Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)

1834-02-25 / 16. szám

l­es János tábl.­át egyszerre 100 p.­­rtot­ adott. — Abauj megye felszólíítására a’ kas­sai színészi intézet alapítására a’ török becsei uradalom 100 pengő forintot ígért. — A’ na­pokban ünnepélyes szertartással függeszté fel az orosz czár által Borsos János őrmester és Katona János közvitéz Geramb-ezered­­beli katonák részére küldött sz. György 5dik osztályú vitézi kereszteket ’s a’ Varsó bévé­­tele emlékére vert emlékpénzeket, az itt ta­nyázó hadfogadás kormányzója kapitány V­e­r­­bovszky József. Jeles magyar beszéd kö­zött csatta a’ díszrendeket a’ lelkes tiszt a’ hős mejjekre ’s a’ polg. katonaság tisztelet-lövései ’s mozsárdörgések közt végzödik az isteni szol­gálat. A’ díjzottakat, — ez utóbbinak mejjét 5 .díszrend ékesíti, — első alispányunk Her­tel­e­n­d­y I­g­n­á­t­z hivá meg szép körű asz­talához, hol a’ haza’s király boldogságáért ha­zai r­ohajtozások ömledeztek.— Kir. tanácsnok Csernovics Pál úr, Szalaynak szerb és o­­láh nyelvekre fordított grammatikájából Arad ’s a’ temesi bánsági megyék számára 100 pél­dányt ajándékozni sziveskedék. PRUSSIA. A’ státus újság februarius­áről követke­zendő czikkelyt közöl: 650 lengyel, kiket más országban, nem csak meg nem szenvedtek, de na még az által utazást sem engedték­ meg nektek , Danzig­ban barátságos elfogadásra találtak, s számokra a’ kormány épületeiben szállás ren­deltetett. — Miután itt egy darabig éltek , las­san lassan Amerikába való költözésre kedvet nyilatkoztattak. Eleinte erre a’tisztviselők nem is ügyeltek, ’s azt hitték, hogy ez a’ viszke­­tegség idővel majd elmúlik, de mivel mindég inkább inkább nyilvánossá lett a’kívánság, nem hagyódhatott minden tekintet nélkül. így te­hát , nem csak megengedtetett a’ lengyelek­nek az Amerikába való utazás, hanem felsőbb helyről az a’ határozat is érkezett , hogy e­­gyenként minden lengyel be adván arról való bizonyságlevelét, hogy maga jó szántából, ’s minden kénszerítés nélkül indúl Amerikába, ide történendő megérkezésekor segedelemre is tarthat számot, a’ mi közlapokban kihírdette­­tett. De itt még a’ kormány meg nem állapo­dott: a’ kivándorlandóknak jövendő sorsokat is bátorságosítani akarta. Ilyen czélból New­­yorkban végire járt, mi kinézetek lehet a’ len­gyeleknek Amerikában, ’s lesz e’ miből élniek ? Egy év alatt 70,000 európai, volt a’ válasz, ért oda, ’s ha különben szerette a’ munkát, és becsületes ember volt, megtalálta élelmét, — annyival inkább lehet ezt 700 lengyelről re­ményleni , kik azon nagy kiterjedésű ország­ban meg sem tetszenek, mintegy csep viz a’ tengerben, azon félj­ül azt mondták , hogy a’ szabad státusokat az Indusokkal való szü­ntele­­­­ni háborúban segíteni fogják, és így a’ világ azon részén igen kedves vendégek leendenek. E’ szerént a’ kormány semmit sem kételkedett, a’ már folyamatba vett előkészületeket bévégezni. A’ kormány úti költségen félj­ül még 30 — 60­0 tallért is ígért mindeniknek fejenként adatni, s ki mint fogja érdemelni. Mind­ezen jó­téte­­ményekért a’ háládatlan lengyelek mocskos nyi­­latkoztatásokat iktattak­ bé a’ franczia opposi­tionalis újságokba; de a’ melyek semmi hitelt nem nyerendenek azok előtt, kik a’prussus kor­mány caracterét ’s ezen dolog igaz folyamat­­ját esmerik. HELVETZIA. ( Münchener polit. Zeitung ). Helve­ttz­­­á­­ból febr. 3káról írják: Már több idő óta so-o­kat beszélitek a’ Piemontban kiűtendő re­­volutioról. Nyolcz nappal ez előtt a’ lengye­lek a’ berni cantonból egyszerre csak eltűnnek ’s a’ genevai tó északi partján hadra készülve egybesereglenek, egy csoport olasz menekvők csatlódván hozzájok. Azon időben a’ Zürich­ben tanuló németek nagy része is eltávozik, ’s a’ Wandtlandban egybegyül. Ezen csoport minden mozgásaiból leghihetőbben a’ jön ki, hogy Savoyába akarnak ütni. A’ Helvetziá­­ban lévő sardiniai követ tudósítatván erről, a’ waadti canton kormányához folyamodott, mely bizonyossá tette, hogy a’ gyanús személyek

Next