Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-14 / 2. szám

Hatodik évfolyam. 2. sz. Maros-Vásárhelytt, 1876. j­anuár 14. d . ERDEIT 5731 TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY ÍVEN. | AAA/vwvvw\/wv\AAAA/v\/\A/w\A/wvi/v\/\A/v/v\AAAA/wv/vww* /t/w/w­­/) SZERKESZTŐI HIVATAL | Szent-György-utcza 1098. szám alatt. — A lap | § anyagi és szellemi részét illető küldemények, bér- s | mentve a szerkesztőségnek czimzendök. | | Iks' Kéziratok nem adatnak vissza. ^9 | 50 5 Az előfizetési pénzek legczélszerűbben posta-utal- | I ványnyal tétethetnek meg. | _A/WV /V yVJVvATJVVA/v/VWyVJ tWV-AAA'VA/’./V.A'W-JV "/dVJWVAT AAAA/Wwj? P VWV•AAAAAAATAryV'A/'A/'JV’/V/'ATJV'A/'Ar/V AAV V\/tA,n,A/y\A./VW\A/V\AA/V\/A) I KIADÓ HIVATAL: | ? a plebánia-épület keleti oldalán, a könyv­nyomda­­ irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak ? ide czimzendők. Hirdetménydíj 3 hasábos egy i­gann. sorért 6 ki*. — fVa^y eis gyakoribb hirdetmé- \ ^ nyéknél kedvezmény nyujtatik. | C/vA^/v•/vr^A^^v*A/­J^^JVJv^^­­y\/wr./w\ rv\r/Y'j'j‘j\ro\rj\rjvrj\rj'j-jy\rj'j's.\rsj-j\Njj) c^j\tj\Tj k^^\AA/’A/■JUW,iA/’A/’y^y’yvw*A^yv'vv, I ELŐFIZETÉSI DÍJ:­­ Egész évre . , . . . 6 frt I 1^él évre 3 ,, s Negyed­évre . . . . 1 ,, yv'yijw'A/’yv'ywu’yv'vAryvArjvAr)í kr. 1 UVVvA/’AAATJVtAfJVVV^AAAAArTV’JVJWV.A/’VXAAryVJV^VVvíVVVVVurv'AZVVVVví) Előfizetési fölhívás az „I1» í £ I“ társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi HETILAP 1876-ik évi VI ik évfolyamára. Lapunk ma már újra a sajtó egyet­len képviselője a székely­ fővárosban. Lesz-e versenytársa ? Mi nem fürkész­­szük. Minden külső lárma nélkül foly­tatjuk működésünket szerény körünk­ben. Régi előfizetőink közül alig egy pár vonta meg lapunktól pártfogását, míg újabban már is sokan tisztelték meg szellemi és anyagi pártfogásaik ál­tal a jövőre nézve, s remélhetőleg még többen is fognak csoportosulni azon zászló körül, melyre különösen a szépirodalom terjesztése van főczélul kitűzve. Előfizetési feltételeink a régiek: Egy évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére legczélszerű­bb a posta-utalvány hasz­nálata. Helybeli előfizetőink a már szokásba vett nyugta-kihordást is igénybe vehetik. Az előfizetési pénzek id. laptulajdonos Kerekes Sámuel tanárnak (Szt-György­ utcza 1098. sz.) vagy az „Erdély“ kiadóhivatalába kül­dendők. Az „Erdély“ kiadó­hivatala. Rege egy letünt csillagról. (Folytatás és vége.) Idő telek, év év után haladt el. Idővel tűnt a gyermekkor tova. Az ifjúnak ezer vágy dúlta keblét, Az élet bár fölötte mostoha. S a jó apa nehéz nagy gondtól őszült, Szivén a bú emésztő férge rág; Ah­­hisz fia letért a pálya­utról, S haszontalan gyönyör után sovárg. A munka nem talált hírére benne, Hozzá reményt tanára sem kötött; Szabadságát sem várhatá a sorstól, ő alkotá a sorsot, é­s megszökött. Gyalázatot hozott a tiszta házra, E czéltalan, e vásott rosz gyerek, A zord apa haragja száll fejére, A bús anya titokban sir, s remeg. S ő fut, rohan a nagyvilág