Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-01-14 / 2. szám
Hatodik évfolyam. 2. sz. Maros-Vásárhelytt, 1876. január 14. d . ERDEIT 5731 TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY ÍVEN. | AAA/vwvvw\/wv\AAAA/v\/\A/w\A/wvi/v\/\A/v/v\AAAA/wv/vww* /t/w/w/) SZERKESZTŐI HIVATAL | Szent-György-utcza 1098. szám alatt. — A lap | § anyagi és szellemi részét illető küldemények, bér- s | mentve a szerkesztőségnek czimzendök. | | Iks' Kéziratok nem adatnak vissza. ^9 | 50 5 Az előfizetési pénzek legczélszerűbben posta-utal- | I ványnyal tétethetnek meg. | _A/WV /V yVJVvATJVVA/v/VWyVJ tWV-AAA'VA/’./V.A'W-JV "/dVJWVAT AAAA/Wwj? P VWV•AAAAAAATAryV'A/'A/'JV’/V/'ATJV'A/'Ar/V AAV V\/tA,n,A/y\A./VW\A/V\AA/V\/A) I KIADÓ HIVATAL: | ? a plebánia-épület keleti oldalán, a könyvnyomda irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak ? ide czimzendők. Hirdetménydíj 3 hasábos egy igann. sorért 6 ki*. — fVa^y eis gyakoribb hirdetmé- \ ^ nyéknél kedvezmény nyujtatik. | C/vA^/v•/vr^A^^v*A/J^^JVJv^^y\/wr./w\ rv\r/Y'j'j‘j\ro\rj\rjvrj\rj'j-jy\rj'j's.\rsj-j\Njj) c^j\tj\Tj k^^\AA/’A/■JUW,iA/’A/’y^y’yvw*A^yv'vv, I ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre . , . . . 6 frt I 1^él évre 3 ,, s Negyedévre . . . . 1 ,, yv'yijw'A/’yv'ywu’yv'vAryvArjvAr)í kr. 1 UVVvA/’AAATJVtAfJVVV^AAAAArTV’JVJWV.A/’VXAAryVJV^VVvíVVVVVurv'AZVVVVví) Előfizetési fölhívás az „I1» í £ I“ társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi HETILAP 1876-ik évi VI ik évfolyamára. Lapunk ma már újra a sajtó egyetlen képviselője a székely fővárosban. Lesz-e versenytársa ? Mi nem fürkészszük. Minden külső lárma nélkül folytatjuk működésünket szerény körünkben. Régi előfizetőink közül alig egy pár vonta meg lapunktól pártfogását, míg újabban már is sokan tisztelték meg szellemi és anyagi pártfogásaik által a jövőre nézve, s remélhetőleg még többen is fognak csoportosulni azon zászló körül, melyre különösen a szépirodalom terjesztése van főczélul kitűzve. Előfizetési feltételeink a régiek: Egy évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére legczélszerűbb a posta-utalvány használata. Helybeli előfizetőink a már szokásba vett nyugta-kihordást is igénybe vehetik. Az előfizetési pénzek id. laptulajdonos Kerekes Sámuel tanárnak (Szt-György utcza 1098. sz.) vagy az „Erdély“ kiadóhivatalába küldendők. Az „Erdély“ kiadóhivatala. Rege egy letünt csillagról. (Folytatás és vége.) Idő telek, év év után haladt el. Idővel tűnt a gyermekkor tova. Az ifjúnak ezer vágy dúlta keblét, Az élet bár fölötte mostoha. S a jó apa nehéz nagy gondtól őszült, Szivén a bú emésztő férge rág; Ahhisz fia letért a pályautról, S haszontalan gyönyör után sovárg. A munka nem talált hírére benne, Hozzá reményt tanára sem kötött; Szabadságát sem várhatá a sorstól, ő alkotá a sorsot, és megszökött. Gyalázatot hozott a tiszta házra, E czéltalan, e vásott rosz gyerek, A zord apa haragja száll fejére, A bús anya titokban sir, s remeg. S ő fut, rohan a