Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)
1828-03-26 / 26. szám
tusu Örmény Papok ellen kibotsátott számkivetést nem vették, ’s confiscált vagyonaikat nem fordították vissza. A’ fekete tengerre sem adnak még is fermánt. Mindazáltal, a’ dologhoz jobban értők azt hiszik, hogy a’ Porta nem fogja a’dolgot a’ legutolsó szorultságig erőltetni, s magát vakon veszedelembe dönteni, melyből a’ legkedvezőbb esetben is tsak saját létét menthetné talán ki,a’ nélkül hogy a’Görögök függetlenségét akadáloztathatná. — Egyedül az Ulemák’ Rendinek lehet azt tulajdonítani, ha a’ Nagyurat vissza-tartóztatják a’ világosan látók’ tanátsadásaitól, és a’ Görögökhöz illendő engedelemmel lenni, a’ londoni kötés’ erejénél fogva. Ez a’ renyhe nép, mely a’ maga’ régi fontosságát, mellyet, mint egy időben a’ Jantsárok, zabolátlanul űzött az országlószék’ dolgain, inkább forgattja szeme előtt saját hasznát, mint a’ közönségét,’s reményű, hogy a’ politikai nagy szövevények között, az ő’ magoktól függésseknek naponként veszedelmesebbé lett Nagyúr alá gödröt áshat, és elébbi, egy idő-últa jó formán megromlott, tekintetét, ismét bitangolhattya. Ezek között, a’ dühösebbek, ha nem tartanának attól, hogy az egész nemzet rájok támád, még gonoszabb elmerajzot is alkalmasint próbálgatnának. Joniai szigetek, febr. 9. —A’ Görögország’ szabadtságáért tartandó alkudozás’ hellye miköztükbe határoztatok Minden készen áll a’ közbenjáró Hatalmak’ követeinek elfogadására, ’s az ő foglalatosságai maholnap’ elkezdődhetnek. Mitsoda részt vészen abban a’ Porta, és mennyire fogja eggyütt azzal a’ dolgot a’görög országjószék, még, nem tudhatni, de tsakugyan , ez a’ nagy munka, az ottomanni Porta’ hozzá járúlása nélkül, nem végeződhetik el jó rendel; hanem ha háborúra kerülne a’ dolog, és fegyvernek kellene a’ kérdést megfejteni. Ezen esetre szaporították meg az eggyesűlt hajó-osztályokat, és minden hajót, mellyek a’ navarinoi ütközetben szenvedtek, már ismét helyreállítottak. Codrington Vice-Adus is alkalmasint meg fogja tartani a’ fő-vezérséget, noha egy párt, igyekezett azt őtőlle elvenni. A’ mi’ rendeltetésünk tehát — nagy történeteknek szemmel -látó tanúinak lenni: adja Isten, hogy a’ következendők ne jelenjenek oly’rettentőleg meg, mint ama’ fájdalmas egymást nem-értés Navarinonál, melynek következéseit a’ keleti egész kereskedő világ kéntelen volt tapasztalni, és a’ melytől, még most is fontos károk függenek, mellyeket nem a’ fegyver’ hatalma, hanem egy baráttságos eggyesség igazíthat el. — Ha még ollyan kedvező volna is állásunk, hogy a’ világ’ 5 részének kellőközépűl szolgálunk, ha bár Görögországnak is ugyanazon szerentséje van, és lakosaiban a’ legfelébredtebb elmét mutattya, melylyek nagy dologba-kapásra alkalmatosok, és készek a’ civilizálódásban (pallérozódásban ) sebess lépésekkel kapaszkodni: mindezek az előkelőségek, mégsem helyheztetik kívánatos bizodalomba a’ kereskedés’ megvndorítását, mely a’ felkelés óla egésszen síralik, és tsak az elveszett egybeköttetésekben találhatjafel ismét magát. Úgy vesztette el, nézetesen Görögország, mely a’ pártosok által szét-szaggattatott, és hihető, nem hamar talál magának törvényes formát, egy szerentsés kereskedő bilanxját (egyenlőségét). Nem tsak azon veszedelmes tengeri-tolvajokat kell keményen megszorítani, mellyeknek a’ karabusai kikötő’ meghódoltatása legerőssebb bizonysága, hanem, ugyanaz az anglus mesterség, a megkárosított kereskedési egybeköttetések’ helyre állításáról is, alkalmasint fog