Erdély, 1945. január-június (2. évfolyam, 1-86. szám)

1945-04-06 / 18. szám

XI. évfolyam II. utol.­­ ^ Kolon­Tár, 1045 április 6. Péntek Mr Ara 1­pengő S ZOCIÁLD EMOKRATA NAPILAP ■Mnum Á megbántott zsidóság nevében . • •­ ­ Írta: LAKATOS ISTVÁN Lapunk keddi számában „Tiszto­gassunk szigorúan, de igazságosan címmel cikk jelent meg, amelyben követeltem a háborús bűnösök leg­­­yetlenebb megbüntetését. Hadd tanulják meg végre a népek vezetői a bőrükön, hogy nem lehet emberimilliók életével sakkpartit ját­szani. Nem lehet minden negyedszá­zadban minden lelkiisme­rtfurdalás anélkül felégetni egész Etiópá­t. Ha jajd megtanulja mindenki, hogy a hábomms uszításért, a rablásért és gyilkolásért nem kitüntetések és vi­tézi telkek, hanem akasztóf­a jár, akkor majd nem lesz merszük az embereknek a jövőben háborúsdit játszani. Az elképzelhető legszigo­rúbb büntetést kértem, de ugyan­akkor tiltakoztam az ellen, hogy a nagy háborús bűnösöknek azokat az apró köztisztviselőket tekintsék, aki­ket a fasiszta hóhérok internálással való fenyegetésekkel kirendeltek a zsidók összeszedéséhez és akik kö­zül a legtöbb nem is érintkezett köz­vetlenül az elhurcoltakkal, hanem személyi adatokat vett fel, vagy az üresen maradt házakat pecsét­lte le. Tiltakoztunk, mert a mi szocialista rtreggyöbződésünk szerint nem lehet embereiket kihallgatás nélkül, vagy tin­­nítsiségük megállapítása nélkül tiroszt egyedenként, vagy szolgálati feosztá­suk szerint egyszerűen inter­­gub­ii. Ez a fasizmusnak volt a spe­­c­ilitása és nem méltó hozzánk. Aki hibás, az szenvedjen, ha ki­csi, ha nagy, de tessék a legmegbíz­hatóbb elvtársakkal előbb lefolytatni a vizsgálatot, mert mégsem lehet több száz ember életével és szabad­ságával játszani. Megállapítottam, hogy politikai szempontból, a demokrácia szempont­jából, óriási hiba lett volna pontosan most, a reinkadrálások idején az ösz­­szes magyar városi tisztviselők inter­nálása, mert azt a látszatot keltené, hogy faji bosszúról, vagy soviniszta kalkulációról van szó, amit én nem tudok elhinni, de mégis megnehezí­­tette volna a nemzetek közötti meg­­bék­­és mielőbbi megvalósítását. A megbántott zsidóság nevében egy Bolgár István nevű ur a „Világosság“ s­asábjain tiltakozott e­kken gondo­latmenete ellen és legnagyobb meg­lepetésemre a „Világosság“ a Ma­gyar Népi Szövetség lapja is Bolgár úrral azonos álláspontra helyezkedett. N­e akaron én kioktatni sem Bol­gár urat, sem a „Világosság“ szer­kesztőit, hogyan védjék meg a saját fajukat. Menjenek csak tovább, azon az úton, amelyet saját maguk válasz­tottak. Mi az­­ban kitartunk amellett, hogy a kolozsvári zsidóság le­ra­kat­lan fájdalma nem lesz kisebb, ha Vásárhelyi László, Olajos Domokos, Finla Zoltán, Abrudbinyai-Fikker, Pipás-Juhász és a többi bandita helyett g­utóba hurcoljuk azokat a vékony­­dongájú prol­k­it, akik parancsural­om idején parancsot teljes tettek, vagy beiratkoztak a Munkaközp­ontba, mert ott olcsóbban mérték a kolbászt. Mi nem vagyunk hajlandók a tábornok helyett felakasztani a tisztiszolgát. Igaz, bizonyos mértékben hibásak ottak a tisztviselők is. Nem lázadtak fel, nem tagadták meg a szolgálatot. De nem lázadtunk fel mi sem, de a zsidók se, akik ezt mástól elvárták. Mindenki hibás volt! A kereskedők, akik a Baross-szövetségtől elfogadták az árut, a katonák százezrei, akik fegyvert emeltek a világ egyetlen proletárállamára, a nyomdászok, akik a fasiszta lapokat kiszedték, a város lakossága, amely nem támogatta az anti-fasiszták kétségbeesett küzdelmét. De köztük hibás volt az a tizenhét­ezer zsidó is akik között március 19.