Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)

1842-04-22 / 32. szám

organjával egybefon­ni, s melly kizár minden lehetőséget, hogy a’ küldő és követ külön szakadjon, vagy egymás ellenébe fordulhas­son. Egyik állapotot szeretnénk mi ,, képviseleti törvény­­hozás“ formájának nevezni, ellentétül a’ nemzeti törvény­hozással, miről most szólni indulunk. Egyiránt üdvös, mint nyugasztaló ellentétben áll Európa kép­viseleti törvényhozásával a magyarhoni rendszer, holott a’ nemzet nemcsak a' választás által gyakorolja törvényhozási hatal­mát, de választottinak utasítást ad, kijelöli a’ koronként kifejlett hiányokat, az orvoslási módszert, ’s mindenkor képes önmagát tör­vényhozásában egészen lemásolni. Ebből következik önkényt azon szoros kapcsolat, melly a’ küldők és követek közt létez, követke­zik a’ nemzet közvetlen törvényhozási joga, következik amaz elv, hogy a’ követség csak a’ bizodalom fenálltáig tarthat, ama jog, minden perczben megvonni a’ bizodalmát, ’s a’követséget olly ke­ikre bízni, mellyek a’ változott viszonyokban leginkább képesek azon elveket képviselni, mellyekért történt a’ küldetés. Ezen állása a’ követnek, midőn igy küldőiben örökös támaszt fel , ’s tolok csak hitszegés rovására vállhat külön, egyfelől erőt és bátorságot ad neki a’ nehéz pályán, hol elhagyatva nem érzi magát, védi a’ kí­sérletek ellen, másfelől csak küldőitől függ, így biztosítva a’nemzet is, hogy saját küldöttje ellene nem fordúlhat, mert a’melly percz­ben érdekeivel szemközt állítná magát, azonnal határt szabna kö­vetségének ’s fölcserélné. — Mindezek mellett ki merné állítani, hogy a’ magyar ország­­gyűlés merő viszhang, melly a’ nemzet külön vidékeiről egy te­rem falaiba ütközik ? A’ magyar hongyülés azzá törpülni soha sem fog, mert a’ helyhatóságok fejlődéseinek elég tág mezeje lévén, valamint ez külön fokon áll, úgy jut alkalom egyes érdeknek is saját szózatát a követkaraarába vinni, ott az szőnyegre hozathalik ugyan, ’s ez által jár az országgyűlés, irányt mutatva, a’nemzet e­­lőtt, de utasítási rendszerünknél fogva mindaddig törvénynyé nem válik, mig a nemzet által egyes hatóságaiban megvitatva el nem fogadtatik. A’ hongyűlés tehát munkálatai ’s vitatkozásai által elő­készíti ugyan a’ helyhatóságokban a’ kifejlődést, de a’ törvényre az anyagot onnan meríti, ’s ez által a’nemzet akarata ellenére tör­vény nem is alakulhat. K­ovács bajaid ( C­s­ás­z­á­r-s­z­ü­l­e­t­é­s­i ünnep.) Folyó hó 1éke , mint leg­kegyelmesebb uralkodónk születésnapja, kinek uralkodása a’ ma­gyar évrajzokban emlékezetes betűkkel van följegyezve, fövárosunk­­ban megünnepeltetett. Az országos Kir. és RR. országos elnök b. Kemény Ferencz 6 nmlga, a’ kn. főkormány kormányzó gr. Te­leki József ő nmlga, a’ kir. tábla elnök Daniel Elek ő mlga, a’ katonaság brigadás Stahel O mlga vezérlete alatt, úgy a’ várme­gyei, városi tiszthatóságok, a’ különböző vallású papság, ’s osko­lai elöljáróságok kir. biztos b. Jósika János ő nmlgánál kijelentet­ték legkegyelmesebb fejedelmünk iránti jobbágyi hódolatjokat ’s őszinte hálaérzelmeiket, mit is a’ kir. biztos úr ő nmlga elfoga­dott ’s azoknak kegy. fejedelmünk kir. széke éleibe juttatását ígér­ni méltóztatott. Innen