Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)
1828-03-26 / 26. szám
gondoskodni, és a’ nemzetek’ bizodalma egymás között, ismét helyre fog állani, mely az utóbbi esztendőkben nagyon megrázkódott. Mehetned— Alival alkudozásba botsátkoztak ezen pillantatban,mely nem egyedül tsak Egyiptomot illeti, hanem, a’ Portának is nagy hasznára lenne. Vajmi szerentséseknek mondhatnék magunkat, ha a’ következése úgy esne ki , a’ mint azt a’ vice - király’ értelme mellett reménybetni. Triest, febr. 28. — Azon tsatáról, mely Sclo szigeten a’Görög és az Asiából (Tsezméből) által ment török katonaság között esett, nem tudunk még semmit. Azon szélvészben, melyben a’ Cochrane Lord’ unoka-öttse briggje elsűrjedt, a’ Canaris’ gyújtójának is le kellett az árbortzát vágni. A’ korvette és más hajók Syrába vonták magokat. Nemrégiben, Miauli is Syrába jelentmeg, a’ Hellas fregatte - t, és minekutánna éleséget és 6000 tatarist magához vett, Sclonak vitorlázott. — Capodistrius Grófot rendkívül nagy pompával fogadták Eginában, ’s azólta, az országlás’ minden részeiben a’ rend helyre állításában foglalatoskodik. Az ánglus hajó, melylyen oda ment, ott akar maradni, az ö’ szükségére.—A’ mint beszéllik, tsak magok az Anglijsok vették meg Karabusát, kiknek 2 fregattjak, 2 korvettejek 2 briggjek volt, ’s 100 embert tettek ki a’ földre. Az említett Cambrian fregatté, Hamilton Commodor, nem esmérvén jól a’ part mellékét, egy sziklának ütközött, ’s széjjel töredezett. Frantziaországból , Saártz . 1. napján.—A’ görög országiószék’ határozatlan, de tanuságos javallatja, mely Parisban nagy ügyeimet szerzett, ez: ”Egina, dec. 50 1827. A’ nemzeti Gyűlés’ állandó Biztossága, szerentséjének tartja a’ Fges. Hatalmaknak némely jegyzéseket a’ határszélekre nézve, mellyek a’ jul. 6-odikai kötés által, Görögországnak szükségesekké tétettethetnének, előjükbe terjeszteni. Az igaz határlínea, melylyet a’ természet, úgy láttzik, egyenesen Görögország’ elválasztására az északi határ-tartományoktól, formált, és a’ mely minden esztendőszázak’politikai és hadi történetein állandóin diadalmaskodott, az, mellyel egyfelől Thessalia’északi bértzei, másfelől az Aous vagy Volussa folyóvíz’ mente ’s az azzal határos hegyek jelelnek ki. Első része ezen lineának, megyen a’ Katrin’ vidékéről, Servián által Grevenica-ig, ’s követi egyszersmind, a’ Ha Haemon’ menetelét, a’ Pindus’ legmagassabb púpjáig, a’ másik, kezdődne Conitza-Kerűletben, és nyúlna Chemierá ig vagy Vihimeráig, le. Ezt a’második részt, némely földrajzolók, Pyrrhus’ szorossának nevezik. Ezt a’ szoros utat próbálta híjjába’ Flaminius, a’ római Gén, minekutánna Macedóniát meghódoltatta, állal törni; hosszas haszontalan törekedései után végre kénszeríttetett Rómába írni, hogy Felső-Epirus’ lakosai vad és barbarus népek volnának, kik a’ Senatus’védelmére teljességgel nem méltók, és hogy az ő’ határszéleikre hadi kordont kellene húzni, hogy a’ szomszéd tartományokba üléstől meg lehessen azokat akadályoztatni. Azt az alsó, vagy tulajdonos, úgynevezett Epirust, mely Tiesprotieuból, Chamira-ból, Molossisbol áll, voltaképpen még máig is azon nemzetek’ lakják s’ bírják, és ezen városok: Preveza, Arta, Janina, Paramythia, Sarga, a’ következő városokat: — Nicopolis, Passieron , Argos, Amphilocheum, Butrotum ’sat. — juttatják eszünkbe. Habár annyira törekedtek is a’Görögök, az ő’ virágzó idejekben, magokat Telepedők által kijjebb terjeszteni, kiket egyfelől Olaszország felé, és egész’ Gibraltárig küldöttek , és a’ kik által más