Erdély, 1872 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-10 / 41. szám

Második évfolyam. Maros -Vásárhelytt, 187­2. okt. [(). 41. sz. Szerkesztői szállás és kiadóhivatal: a szeminárium épületben; előfizetési díj: egész évre f1 fr­t; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. ›‚• ›*• Egyes példány ára: 15 kr. o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor­, vagy térfogatának ára ii kr.; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. GONDOLATOK. Valamely elmélet magában hasonlít ama sok költségbe került virágos kert­hez, mely egy ideig gyönyörködteti a szemet; de tulajdonosának hiában ha­rangoznak délre, ha zöldségét az ebéd­hez a piacról be nem vásárolta. A­ki­nek azonban módja van hozzá, miért ne tartson magának mulattató parkot, különösen ha szükséges és hasznos költekezései után marad fenn egy fe­lesleg, melylyel a kellemesre vonatkozó kiadások is könnyen fedezhetők? Aki pedig előbb költ a kellemesre, mint a hasznosra, avagy szükségesre, az ha­sonlít ahoz, a­ki minden áron a má­sodik lépést akarja az első előtt meg­tenni , s ez alaptalan erőlködésnek előbb­­utóbb szomorú botlás s talán bukás lesz az eredménye. A­mit itt az egyes­ről mondottunk, alkalmazhatónak ta­láljuk azt testületekre, sőt magára az államra is. A társadalmi élet viharai nem tehetik földönfutóvá a testileg, lelkileg ép és mivelt embert, kinek jelszava: munkásság, szorgalom, kitar­tás. Az államok közül a történelem tanúsága szerint azok buktak el, me­lyek erkölcsi, szellemi és anyagi tekin­tetben sülyedésnek indultak; emelked­tek s elhatalmasodtak pedig azok, me­lyek lételemeik fejlődését kiválóan gon­dozták. S ez alkalmazható az egyesre is. Ezek azon általános igazságok, me­lyekre a világon minden irányban ta­pasztalható létküzdelme megtanít, s melyek könnyen felfoghatóvá teszik előttünk a folytonos átalakulás szük­ségességét, mely szerint az életképe­sebb kiszorítja helyéből a kevésbbé életképest, s a gyenge engedni kény­telen az erősebbnek. Ezen általános igazságok fölismerése által azonban nem érezhetjük magunkat képesítve az em­beri, bármily fejlett, de mindig véges elmével a nagy mindenség felölelésére. Már maga a gondviselés nagyon böl­csen minden egyesnek kimérte s meg­határozta tevékenységi s hatáskörét, melyen túl hatolni hiában való s cél­talan töprenkedés. Az ember abban a létkörben, melyben él, ha akarja, ösz­­szes tevékenységét kifejtheti; számta­lan alkalma van a figyelésre, ismeret-, tapasztalat-szerzésre;—jót,nemest, hasz­nost tehet a végtelenig, ha t. i. s a mennyiben korlátolt erélyétől telik. Ezt tudja, mélyen érzi az emberek nagy része; de kibékülni ezen tudattal s mondhatni meggyőződéssel, nem képes, s nem akar. S várjon ez is a létküz­delem következménye? Nem. A létküz­delme csak bizonyos fokig terjed, s bi­zonyos körre terjed rendes körülmé­nyek között. Mi az tehát a mi némely embert köréből ki­csatangolni ösztönöz ? bizonyára nem a szoros értelemben vett létküzdelem, hanem igen­is a szellem fattyúnövései, milyenek az alap nélküli képzelődés, hiúság, nyegleség. Az ilyen nem képes még környezetét sem kel­lően fölismerni, s magának a világ is­meretét affectálja; azt gondolja, hogy a korlát, mely másokat gátol a tú­­l­­­hajtásban, őt nem akadályozhatja. Sze­gény, sajnálatra méltó élő­halott? Illisz-e lételed tudtával, s ha igen, fel tudod-e fogni rendeltetésed célját, ismered-e helyzeted követelményeit, s ha igen, mondd, megnyugtat-e lelkiismereted arra nézve, hogy kötelességeidet min­den tekintetben s mindenkivel szem­ben igazán, híven teljesítetted? Hia ha­zudni nem akarsz, ugyebár felelni nem kívánsz ? Sallangokkal és csengőkkel hiában veszed magad körül; beszélő­­tehetségedet m­ában használod arra, hogy gondolataidat s érzelmeidet el­palástold ; mert a ki ismer, az irántad valóságos benső tisztelettel s becsülés­sel nem viseltethetik, pedig te áluta­­kon az után epedsz s törekszel. S te még sem akarsz tisztába jőni azzal, hogy némelyeknek sikerül ugyan a vi­lágot, jobban mondva az emberek egy részét egy darabig ámítani, de meg­csalni nem, vagy nagyon is ritkán. Lám, ha megmaradnál azon körben, melyhez tehetséged s tevékenységed, a termé­szet, a körülményed szerint mérve s utasítva van, mennyivel hamarább célt érhetnél ? Ekkor környezeted meg lenne veled elégedve. S ez nagy dolog, na­gyobb, mint úgy futólagosan első te­kintetre tetszik. Részesülnél szeretet-

Next