyére. Ezt célozza a környékrendezési terv ki­dolgozása, amely Budapest körül 25—50 kilométeres körzetben úgynevezett „bolygóvárosok" kialakítására irányul. Ezen a terü­leten mintegy 600.000 lakos él, akik közül tízezren járnak be Bu­dapestre dolgozni, terhelik a közlekedést és sokan igyekeznek kö­zülük a fővárosban lakáshoz is jutni. E körzeten belül levő váro­sokat, ipartelepeket olyan arányban kívánják a jövőben fejlesz­teni,­­hogy az ott élő lakosság munkalehetősége helyben biztosítva legyen. Kulturális tekintetben is megfelelő színvonalra kívánják emelni a Budapest körzetében levő városokat. Arra azonban figye­lemmel lesznek, hogy a fejlesztés ne hozzon létre a főváros kör­nyékén új, nagyarányú ipari gócokat. A körzetbe tartozó egy-egy város lakosainak számát maximálisan 60 000-re tervezik. A kör­nyékrendezési terv kiterjed az ipartelepítésen kívül a mezőgazda­­sági fejlesztésre is olyan szempontból, hogy a környék biztosítsa Budapest zöldség- és gyümölcsellátását. Erdősítéssel, gyümölcsfák és porképzést gátló növények telepítésével igyekeznek megvédeni Budapest levegőjének tisztaságát. Természetvédelmi területeket is jelölnek ki s ennek kapcsán gondoskodnak a Budapestet ellátó víznyerőterületek szennyeződés elleni védelméről. A Duna-ka­­nyart, a Pilist, a Börzsönyt és a budai hegyvidék más szép tájait a fővárosi lakosság üdülőhelyeivé kívánják fejleszteni és ennek megfelelően használják majd ki­­a természetadta lehetőségeket. Az itt közölt térkép szemlélteti a környékrendezési terv terü­leti elgondolásait. A bekarikázott helységek lesznek Budapest „ boly­góv­árosai". Ezek közé tartozik többek között a Szentendre, Gödöllő, Aszód, Hatvan, Vác, Esztergom, Tokod, Dorog, Bicske, Martonvásár, Ráckeve, Kiskunlacháza, Dobos, Gyón, Monor, Ta­tabánya és még több más helység. Gárdonyi Jenő Huligán a budapesti éjszakában (Érdekes Újság — Bohanek Miklós felvétele) 10

Next