Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-04-22 / 32. szám
FRANCZIAORSZÁG. A’ Moniteur Bugiaból mart.llkéről egy jelentését közli general Duviviernek egy a’ francziák ’s az arab nemzetségek közt esett véres csatáról, melyben az utolsók nevezetes veszteséget szenvedtek. A’ francziák részéről csak 2 fen sebesedtek meg. A’ tudósítás e’ként végződik: „Minden oda mutat, hogy ezen napnak következései reánk nézve felette fontosok leendenek ’s okunk van reménylem, hogy α’ a b a i 1 ’k velünk szövetségre lépnek, miről már többek kivántak velünk értekeződni, de mind eddig ellenséges pártok által megakadályoztattak. (Journal des Debats). A’ szabad státusoknak fizetendő 25,000,000 fr. kárpótlási summát illető törvényjavallat 176 szóval 168 ellen, tehát 8 szó-többséggel a’ követ kamarában viszszavettetett. Híjában igyekezett Broglie úr minden felhozott erősségeivel meggyőzni a’ javallat ellenzőit ’s hasztalan fordította Duchatell úr, ugyan annak oltalmazása végett a’ kamara figyelmét, kereskedésünk, szorgalmunk ’s hajózásunk nagyon fontos érdekei tekintetbe vételére. Nyolcz szó eldöntötte az amerikai egyesült státusok iránti viszonyainkat! Adja Isten, hogy ezen költség kiméllés, melyet ez által nyertünk, nagyobb terével ne nehezedjen nevezett érdekeinkre, melyek a’ kamara teljes figyelmét annyira megérdemlik! Tartunk tőle, hogy a’ követ urak ezen tárgyat nem fontolták meg egész kiterjedtségében. Most már egészen a’ kormány kötelessége az egyesült státusok iránt oly állást venni, mely érdekeinkkel leginkább megegyeztethető ’s legkevésbé sem kétkedünk, mi szerént mindent elkövetend, hogy ezen határozat káros következéseit, mennyiben rajta áll, megelőzze, vagy jóvá tegye. A’ Messager des Chambres szerént folyó hónap idején a’ követkamara több tagjai Lafayette úrnál gyűlést tartottak, hogy egy tervet készítsenek az egyesületeket eltörlő törvény elleni egyesületekre. A’ követek kamarájában martius 29k én Dubois Aymé kifejtette javaslatát az iránt, hogy a’ Napoleon atyafiai ne mind hivattassanak vissza, hanem csak adassék jul a’kormánynak , hogy a’ familia azon tagjait, kiknek visszajöttében semmi veszedelmet nem látna , engedhesse visszajőni. Erre azt mondanák, a’ ministerek tartanak tőle, hogy akkor az eziránti kérelmekkel terhelve lennének; de nyugtassák meg magokat azzal, hogy a’ számüzötteknek soha sem volt sok, annál kevésbé forró barátjok. Éppen azok, kiket jótéttel ’s kegyelemmel tetéztek, tudják azoknak neveket is úgy elfelejteni, mint jótéteket. Ha Judik Lajos kormánya ’s az akkori ministerek alatt a’ legtöbb számüzöttek ismét megláthatták hazájokat, ha névszerént a’ császári sereg akkori general majorja Waterlootól Parisba visszamehetett, mikép tehetnek fel, hogy Filep Lajos ministerei a’ császár 80 esztendős anyjának Ajaccioban lététöl félnének ? A’ Napoleon anyja valóban óhajtja, hogy élete végén utolsó pillantatait azon földre vethesse, hol gyermeki örömeit élte, melyekről Párisban a’ császári udvar nagyjai között is annyiszor beszéllett. A’ császár halálos ágyán nem emlékoszlopért kérte Francziaországot, hanem csak egy darabocska földért, mely csontjait fedezhesse ; ő anyját és fiját Francziaországnak ajánlotta; fija meghalt, vagyon anyját száműzésben meghalni engedjük? Némelyek a’ bureaux-ban azt mondták, a’ kinek sok vagyonja van, mindenüt kap hazát, ’s Napoleon anyja , kinek palotája van Rómában, valóban nem kívánkozhatik vissza ajaccioi egyszerű lakásába. „ Én részemről (monda a’ szónok) szerencsét kívánok azoknak, kik a száműzés kínjait soha sem érezték. Én láttam idegen földön generálisokat, ifjú katonákat honvágyban meghalni. Némelyek ezen mosolyognak; de én semmit nem nagyitok. Ezen falak közt is több franczia érzi ’s mondja velem, hogy nincs a’ száműzésnél nagyobb fájdalom. Ezen fájdalmat szenvedi a 80 esztendős asszony, ezt szenvedik gyér- 252