Erdély, 1947. január-június (4. évfolyam, 1-145. szám)

1947-01-03 / 2. szám

f év atm volt Irieatekfpu« , *«n»*köz politikalwo fii sunk negiktapitasokat irani^" Jg“' ejtendő ««menyeire é* megmutattTal elkövetkező év .perspektíváit, érWtt ho^LkiPjtJbt!tl 'fTendetes hir erk^pett JOKSáni a newyorki békeértek«. ietről‘ ** Egyesült Nemetek 9aeiîw£ és a wwhat&rmk értekezlete fcon tár­gyalások után megegyezett a kérdé­sek megoldása tekintetében, amelyek W- k­apg' a nagy népek között— áthidal­hatatlan nehézségeknek látszottak !-v jó reménységgé! nézhetünk a következő­ ér­tekezlet elé, mely Moszkvában ül össz­e Különösen a lefegyverkezés tövises kér­dése miat­t. . , .. . így a feszült­ség váratlan megoldódása következik be az egész emberiség örömére. Ez történt eZ ^.^cí?N­na* h°gy oly sok meg­próbál­tatáson átment nemzedékünknek a jelek szerint, nyugalmas és fejlődésben gazdag békére lehet reménye.. Rendki­vilis szerencse az emberiségre kielve, hogy a tu­dományos és műszaki módszerek számos felfedezése mellett mely az embereket vágyma­­­llaként tag­­lóztatja le a háborúban, nem siker­ült olyan módszert is föltalálni, mely az em­beri tudatot szabályozza. Az atombomba hatalmas fegyver, azonban a használatá­val kapcsolatos félelem az emberi tudat­ban annak a kétségnek felmerülésére ve­zet, vájjon a háború e módjának beveze­teni nem hoz-e még nagyobb szerencsét­lenséget a világra.­­Az emberi tudat ellene szegül a hábo­rúnak. A tömegek háborúra való előké­szítésének módszerei ma még nem eléggé hatékonyak, ezért a háborús uszítók mun­kája nem jár sikerrel. Van azonban egy kapitalista klikk, mely a közvélemény el­lenére kész volna a népeket új háborúba­n belehajszolni a legkegyetlenebbe vala­mennyi eddigi közül, ha nem félne a be­fejezéstől, amely meglepetéseket hozhat számára, minthogy maga a kapitalista rendszer fennállása forog kockán. Nagyon jól tudják, hogy a kapitalista rendszer — a Szovjetunió kivételével -­­többé-kevésbé mindenütt megtalálható f­öldünkön. A szocializmus lendületes tá­madást indított e rendszer ellen és a na­­cionalizálás és államosítás révén nagy­ kavarodást okozott az eddig csöndes bás­tyán. Egy új háború azonban a kapita­lista rendszer teljes felszámolásához ve­zethetne, ezért a kapitalizmus nem me­részel új háborút elindítani, melyben az egész proletariátust magával szemben ta­lálhatná.. De várjon mi, szociáldemokraták nyer­hetnénk-e valamit egy új háborúban? Helyes e kérdés fölvetése. Egy most meg­indított háború kapitalista végcélja két­ségkívül a Szovjetunió meg­semmisítése volna, minthogy ez az ország jelenlegi rendszerével és konkurrenciájával veszé­lyeztethetné azokat az országokat, me­lyeknek alapja a kapitalizmus. Egy­­jelen­­legi háború kitörése elől a polgári demo­kráciák­­­megszilárdítása volna a fő törek­vése egy szovjet­ellenes háború érdekében. A Vörös Hadsereg hatalmas ereje ke­zessége annak, hogy ilyen támadásnak semmi lehetősége nem, volna a sikerre. Bizonyos, hogy a szocialista demokráciák a Szovjetunió mellett állnának, hogy megsemmisítsék a mohó imperialisták go­nosz terveit. Ne rejtsük fejünket struccmódra a­ ho­mokba. Elméleti és taktikai különbségek vannak a szocialisták és kommunisták között. A szovjet állam megvédése tekin­tetében azonban semmiféle nézeteltérés nem lehet szocialisták között, akik tisz­telik eszményüket és akik a szocializmus megvalósítása révén­­el akarnak jutni a mai társadalomnak szocialista társada­lommá való átalakításához. Előttünk, szociáldemokraták el­őtt a kérdés nemcsak dialektikusan, hanem ösz­tönösen is felvetődik. Vájjon a­ proletár­állam esetleges eltűnését nem követné-e a szociáldemokrácia teljes, megsemmisí­tése is az egész világon? Olyan jelenség volt-e a hitlerizmus, amely nem ismétlőd­hetik meg a történelmi események hul­lámzásában? Éppen a hitlerizmus felíve­lése tanított meg bennünket arra, hogy trau lehet sok bizalmi­ tu­li a polgári réte­­gek demokratikus hitében.