főkormányzónk ő amaga vezérlete alatt min­den rendűek a’ piaczi nagy templomba mentek , hol valamint min­den más templomokban is ő felsége életéért, hosszas, boldog és boldogító uralkodásáért buzgó isteni tisztelet tartatott. A’ katona­ság és hangászkar tisztelgő sorokban volt kiállítva , ’s zenével, lő­­dözéssel és katonai gyakorlatokkal lisztelkedtek. Királyi biztos ő amlga fényes asztalt adott, hol taraczkdurrogások közt vidám po­harak üri­ttett­ek ő felségéért ’s az egész uralkodó házért. Kőkor­­mányzó ő­nmagánál pompás estvély és tánczos mulatság volt. — Ezen örömnapot megelőzött estvén az egész város ki volt világítva. (Belsőszolnoki közgyűlés. Folytatás.) A’ másod­­napi ülést Rácz István beszéde kezdé meg. Előbocsátva, hogy szó­noki tehetséggel nem bírván , kénytelen írásból beszélni, elkezdé „doctu i­ opus“ját a’ követek ellen; t. i. miért elegyedtek magok és engedték az országgyűlését is juris publici kérdésekbe elegyedni? Miért engedtek fundamentalis törvényeket kérdés alá hozatni? Miért engedték bármálly tárgyba elegyedni az adó kér­dése ellátása elött? Miért nem mondták ki, hogy az 179ldiki 12 art. homályos, rossz és magyarázandó? Miért kértek a’ liszt vá­las­z­t­á­s körül pótlék utasítást ? És mindezekről kimondá, hogy tisz­ta utasításuk ellenére. Ezekről átment a’ szóló a' lisztválasztás ter­vébe. Az 185 dikt, úgy a’ jelen országgyűlésre is megerősítve le­küldött 181­­ beli 4 dik­t. czikkről azt mondá, hogy az nem egyéb, mint magyarországi unió, melly ellen hosszas dissertatioba bocsát­kozva , elnondá mindazt, mit commassalio, váltójog, urbér, fel­sőtábla, magnásság, ősiség eltörlése , házi adó ellen helytelen és rossz­­ any­á­t m­ondhat valaki, s m­ind ezt a gy­űlés nagy­ többsége he­­lyeslé. Utána szót véve Veér Farkas, ’s előmondá , mikép köteles­égének ismeri küldőinek számolni, ’s a’ mellett hogy ezt teljesíti, nem teheti, hogy az előtte szólónak olly­ modorban, miilyenre beszéde által jogosítottnak érzi magát, ne feleljen. Nem tudá: vád­jait dolog, törvény, alkotvány, országgyűlési folyamat ’stb. körűid ismeretlenségnek vagy rossz akaratnak tulajdonítsa-e? ’s bajosnak tartva e’ két erény közti határvonalat elhúzni, kénytelen mind kettőt eredményül vonni ki. Felszólítá a’ szónokot a’ juris publici kérdések értelmét kifejteni, ’s kiszabni a’ tárgyakat, mellyekkel — ha nem ezekkel—foglalkoznia kell egy országgyűlésnek. Kérte e­­lősorolni a’ fundamentalis törvényeket. Hivatkozott utasítvány­a mind­ezen tárgyak körűlli tiszta pontjaira. Felfetté, hogy bár a’vád csak a’ követek ellen tétetett, de csak őt érdekelheti, mivel követtár­sa egész országgyűlés alatt csak kétszer nyilatkozott; akkor is: mi­ként? azt kiki tudhatja hiteles adatokból. E’ felelet közben a’ doctum ob­us declamatora’ elvbarátai és párthívei a’sajnálkozás ki­tűnő jelei mellett sem folythaták el nevetségüket; de a’ követ fe­leletét mint küldők és számvevők még sem pártolák. Egy hang sem menté a’ ferde vádlót. Ezek után a’ bizottmány adá elő véle­ményét. A’ követ által javaslott pótlékutasítványt elvetek kurtán okok nélkül. Átmentek az utasítvány pontjai körül javasloti mó­dosításokra. Hlvek voltak: alapos törvények változtatásába ne