-e előtt nem akadt 500 demokrata, akiket a szociáldemokrata pártba, amelyben ott küzdöttek a kommu­nista elvtársaink is, be leh­etett vo­la rángatni. Nem érdekelte őket a de­mokrácia élet-halálharca. Nem talál­tunk Kolozsváron ezer zsidót, aki hajlandó lett volna havi 5 pengőt ál­dozni a „Népszava“ előfizetésére, hogy ezáltal támogasa az utolsó anti­fasiszta munkáslapot, amely kétségbe­esetten küzdött a faji törvények és az emberek lelkének megm­érgezése ellen. Természetesen, ma mindenki demokrata, magyarok, zsidók egy­aránt. Miért nem ismerjük el vala­mennyien, hogy a fasizmus bűneiért nemcsak a kicsi tisztviselők, hanem valamennyien bűnösök vagyunk. Én is, aki 22 éve verekedek az első so­rokban, mert lehet, hogy nem vere­­k­et­em eléggé a fasizmussal, de azok a magyarok, románok és zsidók is, akik nem verekedtek egyáltalán. De szeretném a megbántott zsidó­ságot valamire kérni. Barátságosan, mint elvtárs. Ne tekintse saját magát a háborús bűnösök megítélésében az , egyetlen kompetens ügyésznek. Mi­­ megértjük a zsidóság leírhatatlan fájdalmát, de értsétek meg ti is elv­társaim, más nemzeteknek a fájdal­mát. Gondoljatok arra, hogy az orosz, a lengyel és a román nép is sok millió fiát vesztette el. A magyar nép pedig többmilliós vesztesége mellett, ma éli át a mohácsi vész óta a legnagyobb nemzeti tragédiáját. Aki ma belerúg, az rosszul teszi. Az többé aligha lesz barát. A magyar fasiszták nemcsak a zsidó népet gyalázták meg, hanem saját nemzetüket tették földönfutóvá. Bíz­zátok tehát reánk az akasztást. Le­het, hogy nem fogjuk felkötni mint háborús bűnöst Deretei Lilit, aki egy félnapon keresztül körmölte a papírt a gettó-kapunál, de egy nép, amely ezer év alatt annyiszor hordozta ma­gasan a szabadságharcok zászlaját, rendelkezik annyi politikai érettség­gel, hogy a zsidóság állandó presz­­sziója nélkül is meg tudja tisztítani a saját portáját és a történelem színe előtt örök időkre tisztára tudja mosni magát. Mindenképpen feltétel nélküli megadás vár Németországra Teljes fejetlenség lett úrrá a német hadseregben A Balkán felől is behatolt Ausztriába a Vörös Hadsereg LONDON, április 6. Stimson, az Egyesült Álamok külügyminisztere kijelentette, hogy a német népnek választania kell aközött, hogy most adja-e meg magát feltétel nélkül, amikor még megmentheti néhány városát a tel­jes pusztulástól, vagy pedig rövid időn belül, amikor már csak a romok tetején beszélhet majd feltétel nélküli megadásról. A német városok oktalan pusztulása London, április 6. Az angol rádió beszámol egy nyugatnémetországi vá­roska bevételnek történetéről. A vá­rost az angol-amerikai csapatok né­hány kilométernyire megközelhették s felszólították a vezetőséget, hogy kapituláljanak. A lakosság a polgár­­mestert küldte ki a tárgyalások fel­vételére, aki meg is jelent a szövet­ségesek előtt. Az angolszász parancs­nokság megmagyarázta neki, hogy minden ellentállás céltalan s harminc percet ad a városnak a kapitulációra. A náci polgármester kijelentette, hogy a polgárság hajlandó is lenne a hely­séget átadni, de előbb még beszélnie kell a katonai parancsnoksággal. Ez­London, április 6. A nyugati had­színtér eseményeiről közölt beszámo­lókban hangsúlyozzák azokat az ered­ményeket, m­lyeket a felszabadító hadak az északi szárnyon értek el. Itt az együttesen előnyomuló angol­amerikai erők a holland—német ha­tárról kiindulva negyven kilométer­nyire közelítették meg Brémát és Hannovert A déli szárnyon, a Neckar mellett, az amerikai csapatok egyesültek a felvonult francia