­­ Ezért vagyunk azon­­, véleményen, hog­y e m­unkásosztály elsőrendű köteles­­sége megvédeni a Szovjetunió létét és se­gítségére sietni, mert ez jelenleg egyet­len biztosítéka annak, hogy a fasizmus nem térhet vissza. Bizonyos, hogy­ a szo­ciáldemokrata eszméket, amelyek önkén­tes választás eredményeképpen az embe­rek százmillióinak felfogásában uralkodó­vá váltak, áthatja majd ez a, meggyőző­dés,­­ a két munkásinternacionálé minden taktikai eltérése ellenére. A romániai szociáldemokráciát, amel­lett, hogy a Szovjetunió közvetlen szom­szédságában elterülő baráti állam, át kell hatnia az őszinte együtt­működés szük­ségszerűségének. Nekünk, itt Romá­niában mindenesetre hálásaknak kell len­­niik a­ Szovjetunió iránt azért a segítség­ért, amelyet a béketárgyalásokon nyúj­tott. Miután elvben leszögeztük felfogásunk alapját nemzetközi helyzetünk tekinteté­ben, lehetetlen fel nem idéznünk a politi­ka egy másik oldalát, mely belföldi vo­natkozású és a Kommunista Párttal kap­csolatos. Véleményünk szerint a szociál­demokrata és kommunista párt által megteremtett munkásegységfrontot fenn kell tartani és újjászervezni, hogy semmi kívánnivalót ne hagyjon hátra. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mindkét pártnak meg lesz a lehetősége BMMBMBMHMHMBBWBMi$ a fejlődésre­­ átélés . Minthogy mivritet, pártnal: megi'gn '■ m­­eg a külön ideológiai és taktikai sir.rrr. zefe, a legnagyobb eredményt kell elérnie a nép ma még meg nem nyert tömegeire való befolyással olyan formán, hogy a mindkét párt által elért eredmény a mun­kásegységfront hasznát szolgálja. Ha csak egye­s eseményeket is eleme­zünk a Szociáldemokrata Párt múlt év­ben folytatott működéséből, lehetetlen meg nem állapítanunk, hogy a Párt egyes szervezetei és a Központi Bizott­ság számos hibát követtek el. A Párt keretei még ma is nagyszámú új be­iratkozásokkal bővülnek, amelyek azt bi­zonyítják, hogy a szocialista eszme hat a tömegekben. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az 1944 augusztus 23-a után b­e­lépett tagok mind szocialistákká válnak, ha a Párt neve kezdi meg szoci­alista szellemben való nevelésüket. E te­kintetben mindeddig nagyon kevés tör­tént. A m­unkásegységfrontban csak ekkor lehetséges őszinte együtt­működés, ha, mindkét fél meg van győződve arról, hogy a közeljövőben nem jöhet közbe olyan esemény, amely árulásszerűen kü­lönválást idézhet elő az együttműködés alapját képező elvekben. Ebben az eset­ben azonban a lojális fél joggal kérheti, hogy ne részesüljön olyan elbánásban, mint a boxpartner, akit ki kell ütni a ringből. Ezért hisszük azt, hogy a Köz­ éti szuggesztiók írta Dr. LUCIAN SÁNDOR hirdetések nawwaaw és ELŐFIZETÉSEK m­hhwbmh felvétele az ERDÉLY könyvkereskedésben *s Plafs Libertăţii (Szabadság-tér) 3 JuKlMll/Y 1947 ni. porul Bizottságnak nem volt ereje meg­győzni a másik felet A Párt Központi Bizottságának pára szabad megfelelje-vlnia arról, hogy a r­iád dr w ok ro.hf Párt nr.aaxql,­ ne céhe a, ha­nem lényegében jó demokrata. A Párt szervezeteinek szeniként kell tisztelni a demokrata elvek megőrzését mind a bi­zottság­ választások alkalmával, mind éle­tükben és erkölcseikben. A kongresszus­nak olyan bizottságot kell a Párt élére választania, amely biztosíték lesz am., hogy a Párt szervezetének alapjait ezek az elvek képezik. A szocializmus a háború után az egész világon győzelmet aratott. A szociálde­­■molcrata eszmék és módszerek beigazolód­tak. Ha egyes országokban vannak­­ ,a ci­ci áldemokraták, akik meggyőződéseiket új igazolásnak akarják alávetni, ez az ő dol­guk. Mi előre haladunk a munkásosztály barátaival együtt, az osztály­ellenség, a kapitalizmus ellen. E kérdések vetődnek fel, ezeket kell megoldanunk a most kezdődő évben, el­ismerve a múlt hibáit. Boldogok vagyunk, hogy a nemzetközi szemhatárról eltűntek a sötét felhők és egy derültebb, nyugal­masabb kép tárult elibénk. A mi köte­lességünk arra törekedni, hogy eltűnjék minden