Érdekes Ujság, 1958. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-05 / 27. szám

­AZ BARÁTOK KÖZÖTT A baráti bolgár nép ország­szerte forró szeretettel fogadta a magyar párt- és kormánykül­döttséget. Felvételünkön Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, államminisz­ter és Péter János, a külügymi­niszter első helyettese bolgár néptáncot jár a dropai Orlov termelőszövetkezet fiatal lányai­val. (MTI Fotó : Vigovszky Ferenc felvétele.) A magyar fő­város népe meleg ünneplésben részesítette a bulgáriai baráti útról hazatérő párt- és kormány­­küldöttséget. Kádár János és Kiss Károly a megérkezés pil­lanatában a Ferihegyi repülő­téren. (MTI Fotó : Papp Jenő felvétele.) EGY ŐSI VÁROSBAN Neszever városka Bulgária történetében a legrégibb települések közé tartozik. E csodálatos városka magán viseli az elmúlt évszázadok nyomát. A kis város 173 dekár földön épült, la­kossága nem haladja meg a háromezret sem. Öreg házaival úgy emelkedik ki a Fekete-tengerből, mint a kőszikla. Körül­belül hatszáz méteres hosszú útsáv köti össze a parttal. Ide járnak a sziget pa­rasztjai megművelni földjeiket. A sziget formája olyan, mint egy tányér: lapos és gömbölyű. A városka első alapítói már időszámításunk előtt a VII. században kezdték lerakni a halászközség alapköveit. Bulgária valamennyi városa közül itt épült fel a legtöbb templom, összesen negyvenkettő. Az idő folyamán, de főleg a nagy bolgár-drák háború következtében, csak tíz imaház maradt, közülük kettő olyan épségben, hogy képeiből, egyházi ruháiból és egyéb muzeális értékeiből ma is fel tudjuk idézni az elmúlt viharos év­századok életét. A szigetváros az idegenek számára fe­lejthetetlen élményt nyújt keskeny, macs­kaköves kis utcáival, érdekes törökös épí­tésű házaival, udvaraival és kőkerítései­vel.­­ A lakosság nagy része halászattal fog­lalkozik. Ma már nem evezős vagy vitor­lás halászbárkákon szállnak tengerre; modern Diesel-motoros hajók szelik a Fe­kete-tenger fodros hullámait. Rendszerint bő zsákmánnyal térnek vissza a halász­termelőszövetkezeti kikötőbe, ahol asszo­nyok, gyerekek fogadják az apákat, férje­ket vagy kedveseiket. Neszevertől nehéz elbúcsúzni, de ez nem is csoda, mert az ember ritkán lát ha­sonló történelmi gyöngyszemet, amelyet a modern ember hű útitársával, a fény­képezőgéppel megörökít, hogy soha el ne feledje... Berendi Ferenc öntudat és bátorság sugárzik Nikola Dimitrov neszeveri halász tsz-tag arcából A Fekete tenger vize nemcsak hűsíti az embert, hanem fodros sós hullámaiban, habfehér tisztára lehet mosni a ruhaneműt. — Ezt tartják a neszeveri asszonyok is. Lent: Csak nem valami szaharai fénykép? Nem, ez a tenger melletti híres neszeveri mezőgazdasági üdülő és turista kirándulóhely (Herendi Ferenc felv.)

Next