Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)
1842-06-03 / 44. szám
Kolozsvári* Bizodalmas tisztelettel figyelmeztetjük Híradónk t. pártfogóit, hogy kik annak második félévi folyamára szerkesztőhivatalunknál kívánnak előfizetni, azt a’ közelgő antal-napi kolozsvári vásár alkalmával legkönynyebben eszközölhetik. Különben előfizetni lehet minden cs. k. postahivatalnál, ugy . Köveden Vajda Dániel, M. Vásárhelyt Dózsa Elek és Moos István, N. Szebenben Incze József, Debreczenben Szabó János uraknál. Kültartományi olvasóink a bécsi udvari főpostahivatal utján rendelhetik meg lapjainkat.— Az előfizetési díj Érd. Híradóra 3s N. Társalkodóra — hetenként 3 ív —, mint eddig, 4 pengő forint. Vasárnapi Újsággal melly ezentúl nagyobb formában 3s velin papirosra fog nyomatni —(hetenkén 4 ív) 5 for 12 kr. pengőben. Vas. Újság díja marad 1 f. 30 kr. p. p. Az Erdélyi Híradó szerkesztőhivatala. Foglalat: E г d с! I у es Mn gya го rsz ;i g. Előfizetési figyelmeztetés; kinevezés; adónkról IV. c/.ikk ; ors/.úggv i'ilesi köztéri, ivszk ; kolozsói napló; cs.'ki közgyűlés.— N tí me tors r il g.— Franciiaország: a’ vasúinkra úlirend ; Bascases grot halála ; sajtóiig Inna per.— Anglia: Peel Robert tarifa-terv iránti beszéde. — Brazília: nagy fontosságú törvények. — Újabb tudósítások: a F franczia kamarában a klérus feletti vita.— Elegy. — Nemzeti Társalkodó: Utakról. A) Alakítás és szállítás, emberi mírködés főágai, gr. lelöki Domokostól.— Hirdetések, Erdély és Magyarország. ( felsége idei apr. 29-éröl 1744. udv. szám alatti címes rendeleténél fogva a’ nagykapusi postaállomást Vári Józsefnek méltóztatott adományozni, ki magyar vendégszeretetéről és pontos szorgalmáról ismeretes, ’s remélhetőleg ezen új hivatalának is közelégülésre felelend meg. Adónkról. IV. czikk. Soká veszteglénk történészetünk legrögösebb tájain, adatokat gyűjtendők, mellyekből kiteljék azon piedestál, hová föllépve, széttekinthetünk adó-viszonyaink és adó miatti viszontagságaink főpontaira. Nekünk e’ részben azon szerencse jutott, hogy nem kell az osztályozás fáradságos munkájához nyúlnunk ; nem kell daolicus halmazból rendet fejteni ki, öszhangzó egészet alkotni, egyes jelenségek számára keresni a’ kapcsolatot és kútfőt.• Jelen országgyülésünk , eltérve azon nyomdokoktól, mellyek sivatagban enyészének el, felhagyva azon általánoskodással , melly egy nézellettel az egész láthatárt benyelni akarván, a’ fő nyugpontokat sem birta megkülönböztetni, tenyészőbb térre lépett; kivihetőség és czélarányos rendezés tekintetéből különböztetéseket ten ; az egész ügyet két hasáb alá sorozta, t. i. megajánlás-jogra és felhajtási rendszerre. Elszakadt egymástól az elv és kulcs. Rögtön fog szőnyegre kerülni amaz, csak utóbb tárgyaltatik ez. Mii is szövevényes feladatunkat egyszerűbbé azáltal tehetjük, ha tisztelve ezen sorompókat, méltányolva e’ sorozást, külön vizsgáljuk meg: mostani adózásunk elvileg melly akadályokat von az alkotmányos nemzet elébe, ’s rendszer tekintetéből minő gyümölcsöket terem ? Ma néhány érdemes honfi kegyelméből — kiket isten soká éltessen , mert a’ természet nagy gazdaságában minden csatornára szükség van , különben a’ légkör romlanék meg — a’ nyargalo párt embereinek neveztetünk. Hajlamunk a’ divatból kiment kengyelfutó-szerepre, valósággal nem levihallan. Mii nem léghajóval akarjuk a’ nemzetet ragadni gőzkörből étherbe. Ma nem a’ képzelődés vas-pályáján rohanunk a’ szilárd tervek tartományaiból a’ jámbor óhajtásokéba. S mikor szólankigy a’ pártfeleinkhez , gond nélkül távozzatok a’ hagyományok köréből ki; ne tekintsetek a’ mérföld-kövekre, mellyeket a’ fontolás a’ távolság megítéléséért állított fel; feledjétek a’ határsorompókat, mellyeken innen honfiak, túl kalandorok vagytok? Ma még jelen adózásunk mezején is óvatoson kívánunk járni, ’s kimutatva azon helyeket, hol polgári és erkölcsi