egyenetlenség a valóban demokra­tikus pártok között és hogy megerősöd­jék a bizalom e pártok iránt, ami csak akkor­ válik lehetségessé, ha kölcsönö­sen becsüljük egymást. A beköszöntő 1947. évnek a reakció elleni harc befejezése és a szocialista megvalósítások kezdeti évének kell lennie. issivvel**lélekkel támogatják polgármester elvtársunkaé a demokrácia megszilárdu­lásában KOLOZSVÁR. A hagyományoknak megfelelően az év utolsó napján a vá­ros tisztviselői kara felkereste Lázár Constantin polgármester elvtársunkat, hogy a közeledő újév alkalmából jó­kívánságait kifejezze. A hagyományos üdvözlés kedden délben folyt le a pol­gármesteri hivatalban, ahol teljes szám­ban jelentek meg a város férfi tiszt­viselői. A tisztviselői kar nevében elsőnek dr. Ungur Ioan főjegyző üdvözölte a polgármestert. Meleg, szeretetteljes szavak kíséretében e város tiszt­ese-16­ kárának jókívánságait tolmácsolta a polgármester előtt. Eddigi eredmé­nyes munkájáért köszönetét fejezte ki s a tisztviselői kar bizalmát biztosítva, kijelentette, hogy a demokratikus világ­­rend megszilárdítása és a h­ávos pol­gársága érdekébért végzendő munká­jában a polgármestert továbbra is szisze­désekkel támogatják. A városi tisztviselők üzemi bizottsága nevében Sericeanu Grigore igazgató szólott a polgármesterhez, hiangoztatta, hogy a város tisztviselői kara a kötelességen túlmenően is támogatja a polgártes­tért felelősségteljes munkájában, fel­­hívta azonban figyelmét a tisztviselői kar sivár helyzetére. Elmondotta, hogy a tisztviselői fizetések olyan alacso­nyak, hogy még a napi száraz te­nyérre sem elég. Arra már éppen nem telik, hogy gyermekeiknek tejet, ön­maguknak ruhát vásároljanak. A vás­­rosnak kötelessége nyomorgó tisztvi­selői anyagi helyzetén segíteni s ezért kérte a polgármestert, hogy a jöbbévi költségvetésbe nagyobb összeget ve­gyenek fel a városi tisz­tvisel­ők ellátó szervének segítésére, vagy pedig na­gyobb állami­ segély útján más form­á­­ban segítsenek a tisztviselők kétségbe­ejtő helyzetén. A városi tisztviselők és alkalmazottak szakszervezete ne­vében Chişiu-Patrisiu titkár üdvözölte a polgármestert s atyai gondoskodás­­át kérte a nélkülöző tisztviselőkre. Lazăr Constantin polgármester üdvözlésekre kijelentette, hogy ar munka más területéről nemrég került a pol­­gármesteri székbe s ezért az elmúlt rövid idő ala d ff város adminisztrá­­ciójának javítása érdekében nem sok­kat tehetett. A tisztviselők üdvözlé* szavaiból arra következtet, hogy jó utón indult el, a tisztviselők fomosü° tásával ez után fog tovább haladni. Fokozottabb munkát kért a tisztvise­ lőktől, mert a háború romjainak első* hárítása és a demokrácia megszilár* ditása teljes munkateljesítményt igé* nyel. Tudja, hogy a tisztviselők hely­zete annyira­­aggasztó és a kietőség határain belül mindent elkövet, hogy a város tisztviselőinek életszínvonalát javítsa. Végül boldog újévet kívánt a tisztviselőknek. Utoljára Dán István alpolgármester szólalt fel, aki azt hangoztatta, hogy a múlt hibáiból okulni kell, a jelenlegi bajokat a régi rendszer idézte elő s ha a hibákat el akarjuk terülni, a vá­­ros gazdasági helyzetét kell felülvizs­­gálni és újabb alapokra helyezni. A város tisztviselőinek sem zöldsége, sem fája nincs, pedig van erdeje és van gazdasága, amelyet a tisztviselők gazdasági helyzetének javítására kell felhasználni. A tarcsás gazdaságban belterjes konyhakertészetet kell be­rendezni, hogy jövőre a zöldségne­­­nmeket ne nélkülözzék a tisztviselők. Be kell rendezkedni árathizlalásra, mert ha a város földjén eddig mások termeltek, a jövőben ezek a földek a tisz­v­iselőknek kell teremjenek. D­e alpolgármester beszédével az üdvözlés végetért." Hatmillió példány napilap és kétmillió folyóirat a fejlődő francia szellem szolgálatában PARIS. Az a hatmillió újságpélány, amely Parisban naponta megjelenik, bízó, nyitja, milyen szerves szükséglete a francia embernek a mindennapi olvadás. A legtöbb francia