Erdély, 1872 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-10 / 41. szám
Második évfolyam. Maros -Vásárhelytt, 1872. okt. [(). 41. sz. Szerkesztői szállás és kiadóhivatal: a szeminárium épületben; előfizetési díj: egész évre f1 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. ›‚• ›*• Egyes példány ára: 15 kr. o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor, vagy térfogatának ára ii kr.; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. GONDOLATOK. Valamely elmélet magában hasonlít ama sok költségbe került virágos kerthez, mely egy ideig gyönyörködteti a szemet; de tulajdonosának hiában harangoznak délre, ha zöldségét az ebédhez a piacról be nem vásárolta. Akinek azonban módja van hozzá, miért ne tartson magának mulattató parkot, különösen ha szükséges és hasznos költekezései után marad fenn egy felesleg, melylyel a kellemesre vonatkozó kiadások is könnyen fedezhetők? Aki pedig előbb költ a kellemesre, mint a hasznosra, avagy szükségesre, az hasonlít ahoz, aki minden áron a második lépést akarja az első előtt megtenni , s ez alaptalan erőlködésnek előbbutóbb szomorú botlás s talán bukás lesz az eredménye. Amit itt az egyesről mondottunk, alkalmazhatónak találjuk azt testületekre, sőt magára az államra is. A társadalmi élet viharai nem tehetik földönfutóvá a testileg, lelkileg ép és mivelt embert, kinek jelszava: munkásság, szorgalom, kitartás. Az államok közül a történelem tanúsága szerint azok buktak el, melyek erkölcsi, szellemi és anyagi tekintetben sülyedésnek indultak; emelkedtek s elhatalmasodtak pedig azok, melyek lételemeik fejlődését kiválóan gondozták. S ez alkalmazható az egyesre is. Ezek azon általános igazságok, melyekre a világon minden irányban tapasztalható létküzdelme megtanít, s melyek könnyen felfoghatóvá teszik előttünk a folytonos átalakulás szükségességét, mely szerint az életképesebb kiszorítja helyéből a kevésbbé életképest, s a gyenge engedni kénytelen az erősebbnek. Ezen általános igazságok fölismerése által azonban nem érezhetjük magunkat képesítve az emberi, bármily fejlett, de mindig véges elmével a nagy mindenség felölelésére. Már maga a gondviselés nagyon bölcsen minden egyesnek kimérte s meghatározta tevékenységi s hatáskörét, melyen túl hatolni hiában való s céltalan töprenkedés. Az ember abban a létkörben, melyben él, ha akarja, öszszes tevékenységét kifejtheti; számtalan alkalma van a figyelésre, ismeret-, tapasztalat-szerzésre;—jót,nemest, hasznost tehet a végtelenig, ha t. i. s a mennyiben korlátolt erélyétől telik. Ezt tudja, mélyen érzi az emberek nagy része; de kibékülni ezen tudattal s mondhatni meggyőződéssel, nem képes, s nem akar. S várjon ez is a létküzdelem következménye? Nem. A létküzdelme csak bizonyos fokig terjed, s bizonyos körre terjed rendes körülmények között. Mi az tehát a mi némely embert köréből kicsatangolni ösztönöz ? bizonyára nem a szoros értelemben vett létküzdelem, hanem igenis a szellem fattyúnövései, milyenek az alap nélküli képzelődés, hiúság, nyegleség. Az ilyen nem képes még környezetét sem kellően fölismerni, s magának a világ ismeretét affectálja; azt gondolja, hogy a korlát, mely másokat gátol a túlhajtásban, őt nem akadályozhatja. Szegény, sajnálatra méltó élőhalott? Illisz-e lételed tudtával, s ha igen, fel tudod-e fogni rendeltetésed célját, ismered-e helyzeted követelményeit, s ha igen, mondd, megnyugtat-e lelkiismereted arra nézve, hogy kötelességeidet minden tekintetben s mindenkivel szemben igazán, híven teljesítetted? Hia hazudni nem akarsz, ugyebár felelni nem kívánsz ? Sallangokkal és csengőkkel hiában veszed magad körül; beszélőtehetségedet mában használod arra, hogy gondolataidat s érzelmeidet elpalástold ; mert a ki ismer, az irántad valóságos benső tisztelettel s becsüléssel nem viseltethetik, pedig te álutakon az után epedsz s törekszel. S te még sem akarsz tisztába jőni azzal, hogy némelyeknek sikerül ugyan a világot, jobban mondva az emberek egy részét egy darabig ámítani, de megcsalni nem, vagy nagyon is ritkán. Lám, ha megmaradnál azon körben, melyhez tehetséged s tevékenységed, a természet, a körülményed szerint mérve s utasítva van, mennyivel hamarább célt érhetnél ? Ekkor környezeted meg lenne veled elégedve. S ez nagy dolog, nagyobb, mint úgy futólagosan első tekintetre tetszik. Részesülnél szeretet-