Érdekes Ujság, 1958. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-05 / 27. szám
AZ BARÁTOK KÖZÖTT A baráti bolgár nép országszerte forró szeretettel fogadta a magyar párt- és kormányküldöttséget. Felvételünkön Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, államminiszter és Péter János, a külügyminiszter első helyettese bolgár néptáncot jár a dropai Orlov termelőszövetkezet fiatal lányaival. (MTI Fotó : Vigovszky Ferenc felvétele.) A magyar főváros népe meleg ünneplésben részesítette a bulgáriai baráti útról hazatérő párt- és kormányküldöttséget. Kádár János és Kiss Károly a megérkezés pillanatában a Ferihegyi repülőtéren. (MTI Fotó : Papp Jenő felvétele.) EGY ŐSI VÁROSBAN Neszever városka Bulgária történetében a legrégibb települések közé tartozik. E csodálatos városka magán viseli az elmúlt évszázadok nyomát. A kis város 173 dekár földön épült, lakossága nem haladja meg a háromezret sem. Öreg házaival úgy emelkedik ki a Fekete-tengerből, mint a kőszikla. Körülbelül hatszáz méteres hosszú útsáv köti össze a parttal. Ide járnak a sziget parasztjai megművelni földjeiket. A sziget formája olyan, mint egy tányér: lapos és gömbölyű. A városka első alapítói már időszámításunk előtt a VII. században kezdték lerakni a halászközség alapköveit. Bulgária valamennyi városa közül itt épült fel a legtöbb templom, összesen negyvenkettő. Az idő folyamán, de főleg a nagy bolgár-drák háború következtében, csak tíz imaház maradt, közülük kettő olyan épségben, hogy képeiből, egyházi ruháiból és egyéb muzeális értékeiből ma is fel tudjuk idézni az elmúlt viharos évszázadok életét. A szigetváros az idegenek számára felejthetetlen élményt nyújt keskeny, macskaköves kis utcáival, érdekes törökös építésű házaival, udvaraival és kőkerítéseivel. A lakosság nagy része halászattal foglalkozik. Ma már nem evezős vagy vitorlás halászbárkákon szállnak tengerre; modern Diesel-motoros hajók szelik a Fekete-tenger fodros hullámait. Rendszerint bő zsákmánnyal térnek vissza a halásztermelőszövetkezeti kikötőbe, ahol asszonyok, gyerekek fogadják az apákat, férjeket vagy kedveseiket. Neszevertől nehéz elbúcsúzni, de ez nem is csoda, mert az ember ritkán lát hasonló történelmi gyöngyszemet, amelyet a modern ember hű útitársával, a fényképezőgéppel megörökít, hogy soha el ne feledje... Berendi Ferenc öntudat és bátorság sugárzik Nikola Dimitrov neszeveri halász tsz-tag arcából A Fekete tenger vize nemcsak hűsíti az embert, hanem fodros sós hullámaiban, habfehér tisztára lehet mosni a ruhaneműt. — Ezt tartják a neszeveri asszonyok is. Lent: Csak nem valami szaharai fénykép? Nem, ez a tenger melletti híres neszeveri mezőgazdasági üdülő és turista kirándulóhely (Herendi Ferenc felv.)