naponta több lapot is vásárol, hogy ugyanazokat a­ kérdéseket több oldalú meg­világításban lássa.. A papírválság beköszöntése következtében egyébként a francia lapok elvesztették régi külsejüket és kiállításukban az angolszá­szoknál szokásos form­a felé mutatnak köze­ledést, amely itt természetesen a francia gondolkodásra jellemző élénkebb fantáziával és merész spekulatív szellemmel párosult. A­ rövid rovatokban szeszélyes és változatos, tökéletesen megírt kis írások váltogatják egymást. Nagy keletje van a tárgyakban végtelenül sokféle, kitűnő újságírók által készített riportoknak. Érdekes azonban, hogy a múlttal ellentétben a szenzációs bűn­esetek m­a már alig keltenek érdeklődést. Általában megállapíthatjuk, hogy a francia napilapok erkölcsi és irodalmi színvonala dícséretreméltóan emelkedett. A lapok egyre több rovatukkal mindinkább folyóirat képét kezdik fölvenni. A papírválság következté­ben előállott helyszűkének tulajdonítható az a hellyel való takarékoskodás, mely a mai francia sajtót jellemzi. Az első oldaltól elte­kintve, a címek általában rövidek és kevés helyet foglalnak el. Mikor lehetővé vált, hogy a napilapok visszatér­jenek a napi négy oldalhoz, megőrizték ezt az alakjukat s a megtakarított helyen inkább a művészi, szín­házi, irodalmi, sport beszámolók, riportok és hírmagyarázatok számát szaporították és minőségét emelték,­int ez csak a háború előtt már fennállott, vagy a háború befeje­ződése után megindult lapokra vonatkozik. A megszállás alatt született bérenciapol, ■megszűntek, számos hatalmas sajtókoncert feloszlott. A régebbi lapok kö­zü­l nagy példány­szám­ban csupán a szocialista párt lapja, a ,Ale Pojnikare“, a kommunista „L’Humanité“, a köztársasági néppárti hivatalos lappá lett ..L’Aube" és a nagy­polgárság lapja, a „Le Figaro“ jelenik meg. Ismét megjelenik a­z erélyes Emil Bure lapja, a „L’Ordre“ is. A jobboldali „Aurora" és „Epoque“ ismét meg­­kezdte működését a felszabadulás után. Az új lapok közül a következőket kell megem­lítenünk: „Parisien Liberé", „Gombát", „Franc Ti­eur", „Liberation", „France Libre". Az esti lapok közül legnagyobb példány­szá­mot a „France Soir“, „Paris Presse" és „Ce Soir“ éri el A mai „Le Monde“ annyira hasonlít szerkesztésében és szellemében a régi „Le Temps“-hoz, hogy mindenki joggal a "Quay d’Orsay szócsövének tartja. A fasiszta korszak sajtójával együtt, el­tűntek e korszak újságírói is: a mehy-i ide­­ológiai kiszolgálói jói teszt­­el megérdemelt: •súlyos büntetéssel vezekelnek vétkeikért, részint pedig — a kisebbek — kiszorultak a megtisztított sajtóésetből. A legnagyobb napilapok — mintegy kettő­­három — naponta körülbelül hatszázezer példányban jelennek meg, és mintegy kab mm­er a tehető azoknak a lapoknak­ a szám­a, ■melyeknek példányszáma eléri a napi 160 ezret. A fővároson kívül élénk sajtóélet fo­lyik a vidéken is, különösen a nagyobb köz­pontokban, melyeknek helyi sajtója szintén jelentékeny szerepet játszik a közvélemény alakításában. Nem szabad megfeledkeznünk a hetilapokról sem, melyek az egyetemes tá­jékoztatást kitűnően egyesítik az iroda­lommal. E hetilapok együttes példány­száma majdnem kétmillió. E folyóiratok nagyobb terjedelmükkel, finomabb papírjukkal és neves gárdájukkal már a könyvhöz képez­nek átmenetet. A legnevezetesebb folyóira­tok, a Lettres Franciasses, Nouvelles Litté­­raires, Les fltoiltes, La Vie Francaise, Opera, Beaux-Arts­, stb., melyek az irodalmi és művészeti anyag mellett tájékoztató cik­kekben is gazdagok. Ezek a könyveknél jó­val olcsóbb, mozgékonyabb s a francia és a nemzetközi szerzelm­­i élet alakít­­ását gyor­san és hívót tükröző folyóiratok komoly versenytársai a könyvnek, am­ely jelenleg különben is súlyos válsággal küzd. Ez a váls­ág azonban csak a kiadók válsága: Franciaország ma sem szegényebb tehetsé­gekben, mint bármikor, a francia szellem urai is él, felődik és bélyegét rányomja az egész műveit világ forrongó szellemi éle­tére. ti

Next