nagyvilág ölébe, A merre vonz a hő vak szenvedély. A nagy világ egy sűrű rengeteg, s bár Előtte száz göröngyös út, veszély, Nem kérdi ő, melyik terem virágot, A sok között, rojglyij legbiztosabb; Minden veszélyt leküzd a vágy hatalma, Mely vonz tovább, előre vonz, ragad. S ő csak halad, bár lába sebbe vérzik, S a láthatár sötétebbé leszen; Nem csüggedez, bár sorsa kárörömmel Fejére hút, nehéz nyomort teszen ... így küzdve és megszakgatott ruhában Beutazá a nagy Magyar hazát, S ki látta őt, ki vette volna észre A földnek e bolyongó vándorát ? Ki láthatá az érzelmek csatáját, Mely keblében forrt, mint a tengerár, Nagy szelleme a föld kicsiny határát Túl szárnyalá, mint üldözött madár. S a merre járt, mi bájosat csak látott, Hő képzete szebben lemásold, Tündériebb alakba öltözött a Vidék, a táj, ha dalt zengett reá, S hol megpihent, a földet égni érté, Keblében volt a tűz, láng-érzemény, E tűz midőn sugarait kiszórta, Sokak szemét kápráztatá a fény; S haragjoknak sarával megdobálták Szegény fiút, — az ihlet dalnokot, Mit bánta ő, fönn szálló szellemére A törpeség mocskot nem rakhatott. Megrendité a lantot, s bűvös hangján Megénekelt szerelmet és hazát. Sokára lett, mig emberek megérték, De völgy s a bérez viszhangozák dalát. És szállt a dal, és föllelé a bölcsőt, Mely ringatá ölén a gyermeket. Sim, egy napon egy ifjú jött a házba, Kit anyja csak szivében emleget. És fölveré a bánat éjjeléből A roskadó, a csüggedő írt, Kart tártának a bujdosó elébe, S a két öreg keblére vonta őt. Nem szíltak ők, e némaságban rejlett Bocsánat, üdv, s a mult keserveket Feledtető a csók, melylyel fogadták Az elveszett, a megtért gyermeket. .. Ki már a hon, a nemzet büszkesége, S uj csillag a költészet szent egén; A két öreg fiát ölelte benne, Legyen király, vagy kolduló szegény. Nagy kincset ő nem is tett lábaikhoz, Dús szellemmel kincsben szegény vala, De jött vele a kis szülői házba A boldogság mosolygó angyala. Eljött a bir, s a dicsőség honából Az ifjúnak hozá a koronát, Hozott babért örök-zöldellő ággal, Minőt a sors, vagy ég kevésnek ád... De vége lett e boldog szép időnek, Majd elborult, vihart jelzett az ég. Kitört a vész, a lázadás csatája, S a föld körül megsürüdött a jég... És dalnokunk tisztább légkörbe vágyott, Tusára kelt a vész hullámival. A bősz vihar eget-Verő zajából ki hangozék s szivig hatott a dal. De haj, mit ért a dal, ha romba dőlt már A szép haza, s vér folyt a tereken ?!.. Sokalta ég e szörnyű földi lármát, S parancsolá, hogy csendesség legyen. A pusztulás fölött nagy némaság lett, Csend, némaság, mint sirok éjjelén, a dalnokot sem látta senki többé, Eltűnt, miként egy bolygó égi fény. Az emberek nyomára sem találtak, Felforgaták a multat érte bár, Eltűnt, — talán egy boldogabb hazában, Dalol tovább, miként tündér madár... W.... Rajka Teréz. A MAROS-VÁSÁRHELYI BAKÓ. (Elbeszélés.) NEMES ÖDÖN-töl. (Folytatás.) A fiatal szerelmesek fölött — mindennap újabb és újabb örömöket hozván — gyorsan repült az idő. Oh, a