Erdély, 1873 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-23 / 43. szám

Harmadik évfolyam. *­ 43. sz. Maros-Vásárhelytt, 1875. október 25. Szerkesztői szállás (ideiglenesen) és kiadóhivatal: a szeminárium épületben: előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre ,öt frt; negyedévre 1 frt 50 kr.o.,­. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor-, vagy térfogatának ára 11 kr.: bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr­. o. é. Egyes példány ára: 13 kr. o. é. Virgil pásztorkölteményeiből. A 8-dik ECLOGA. *) Hegedűs Istvántól. Pásztordalt te Damon zengj s Alphesidous előttünk, Hisz az linó bámulva feled, legelni, ha keltek Versenydalra, s igézve megáll a hiúz, dalotokra És fut a folyam is, ám csak visszaterelve futását: Kelj hát dalra Damon, kelj dalra te Alphe­sideus. Pollio,­­­ hogy ha te jársz a sebes, s sok szilüs Tímárnál, Vagy a zajos illyr parton, jön-e oly nap, a melyen Zengenem el lehet annyi dicső, szép tette­det immár? Lesz-e szabad hirdetnem egész világra, So­­­­phocles Lantjához méltó nevű versidő, igaz szívöröm­mel? Első tárgya valál dalaimnak, légy te a végső, Verseimet te fogám­, pártul te fogadd el e repkényt Tőlem s fűzd diadalkoszorúzta fejedre ba­bérként ! *) E pásztór-költemény kellemes fordulatai, megra­gadó egyszerűsége, zengzetes refhim­ei által igen kedves hatást gyakorol. Virgilnél gyakran előforduló pásztor­­versenyt tüntet fel. Damon a szerencsétlen, megcsalatott pásztor szerelmét énekli meg, kinek Nisája Mopsusé Ion; Alphesideus pedig azon babonás szertartásokat adja elő, melyekkel Dapnist elhagyott kedvese a városból vissza akarja csábítai. Igen érdekes jellemző vonása az ókori költészetnek. 1] Asinius Polliéhoz van intézve e költemény, ki Horac és Virgil Maecenas­ volt. Szomorujátékokat is irt, mire itt célzás van téve. Irt 27 könyvet Róma polgár­háborúiról. Harcolt a parthusok, dalmaták ellen, kik Brutus és Cassius pártján álltak. Ez érdemeiért megen­gedték neki, hogy diadalmenetet rendezzen. Még az éj hires árnya alig tűnt, szállt el az égről. Mikor a tájra leszálta a nyáj örömére a harmat; s így zengett Demon árnyas olajfa alá lehe­vervén : „Kelj fel, hajnali fény, te vidám napot hozva magaddal, Mig siratom csalatott szerelmét, kibe kegyetlen Nisa csalál meg; még a halálban is egyre kiáltlak:­­ Istenek! én titeket (tan­uságtok nem segített bár!) Moenali *) verset zengj te velem, jó pásztori sípom! Mindig lesz susogó liget és lesz bús zajú fenyves Mcenalon és fog a pásztor is ottan zengni szerelmet; Pan is, a­ki legelőször a nádból készite sípot. Mcenali verset zengj te velem, jó pásztori sípom! Nisa tiéd Mopsus, s szerelembe legyen bi­zodalmunk ?! Hisz a jövőre kesely vad ménnel köttetik egybe És a vadászebbel jön el inni együtt a vad­állat. Mopsus gyújts lakodalmi világot, ned viszik immár; Férj vagy, szórd ki diód, k­­im az alkony száll le ma néked. Mcenali verset zengj te velem, jó pásztori sípom! Méltó férj neje vagy, hisz elűzöl mást, ki szeretne. 2] Mcendus hegy Árkádiában, Fannak volt szentel­ve. Innét mondja a pásztói költeményt Moenan­nak. Pan pásztoristen. 3] A menyegzőn a férj háza előtt diót szórt szét, jeléül annak, hogy a gyermekjátékokkal fölhagy. Catull­­nál e jelenet szépen van megörökítve. Hisz unod e pásztordalt, megveted egyszeri­ nyájam És csak azért oly utált e szemöld és h­osz­szu szakállam­; Abba’ bizol tán, hogy szabad is­tön sérte­ned Istent. Mcenali verset zengj te velem, jó pásztori sípom! Még gyereken kertünkben először láttalak én meg. (Én vezetélek), mig te s anyád szedtétek az almát. Gyermek voltam, alig tizenkét évbe menék csak, Bárba karommal már a törékeny ágat el­értem­, Hogy megláttalak eszeveszett szerelemre gyu­­l­ladtam! Mcenali verset zengj te velem, jó pásztori sípom! Most tudom, hogy ki Amor, bizony Ismara vagy Rhodopenak 4). Szirtes földje hozo­tt létre, vagy a Gara­mantok. a) Messzi vidéke, nem a mi fajunk, ő nem a mi vérünk! Mcenali verset zengj te velem, jó pásztori sípom! Ó, a kegyetlen Amor tanitá meg, gyermeki vérrel Fertőztetni kezét be a szívtelen, átkos anyát is 8). Az anya volt-e vadabb, avagy ő volt a go­noszabb-e? 4] Ismarus, Rhodope hegyek Thraciában. 5] Aljaramantok a Virgil idejében ismert népek közt a legdélebbre laktak Afrikában, a Getaloktól délre. Őket extraninek tárták. Tehát ily vad helyeken születhetett a kegyetlen Amor. 6] Medeara célzás, ki féltékenységből gyermekgyil­kos Ion. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN­­ NAGY IVÉN.

Next