Erdély, 1873 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-16 / 3. szám
Harmadik évfolyam. 3. sz. Maros-Vásárhelyit, 1873. jan. 16. Szerke. vtfűi szállás (idwi lescsen) és kiadóhivatal: a szeminárium épületben; előfizetési díj: egész évre f1 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr.o.é. vegyes példány ára: ÍTi kr. o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor, vagy térfogatának ára 6 kp.; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kp. o. é. Negyven évvel ezelőtt! Kor rajz. (Vig beszéli) alakban.) Irta: Lanka Gusztáv. Nő az új gyarmat, költözzél régi,--helyedről. in. (Folytatás.) September 15-ke estéjére a fiatalság legnagyobb része Csengerbe igyekezett Ludmilla előestéjére. —Kecsky Ludmilla igaz, hogy hatvanöt éves volt, szenvelgő és hystherika, de negyvenezer forint évi jövedelemmel birt, francia szakácsot tartott, pincéi teli voltak hegyaljai és érmelléki borokkal, és valami szegényebb sorsú fiatal nemest annál könnyebben boldogíthatott volna, mert hatvan évvel, kevés ember él még harminc, negyven évig. Épen ezen névnapra két okból tódult a fiatalság, először, hogy jól mulathasson, másodszor, hogy a régi családi kitűnő készültségi, de elszegényedett cimborát Tarhonyay Pétert Kecsky Ludmilla kisasszonnyal összeszerelmesítse. — Az ifjúság magára is gondolt nemcsak Tarhonyayra, mikor meglépesítésére törekedett, mert Tarhonyay víg cimbora lévén, a jó asztalt és jó pincét biztosító házak , egygyel ismét szaporodtak volna. Ludmilla sokat tartván hírnevére, colossalis berendezéssel várta a vendégeket. A hetesek már reggeltől óta nem tettek egyebet, mint fát és vizet hordottak, sepertek, súroltak és takarítottak. A konyhaszolgálók az apró marhákat fogdosták, gyilkolták és kopasztották, két szakács pedig az anyagok feldolgozásával és művészi formába öntésével foglalkozott. Déltájban már olyan tűz ropogott a tűzhelyeken, hogy az ércet is meg lehetett volna olvasztani. Ludmilla reggeli 9 órától délutáni 3 óráig öltözködött. Négy órakor már szállingolni kezdettek a vendégek, sokan jöttek azok közül, kikkel már a Beregszászi bálban találkoztunk. Majd mindegyik megérkező egyegy mosolyt fojtott el, mikor Ludmillát a széles tornácon üdvözölte. — Különben is phantastbe öltözött, e napon azonban, különösen kitett magáért. hegyszínű sodrott selyem überrákban díszelgett, II. József császár korabeli varrással, kurta derék és kőujjakkal. A nyak körül és kar közepén ezer meg ezer ránc. Festett haja a fej tetején simára füsülve, a halántékokban hosszú soklikban hullott alá. A fej oldalára egy piros Hortensia volt gombostűzve , amely csak azért nem hervadt el hamarjában, minthogy erős természeténél fogva, néhány napig letépve is virít a kapricorni tropus talaján is. — Lábait és kezeit, minthogy kicsinek valának, mindenkinek megmutatta, nevetni azonban csak ritkán szeretett, hogy fogait ne láthassák. Ejteli 8 órakor már egyetlen vendég se hiányzott. Tarhonyay megérkeztekor mind a két kezét megcsókolta, s bámulatát fejezte ki, az ünnepelt eleganciája és ízlése felett. Két titkos udvarlója se maradt el. Laska Zsigmond a helybeli plébános és apát, és Ritter von Quelfenburg a szathmári svalizsér svadronyos kapitány. Ludmillának az egész fiatalság udvarolt, nem magáért, hanem felséges konyhája és boráért. Amint esteledni s az idő hűvösödni kezdett, Laska azonnal figyelmezteté, hogy vigyázzon és meg ne hűtse magát. Quelfenburg igen nagy élvezetet talált, gyémántos fülbevalói, drága melltűje és karperecei, ötven aranyat nyomó nyaklánca, és valódi keleti gyöngyökkel kirakott órája szemléletében. Ludmilla több súlyt fektetvén a bizonyosra, mint bizonytalanra, lelkipásztorát és a svadronyos kapitányt mindenek felett kitüntette és megkülönböztette. A fiatalság a táncot még az estek előtt megkezdette. Tarhonyay azonban utasításához híven nem táncolt, hanem Ludmilla körül forgolódott. — Felfordult világ! — szólt a kapitány az apáthoz bizalmasan, — öreg