egységekkel. A L­őcse irányába előretörő ame­rikai erők bevették a Gotha mellett fekvő Mühlhausen helységet. — Ugyancsak jelentik B­­­e­n­e­f­e­l­d és Stolsenau ele­stét. Más csapat­­egységek öt kilométernyire közelítet­ték meg Dortmund városát. — Münch­e­n szintén szövetséges ké­zen van. London, április 6. Az angol rádió híradása szerint az amerikai és brit hadsereg Hannovertől 40 kilométerre fel visszatért. Eltelt a harminc perc, de a megadásról semmi jel. Erre az angol ütegek el kezdték lőni a hely­séget s másik harminc perc alatt ki­­füstölték a hiányosan felszerelt né­meteket. Viszont ez a makacsság a város létébe került, mert amikor a szövetségesek benyomultak, már csak romokat vettek birtokba. A polgár­­mesternek nyoma veszett. Az esetből az angol ráció azt a következtetést vonja le a németek számára, hogy félóráig tartó uralomhosszabbításuk érdekében őrültség egész városokat és annak lakosságát kitenni a teljes pusztulásnak­ is átkelt a Weseren. A 9-ik amerikai hadsereg most utánpótlása számára hidakat épít. Ezen szövetséges egy­ségek eddig 150 különböző fajtájú ném­et hadialakulatból ejtenek foglyot, am­i arra mutat, hogy a német kato­naság sorai között a legteljesebb fejetlenség uralkodik. A Weser balpartján egyébként már mindenütt a szövetséges­k az urak. A szövetséges csapatok az újabb offenzíva megindulása óta 300.000 náci katonát ejtettek fogságba. Tito Moszkvában tanácskozik Moszkva, április 6. Tito tábornagy és Luk­asics bolgár tábornagy Moszkvá­ban taj­ékoztak, ahol hosszasabb meg­beszélést folytatnak, minden való­­színűség szerint a balkáni helyzetről. Moszkva, áprils 6. A Bécsbe be­nyomuló orosz csapatok Bécs kör­nyékén ezidáig 30 különböző hely­séget szabadítottak fel, köztük Gatent is. Ugyanezek a csapatok ezidáig az elmúlt napokban 75.000 németet ej­tettek fogságba. A Jugoszláviában támadó Tolbukin serege Marburg és Gratz irányában folytatják előnyomulásukat. A Szovjet felmondta Japánnak a semlegességi egyezményt London, április 6. Ma kora reggeli híradás szerint a londoni rádió moszkvai adás alapján bejelentette, hogy a Szovjet felmondta Japánnak a sem­­legességi egyezményt. Az angol rádió nagy örömmel vette tudomásul a nagyfontosságú és nagyhorderejű döntést, mely lényegesen megrövi­dítheti a háborút és jobb belátásra bírhatja Japánt. Az angol sajtó a ma reggeli kia­dásokban hosszasan foglalkozik a Szovjet legújabb nagyhorderejű dip­lomáciai lépésével. Megállapítja, hogy ez a lépés még abban az esetben is igen súlyosan érintené Japán amúgy is katasztrofális helyzetét, ha nem követné formális hadiüzenet. A semlegességi szerződés egyéb­ként még egy évig lett volna ér­vényben s igy e szerződés hirtelen felmodása még jobban aláhúzza a szovjet kormány gesztusát. Lemondott a japán kormány London, április 6. Tokióból jelen­tik, hogy az eddigi japán kormány­fő, Koiso lemondott és tisztét Sosoki admirális vette át. A japán kormány­válság minden bizonnyal kapcsolat­ban van Japán súlyosodó katonai hetyz°tével és a Szovjet ama lépésé­vel, hogy felmondotta a két ország közötti semlegességi szerződést. A japán kormányválság az angol sajtót arra a reményre jogosítja, hogy az európai hadszíntereken bekövet­kező hadiesemények Japánt hamaro­san jobb belátásra bírják majd s ez a távolkeleti ország okosabb lesz, mint nyugati szövetséges,s nem viszi végsőkig az esztelen harcot. A japán kormányválsággal kapcsolatosan — nemzetközi d­plomáciai körök — még a közeli órákban vagy napokban döntő fordulatot várnak. Hannover és Bréma felé törnek az angolszász csapatok

Next