e­­legyedjenek ; olly tárgyakhoz, mellyekben sem jó, sem rossz tör­vény nincs, jpótlék utasítván­y—kér­és nélkül ne szóljanak. Eleget fej­­tegeté a’főispán , hogy e’pontoknak nincs értelme, mert noha értelme föld­tmagok a' választmány tagjai is öszvebonyolodtak , a’ R­t. még sem akarák elvetni, mig a’követ fel nem szólítá, hogy mit önmagok sem értenek , mikép kívánják teljesítését ? ’s mig ki nem mondá , hogy illy értelem nélküli pontok teljesítését el nem vállalhatja. Ekkor nagy nehezen elállottak. A’ tisztválasztás iránt az anyautasítvány főpont­ja volt, hogy az országos választás alá tartozó hivatalok némi ki­vétellel a’ megyei hivatalok szabad és megerősítés nélküli tételé­vel cseréltessenek ki. Ha ezen át nem mehetne, akkor olly válasz­tási törvényt eszközöljenek , miszerint megerősítés alá mentéi ke­vesebb, vagy ha lehet, egy megyei választás se terjesztessék. Ezen elvei a’ választmány elvetve, csaknem utolsó szóig elhatározott pon­­tokat javasla. Izzasztó munkába kerüle a’ főispán és követnek meg­értetni a’ semmit érteni nem akarókkal, hogy illy betűig kiszabott utasítás mellett megyéjüket szózat nélkűl hagyják, miután a’ javas­lat f­ontjai a’ már megállatiodott országgyűlési előleges gyűlések nézetével merőben ellenkezők, ’s a’ mellett hogy az sem derék, ez még sokkal ártalmasabb. Sikerűlt végre nagy kínnal a’régi pon­tot megtartani, mire főleg az birá a’ Béket, hogy a’ követ elő­adása szerint azon utasítási javaslat úgy sem menne ki, másfelől a’ kővel azon kijelentése, hogy utasítása nyomán eddig tett nyi­latkozatait egy párt kedvéért sem fogja meghamisítani. —Az urbér ügyében némi előleges jogengedmények valának az anyautasítvány­­ban , ’s ezek közt a’ robota feletti szabad egyezkedhetés , sőt örök megválthat’ a­ polgári jogokkal felruháztatás. A’ pártfőnök e’ pon­tot egyenest megtámadni átullá, mivel az utasítvány készítő köz­gyűlésen még alkotmányi jogokat is javaslott volt, csupán egy zá­radékot javasla, melly közvetőleg az egész pontot megváltoztak: t. i. ezen engedmények a’ fenálló törvények értelmében adassanak meg. Diában fejté fel a’ követ, hogy ennek így nincs értelme, mert a’ fenálló törvények többnyire ezen engedmények ellen szó­lanak, azért vagy hagyják az utasítványt tisztán, ha engedni akar­nak , vagy vessék el , ha nem. Illában követelt el mindent a főis­­pán , a’ pont elfogadtatott. És ezután jött a végfront, miből az e­­lőbbi f font határozatlanságát mint látszék, magyarázni l­eietet­t. i. a’ követek minden tárgyban nyilatkozzanak, mégpedig nemcsak röviden elősorolva utasítványok pontjait, hanem motiválva, továb­­bá a’ követi testület érdekeinek minden hatásától vonják el mago­kat, az ellen mindig, mikor alkalom nyílik, tegyenek óvást,’s e­­zen elvet lelkiismeretesen, minden magános érdek mellőzésével kö­vessék. Ezen pont előterjesztése után felszólítá a követ a liliket, hogy vennék komoly fontolás alá, s ha megállap­odtak , hallgatnák meg az ő véleményét is. A’ derék főispán itt sem mulaszta el sem­mit e’ isont kihagyására bírni a Béket. De a bizottmány vedte ’s ellene egy hang sem volt. Ekkor szólt a kővel, s feltétté, hogy miután bizonyos tudata szerint követte választatása után egy párt

Next