sülyedés fenyeget, a’ mélység betöltésére semmi curtiusi öntagadást és áldozatot nem követelünk. Sőt azt sem mondjuk , hogy a’ mi rész, rögtön javitassék. A’ tökéletességre törekvés, az eszményben , kérlelhetetlenül eltaszít magától minden aljast és töredékenyt; de a’gyakorlatban sok malum bene positum mai sokáig megfér. Azonban mellőzve minden kitérést, tekintsük minő állásba helyheztel minket azon eset, hogy az adómegajánlás tettleg nincs a’ nemzet kezei közt? Már magában minden ollyszerű jelenet, midőn az alkotmány életkérdései zavarba hozatván, az egyik halálomnál csak a’ reclamatio, ’s a’ súly egyen megbomlásának érzete marad fen, mert a jog és birtok külön vált: minden illysé kii jelenet — ismétlem —, a’ törvények- és erkölcsöknek kölcsönös egymásra hálásánál fogva befoly a’ magányjogi viszonyokra, népjellemre és házi erényekre. Továbbá, mi vezette az alkotmányos nemzeteket arra, hogy az adóöszveg meghatározását ne a’ végrehajtó, hanem a terveinhozó hatalomra bizzák, mégpedig legtöbbnyire ennek is azon részére, melly kiváltasdban ( és viseli a’ tömeget? Kérdezzük meg a történészetet és az fog adni feleletet, egyszerűt és világost. Az adó —• igy szól a’ nemzetek tapasztalásainak naplója — könnyen fajulhat birtok-megtámadássá, ha az, ki e’ terűt viseli, felette nem őrködhetik. Különben is egyedül az ország mondhatja világosan meg : mennyi szükséget tud , és minő forrásokból fedezni ? Végre, az alkotmány mesterséges mű, melly mint a’ babiloni kert, néhány erős oszlopon nyugszik. Ezen oszlopokat a’jogtanárok hívják garantziának. Es itt is, ha a’ tapasztalást, azon vén praktikust, ki már sok jó és rész napokat élt, és a’ közmondás szerint talán még azt is látja, miként nő a’ fű, megkérdeznék az iránt: mellyik minden biztosítékok közül az alkotmány állás-erejű fentartója ? ő ezt felelné: az adó. Annyiszor említett adórendszerünk 1754-ben készült el, ’s már 1761ben bezáraték országgyűlésünk terme. F.s azóta a’ korkivonat Memnon mesés szobrává lön, mellynek zengését egész nemzedékek nem halhálák. Miket eddig mondok, azok közül egyik lélektani, kelti, köz állományi elméletből merített általános argumentum volt. Felhozok már különös, s hogy úgyszóljak : házi okot, melly sürgeti a’ megajánlásnak a’ nemzet kezébe visszabocsátását. Korunkban a’ népek sámson-haja, mellyben fekszik minden erő, az anyagi jólét. Polgárosodás, szabadság és erkölcsi érdekek a’ gazdagulással közeli kapcsolatban állanak. Még az égaly is zordonná válik a’ szegények iránt. Egyiptom iszapjai ragályt támasztanak,’s a’ Ponlini-mocsár epehideget lehel, és a’ hibás institutiok, lenyomott ipar által népellenné vált vidékeket kóranyagok pusztítják. Nekünk haladni kell, ha sorvadni nem akarunk. De a’ haladás eszközei között vannak olyak , mellyeket egyes soha , egyesület nem mindig létesíthet. Ezeket, ’s áltatok az óriás eredményt csak a’haza összesített ereje idézheti elő. Van országos tárunk, szólatok, ha t. i. még nem feledtétek e’ nevet el. Én is emlékszem, miként 1759 ben a’ törvényhozás által a’ katonatartásra szánt adónak minden forinta után 7 kr. rendeltetett az országos tár költségeinek fedezésére. Ezen csak képzelmileg különvált öszzeg mostani rendszerünk mellett tenne közel 138.000 forintot. Elszakíthattok-e ebből valamit népnevelési czélokra és a közlekedés hatalmas eszközeire ? Vagy birkózzék viszont a’ rustica manus; építsen szarnátokra nagyszerű hidakat, ásson csatornákat, szabályozza a’ szilaj folyamot, melly tőle semmit el nem rabolhat? Elődeinknek —az Ázsiából bevándorlóknak —a feletre jellemző szokásuk volt. Kegyenczeiket t. i. vállukra emelek, és ez onnan nézett nagy gravitással széles világra. Illy állásban vagyunk mat adómentesek. De fogjuk-e örökké tűrni lábaink alatt ezen élő zsámolyt, melly fájdalmával fizet magasságunkért? Nem kétlem, ha az igazság világolásához hoz