Erdély, 1871 (1. évfolyam, 1-44. szám)
1871-01-26 / 4. szám
Első évfolyam. 4. sz. Maros-Vásárhelytt, 1871. január 26. ERDELT. Szépirodalmi heti közlöny. -------------------------—---- -----------|§V, MftgfttMtk © ll|) | I’ Hirdetési díj: Háromszor hasábozott gaz- (p | A S||2t|R|K6l82T5 L.AKASA : , minden csütörtökön reggel 1 r mond sor, vagy annak helyéért, egyszeri igta | \ j SzentgyörgyutCZa 1085. SZ., jf egynagy iven, " & tásért 6 krt•, kétszer, vagy többszöri igtatáson |hová mindennemű levelek és kéziratok küldendők.] í ELŐFIZETÉSI DÍJ ® 1 csak 4 krt számítunk; bélyegdíj minden külön i S í Részévre.....................fi Irt. |j beigtatásért 30 kr. o. év )fr adóhivatal: Negyed'évre ! i ! 60 kr. /. (H A hirdetmény díjak előre fizetendők. (1) o az ev. ref. főtanoda nyomdájában. _________________________ & ikoMus Dec*. 24. 1870. n Röpít a fergeteg jegesült hópehelyt Üvöltve zúgva, mint féktelen tengerár, Boldog, ki nézni ezt meleg szobába helyt, Szabadba most csak a sors kényszerültje jár, Az vagy szegény leány, te az vagy, azt hiszem, Kit a viharnál is ádázb éhség viszem Ártatlan gyermek arca, szederjes könyező, A megdermedt tagok rongy foszlányok alatt, Meztelen láb, fagytál göröngytől vérező, Jelölve az utat, a melyen áthaladt, E testesült nyomor s e felsíró hiány, Élő tanult reá, hogy árva vagy leány. Teremtő istenem, ha látná anyja őt, A szivétől szakadt szerelmes gyermeket, A nyomornak fojtó karja közt szenvedőt, Kit egykoron forró keblén melengetett. Megnyílna számára ismét a sirhalom, Másodszor ölné meg a lelki fájdalom. Ha sorsod világgá űzött a zord időn, Ha nincs apád anyád, lakod, tanácsadód, Jer árva kis leány szobámba, a midőn Fizetni tartozom én is könyöradót, Lerovom azt. De e pár köny szemembe mért? Oh hogy a sors ilyet egy ártatlanra mért! Háry Farkas. Vagy más csókolgatná Két piros orczádat, Akkor leszek rózsám Igazán halovány ! Elhervad a szivem A búbánat uián. II. Virágos kis kertje Legyen a leánynak Ha bokrétát akar, Tenni galambjának; Mert ha a virágot Más leánytól kéri, Azért a rosz világ Ötét lebecsmérli, Lám de a szegénynek Honnan legyen kerte. Haj! az ő virágát A jég rég elverte, Szolgálat kenyere, Azt is mástól várja Az ő kedvessének Nincsen bokrétája. Nincsen bokrétája, A szegény legénynek, Mert nincsen kis kertje Az ő kedvesének; Nincsen bokrétája Kerti szép virágból Maga tűz magának Bérczi vad rózsából. Id. Gálffy Sándor: I.ittem vagyok én piros Halovány az orczám, Mert úgy szült volt engem Az én édes anyám; De azért ahoz húz Az én szivem tája Kinek barna-piros Mind a két orczája. Ne nézd édes rózsám Hogy halovány vagyok. Lám a kalapomon Piros rózsa ragyog. Hétköznap pirosit Két kezem munkája, Vasárnap galambom Piros bokrétája. Csak ha más hordaná Egykor bokrétádat, Egy menekülő agglegény vándorlásai. — Elbeszélés — Irta : Tolnai b, a j g *, (Folytatás.) in. A vén agglegény most nem volt vén, megifjadott, kérges szivét különböző nem nemes érzelmek járták által. Hatni akart, minden áron hódítani: itt a feleségnél, amott az ötvenötök között a férfiaknál. Azt az ötvenöt bivalyt (amint magát kifejezte) reformálni akarta saját ízlése szerint. Korántsem undorodott meg tőlük annyira, hogy vad életükben a nőtlenséget kifosztva látta volna ékességeiből. — Azok alkalmasint rest, eszem-iszom férfiak lehetnek, s különbnek ő sem igen tarthatta magát. Vagy talán ő a tudományoknak élt ? bizony nem; az irodalomnak, művészetnek? bizony nem. Élt érzékeinek, gyomrának s hiúságainak. Ezek voltak az ő neje, gyermekei a kiknek élt, a kiket virrasztott, gondozott, dédelgetett. Petyhüdt idegei, roskadt lelke ez uj állapot által, melybe most jutott, bizonyos elektrikus erőt nyertek. Nem tudta, hogyan lépjen be barátjához, a betegekhez (csak az egyik himlős ne volna, de ettől reszketett) végre mégis bevitte az agglegényi részvét. — Édes Gáborom — szólt simán, benső meghatottsággal, de az ajtóhoz közel — te be sem vezetsz engemet betegeidhez, be sem mutatsz családodnak. — Bocsáss meg barátom — dadogá a férj, kényes szemekkel, azt hittem, könynyebben leszek, s holnap------Az öreg doktor, ki az anyával együtt a leányka mellett ült — egy tekintettel oda fordult a belépő felé, gyönge fejbólintással üdvözölte, s ismét vigyázta a beteget. — Himlő-járvány — mormoga Tamás úr. — Nem — válaszoló a doktor. — Agygyuladás ? — Torokbaj ez is. — Ah! S a szorongatott agglegényi szívről egy mázsa teher esett le. Könyves Tamás úr szabadabban lélekzett, s egész jó indulattal libegett egyik betegtől a másikhoz, miközben a háziasszony előtt mindenkor meg-meghajtotta magát, s éles szemekkel vizsgálta a gyászbaborult, de a gyász alól is ritka szépséggel kitetsző vonásokat. Az egész házat rettegés fogta el, még az öreg doktor szívét is: egyedül Tamás úr nem érzett a félelemből egy szemernyit is. Miért is ? a két gyermek nem volt az övé, s két gyermek nem is ér valami sokat. Hogy érne? még sokszor a felnőtt ember is ritkán _exAsaffeidzi.