Erdély, 1871 (1. évfolyam, 1-44. szám)
1871-10-19 / 34. szám
Első évfolyam. 34. sz. Maros-Vásárhelyit, 1871. október 19. Szerkesztői szállás: a szeminárium épületben: kiadóhivatal az ev. ref. főiskola nyomdájában; előfizetési dij: egész évre (3 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. o. és Hirdetmények dija: háromszor hasábozott garmond sor 6 kr. bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. Október 1-től kezdve lapunkra I frt 50 krjával előfizetni folytonosan lehet. I. Én karjaimban tartottalak, Te rám borultál szenvedéllyel; Sziveink forró dobogásban, Boldogságunkat beszélek el. Fölöttünk rózsabokor állt, Rengett, ingott virágos ága, És suttogott, hullatva szirmát: „Az ifjúság élted virága.“ II. Félig zárt pilláid fátyolán keresztül. Csillagos ég méla félvilága száll rám; Szivem ringatózik a boldogság árján, Mint a parti csalnak locsogó hab vállán. Puha két karodnak édes ölelése, Holló fürteidnek rám boruló árnya... Lelkem édes, enyhe nyugalomba sülyed, Mint virágos ágon szunyadó madárka. S mint mikor a messze setétlő ligetből, Távol csalogány dal ver az éjszakán át: Csendes boldogságban álmodozó lelkem, úgy hallja szivednek lassú dobogását. Kozma Gyula: EGY VÉN KASTÉLY UTOLSÓ REGÉNYE. — BESZÉLY. — Irta: Deák Farkas. (Folytatás.) II. Mintegy hat hónap telt el az öreg Ártándi temetése után, novemberi ködös esős idők jártak, a vén kastély elhagyottnak, kipusztultnak látszott, a sok cseléd mind oda lett, a sok jövés, menés, szorgalom, gazdálkodás, zaj s ugyszólva az eleven élet helyett néma csend, zavartalan nyugalom ütötte fel tanyáját; a kert urai begyepesedtek ; a virágokat elhervasztá a dér s az elsárgult, vagy elszáradt lombokat szerte-szét hordá a kavargó őszi szél. A halmok tetején köd borongott, felhő szállott s a fák ágairól lassanként csepegett az éji eső maradványa; a nap csak két órával haladta meg a délpontot s még is úgy tetszett, mintha valami félhomályu szürke és borult volna a tájra. A kastély körül még állatot sem lehetett látni s midőn a váradi országúton egy zöld vászon fedelű kocsiban két utas a kastély elébe érkezett, senki sem fogadta s ők megdöbbenve álltak a szótalan egyedüliség ijesztő csendében. — Ne bámuld édes Gyulám e falakat, hanem talán jobb lesz, ha korcsmába hajtatunk. — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet, hisz saját lakomban csak találni fogok szállásra. — De nézd csak kérlek, be sem lehet hajtani, ez óriási kapu félszárnya le van dőlve s fél órába kerülne, mig hárman elmozdítanék s e feneketlen sárban tán meg sem tudnék tenni... — Ám legyen, a mint akarod, Gyuri bá,kend menjen a falu korcsmájába; mi pedig, jer édes Ferim, szálljunk le s nézzünk körül, ha csak ugyan üres-e e vén ház. A kocsiból két ifjú szállt le s a kapun beléptek, nem messze egy fészer alatt két komondor hevert a hideg miatt egymás!)A buvas fejeket feltartván, egyet, kettőt vonítottak, de többre nem tarták érdemesnek az egész meglepetést, kietlen, elhagyatott volt minden; a kúszó növények a kastély oldaláról leszakadoztak; az ablakok sok helyt be voltak törve; az egykor pompás lépcsőzet piszkos, sáros s a hatalmas kettős fedélen hol sivitott, hol búgott a hires őszi szól. Mikor a két ifjú a lépcsőre lépett, a szemben fekvő nagy szárnyas ajtó megnyílt s azon egy fehér hajú, erős szemöldüvén ember lépett el öjökbe, mogorván nézett a jöttekre, ajkain lebegett az elutasító szó, midőn jobban nézve s ügyelve a hangra: — Kegyelmed az Józsi bácsi, hát nem ismer? — az öreg arca felgyuladt, s mintha kétségbeeséssel hordozott türelem utolsó pillanathoz érkezett volna, boldog elégültséggel kiáltott: — A jó Isten hozta nagyságos urfi! és a lépcsőn lerohanva csókokkal halmozá a szabadkozó ifjú kezét s ruháit. — Hála Istennek, hogy élőlényre akadtunk — szólt Feri — azt hittem már, hogy csak kopogó szellemekkel lesz bajunk, pedig édes öregem legelőször is szörnyen fázunk. Amint a terembe léptek a szembeeső ajtón egy apró szemű, sárga arcú nő, egy fiatal leány kezénél vonva a távolabbi szobákba vonult s maga illegett az ajtót hatalmasan becsapta. Az öreg Józsi hajtogatta magát, mintha ezt észre sem vette volna: tessék helyet 3 mai számunkhoz V2 iv melléklet van csatolva.