ölébe, A merre vonz a hő vak szenvedély. A nagy világ egy sűrű rengeteg, s bár Előtte száz göröngyös út, veszély, Nem kérdi ő, melyik terem virágot, A sok között, rojglyij legbiztosabb; Minden veszélyt leküzd a vágy hatalma, Mely vonz tovább, előre vonz, ragad. S ő csak halad, bár lába sebbe vérzik, S a láthatár sötétebbé leszen; Nem csüggedez, bár sorsa kárörömmel Fejére hút, nehéz nyomort teszen ... így küzdve és megszakgatott ruhában Beutazá a nagy Magyar hazát, S ki látta őt, ki vette volna észre A földnek e bolyongó vándorát ? Ki láthatá az érzelmek csatáját, Mely keblében forrt, mint a tenger­­ár, Nagy szelleme a föld kicsiny határát Túl szárnyalá, mint üldözött madár. S a merre járt, mi bájosat csak látott, Hő képzete szebben lemásold, Tündériebb alakba öltözött a Vidék, a táj, ha dalt zengett reá, S hol megpihent, a földet égni érté, Keblében volt a tűz, láng-érzemény, E tűz midőn sugarait kiszórta, Sokak szemét kápráztatá a fény; S haragjoknak sarával megdobálták Szegény fiút, — az ihlet dalnokot, Mit bánta ő, fönn szálló szellemére A törpeség mocskot nem rakhatott.­­ Megrendité a lantot, s bűvös hangján Megénekelt szerelmet és hazát. Sokára lett, mig emberek megérték, De völgy s a bérez viszhangozák dalát. És szállt a dal, és föllelé a bölcsőt, Mely ringatá ölén a gyermeket. S­im, egy napon egy ifjú jött a házba, Kit anyja csak szivében emleget. És fölveré a bánat éjjeléből A roskadó, a csüggedő í­r­­t, Kart tártának a bujdosó elébe, S a két öreg keblére vonta őt. Nem szíltak ők, e némaságban rejlett Bocsánat, üdv, s a mult keserveket Feledtető a csók, melylyel fogadták Az elveszett, a megtért gyermeket. .. Ki már a hon, a nemzet büszkesége, S uj csillag a költészet szent egén; A két öreg fiát ölelte benne, Legyen király, vagy kolduló szegény. Nagy kincset ő nem is tett lábaikhoz, Dús szellemmel kincsben szegény vala, De jött vele a kis szülői házba A boldogság mosolygó angyala. Eljött a bir, s a dicsőség honából Az ifjúnak hozá a koronát, Hozott babért örök-zöldellő ággal, Minőt a sors, vagy ég kevésnek ád... De vége lett e boldog szép időnek, Majd elborult, vihart jelzett az ég. Kitört a vész, a lázadás csatája, S a föld körül megsürüdött a jég... És dalnokunk tisztább légkörbe vágyott, Tusára kelt a vész hullámival. A bősz vihar eget-Verő zajából ki hangozék s szivig hatott a dal. De haj, mit ért a dal, ha romba dőlt már A szép haza, s vér folyt a tereken ?!.. Sokalta ég e szörnyű földi lármát, S parancsolá, hogy csendesség legyen. A pusztulás fölött nagy némaság lett, Csend, némaság, mint sirok éjjelén, a dalnokot sem látta senki többé, Eltűnt, miként egy bolygó égi fény. Az emberek nyomára sem találtak, Felforgaták a multat érte bár, Eltűnt, — talán egy boldogabb hazában, Dalol tovább, miként tündér madár... W.... Rajka Teréz. A MAROS-VÁSÁRHELYI BAKÓ. (Elbeszélés.) NEMES ÖDÖN-töl. (Folytatás.) A fiatal szerelmesek fölött — min­dennap újabb és újabb örömöket hoz­ván — gyorsan repült az idő. Oh, a

Next