Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)

1828-03-26 / 26. szám

gondoskodni, és a’ nemzetek’ bizodalma egymás között, ismét helyre fog állani, mely az utóbbi esztendőkben nagyon megrázkódott. Mehetned— Alival alkudo­zásba botsátkoztak ezen pillantatban,mely nem egyedül tsak Egyiptomot illeti, ha­nem, a’ Portának is nagy hasznára len­ne. Vaj­­­mi szeren­tséseknek mondhat­nék magunkat, ha a’ következése úgy es­ne­ ki , a’ mint azt a’ vice - király’ ér­telme mellett reményb­etni. Triest, febr. 28. — Azon tsatáról, mely Sclo szigeten a’Görög és az Asiából (Tsez­­méből) által ment török katonaság között e­­sett, nem tudunk még semmit. Azon szél­vészben, melyben a’ Cochrane Lord’ uno­­ka-öttse briggje elsűrjedt, a’ Canaris’ gyúj­tójának is le kellett az árbortzát vágni. A’ korvette és más hajók Syrába vonták mago­kat. Nem­régiben, Miauli is Syrába jelent­­meg, a’ Hellas fregatte - t, és minekutánna éleséget és 6000 tatarist magához vett, Sclo­­nak vitorlázott. —­ Capodistrius Gró­fot rendkívül nagy pompával fogadták Eginában, ’s azólta, az országlás’ min­den részeiben a’ rend helyre állításában foglalatoskodik. Az ánglus hajó, mely­­lyen oda ment, ott akar maradni, az ö’ szükségére.—A’ mint beszéllik, tsak magok az Anglijsok vették­­ meg Kara­­busát, kiknek 2 fregattjak, 2 korvette­­jek 2 briggjek volt, ’s 100 embert tet­­tek­ ki a’ földre. Az említett Cambrian fregatté, Hamilton Commodor, nem es­­mérvén jól a’ part mellékét, egy szik­lának ütközött, ’s széjjel töredezett. F­r­a­n­t­z­i­a­o­r­s­zá­g­b­ó­l , Saártz . 1. napján.—A’ görög országiószék’ határo­zatlan, de tanuságos javallatja, mely Pa­risban nagy ügyeimet szerzett, ez: ”E­­gina, dec. 50 1827. A’ nemzeti Gyű­lés’ állandó Biztossága, szerentséjének tart­ja a’ Fges. Hatalmaknak némely jegy­zéseket a’ határszélekre­ nézve, mellyek a’ jul. 6-odikai kötés által, Görögország­nak szükségesekké tétettethetnének, elő­jükbe terjeszteni. Az igaz határlínea, mely­­lyet a’ természet, úgy láttzik, egyene­sen Görögország’ elválasztására az észa­ki határ-tartományoktól, formált, és a’ mely minden esztendőszázak’politikai és hadi történetein állandóin diadalmasko­dott, az, mellyel egyfelől Thessalia’északi bértzei, másfelől az Aous vagy Volus­­sa folyóvíz’ mente ’s az azzal határos he­gyek jelelnek­ ki. Első része ezen lineának, megyen a’ Katrin’ vidékéről, Serviá­n által Grevenica-ig, ’s követi egyszersmind, a’ Ha Haemon’ menetelét, a’ Pindus’ leg­­magassabb púpjáig, a’ másik, kezdődne Conitza-Kerűletben, és nyúlna Chemie­­rá­ ig vagy Vihimeráig, le. Ezt a’második részt, némely földrajzolók, Pyrrhus’ szo­­rossának nevezik. Ezt a’ szoros utat pró­bálta híjjába’ Flaminius, a’ római Gén, minekutánna Macedóniát meghódoltatta, állal­ törni; hosszas haszontalan töreke­­dései után végre kénszeríttetett Rómába írni, hogy Felső-Epirus’ lakosai vad és barbarus népek volnának, kik a’ Sena­tus’védelmére teljességgel nem méltók, és hogy az ő’ határszéleikre hadi kor­dont kellene húzni, hogy a’ szomszéd tartományokba­ üléstől meg lehessen a­­zokat akadályoztatni. Azt az alsó, vagy tulajdonos, úgy­nevezett Epirust, mely Ti­esprotieuból, Chamira-ból, Molossis­­bol áll, voltaképpen még máig is azon nemzetek’ lakják s’ bírják, és ezen váro­sok: Preveza, Arta, Janina, Paramythia, Sarga, a’ következő városokat: —­ Ni­copolis, Passieron , Argos, Amphiloche­­um, Butrotum ’sat. — juttatják eszünk­be. Ha­bár annyira törekedtek is a’Gö­rögök, az ő’ virágzó idejekben, mago­kat Telepedők által kijjebb terjeszteni, kiket egy­felől Olaszország­ felé, és egész’ Gibraltárig küldöttek , és a’ kik által más­

Next