Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)
1842-10-18 / 80. szám
fflolozgvártt, ERDÉLYI 184£. 2ödik szám, Foglalat: E гI é I V és Magor ország: országos ülések elkezdése; A Pesti Hitaionak „a* 1 testvérben“ czimü vezérczikkéről ; egyházi fötanácsi ülés; magyarhoni dolgok : ’Pernes-, Gömör- , Szerém- , ’s Pozsony meyvk közgyűlése ; Külföld: Szervia. — Brasilia, összeesküvés körülményei. — Spaniоlоrszág. — Anglia. — Francziaòrszág. — Poroszország. — Törökország. — Cserkesz föld. ■ Nemzeti Társaskоdó : Tárgy irányzatok, bányászati törvény hozás édekében , Szentkirályi Zsigmondtól. Kolozsvári polg. sa 1. év utso negyedére az előfizetés 3 ír* 40 kr. p.pben dlfogáltatik* ERBÍÉIY és MAGYARORSZÁG. Kolozsvár Országos elnök ö nmaga körlevelében nov. 2kát tűzte ki az országos ülések megkezdése Ьalá. pontjául.— Kir. biztos báró Józsika János ő nmnga f. házán innen elutazott — mint hírből tudjuk — Bécs felé. A’ Pesti Aghlalmak „A* testvérnok” c/ímű A ezerczikkére. ( Vége. ) Nem fogok rendszeres elősoroláshoz, ’s nem is azért idézek egy párt azon közjogi állapotunkban , történészed fejlődésünkben, sőt jogkivlt tettleges helyzetünkben fekvő körülményekből, mellyek a’ haladási kérdések megoldására természetüknél fogva kedvezőig hatnak, mintha igy akarnék szólani : mi folyamirányban osztunk, ’s használók ugyan karjainkat, de az ár is hatalmasan emelt. Még kevésbé írom ezen czikket olly aggodalomból, mintha azt hinném, hogy találkoznak honfiaink közül , kik ekként vélekedhetnek: a’ szabadelvű testvérhon legmerészebb észreptü journalistája , a’ reformok legállhatatosabb sürgetője szerint is, mi valami nagyban fáradoztunk, illő tehát, hogy huzamosan kipihenjünk mindenféle dicsőségeink árnyában. Igen tévednek azok, kik a’Iliradó közelebbi számában megkezdett czikkemnek , már is illyforma magyarázatokat próbálgatnak adni. Mert csupán a’ megpendített kérdés érdekessége birt rá , hogy csekély erőm mértéke szerint járuljak annak több oldalróli megvitatásához.— De tárgyamra térek. Alkotmányunk a’ polgári elemet a’ törvényhozás egyik figyelmet érdemlő tényezőjévé emelte. 1842 ben nálunk a’követi karban 60 egyén képviseli ezt. Két csatorna hordja a’ közvetlen polgári érdeket, a’ személyi és politikai jogok terjedését, a’fekvő birtoknak a’ hűbér-rendszer bilincseibéli folytonos kibontakozását tárgyazó eszméket, az álladalmi élet vérkeringésének gyürjmatjára , országos tetemünkbe, hasonlatosan két folyamhoz, melly szabad közlekedést nyit, s hullámain vezeti egy idegen tartomány áruczikkeit a’ beliparrali versenyzésre. Mert Erdélyben az aristocralia a’ reform útjaitól nem idegen ugyan, ’s meghalva a’ kor magasztos szellemétől az átalakulás fejlesztő ösztönének enged , szünetletüil forr és tisztul, intézményeiből a’ halálra vált részeket különválasztani és czélszerükkel becserélni törekszik , de ezen a’ mostoha viszonyokkal ’s néha önmagávali kétes küzdésben hathatós segédet nyer: 1ször a’ városi rendtől, melly nálunk értelemben és akaratban, nyelvben és érdekben k vétel nélv él 1 magyar, és 2szor a szász nemzettől, melly bármennyire különbözzék is szokásban és nyelvben, alkotmányban és szellemben tőlünk, páratlan becsű magányjoga által, minden el nem fogult magyar e jött régóta határtalan méltánylást vívott ki magának. És ha szintén a’ történetbuvár forgatván András király oklevelét, mellyben a’ german gyarmat letelepítetik a’ város usque ad Borait, kétkedve kérdi : hol vannak e’ határszélek ? és semmi földabroszról teljesleg kielégítő feleletet nem vehet magának ; de a’ figyelmes utazó minden holdföldről megfogja ismerni: szász kezek által miveltelik-e? és az egész tájék virító képéröl olvashatja azon intézményeket, mellyeknek védszárnya alatt munkás, iparűző és vagyonos nép lakik. — A’ városi rend és a’ polgár nemzet (a’ szász) apáink alatt igénytelenül ’s feledve ült országos teremünk egyik szögletében, ’s csak akkor emelkedékül beleéről fel, ha egy alázatos tiltakozást bátorkodott benyújtani, méltán vagy balul megtámadottnak vélt jogai mellett.S miért is ne hallgatott volna azon korban, midőn csak aranyos dolmányu és antiköves uraság hitte ragát jogosítva a hon ügyéről gondolkodni; midőn a’ nemzet legtekintélyesebb matrónája, kit kétségkívül végtiszteletkor közmegelégedésre a’ papi ékesenszólás Cornelia fölébe emelt, összekucsolt kézzel ’s Viobarczczal jaj veszéklett azon végpusztuláson, melly az örökös jobbágyság eltörlése által országunkra nehezült és szivi bánatára Hargitától Retyezátig minden gyöngébb szemalkatuk— s nagy számmal voltak illyenek — divatból vagy érzésből öreg csepi pékét hullatott? De megváltoztak az idők. ’S a’ városok már 1854 és 57ben az alkotmányos kérdések tisztába hozatalához teljes erővel járultak. A’ szász nemzet pedig jelen országgyűlésünkön azon közönyösséget, melly régen menthető vala ’s most bűnné változott volna, szilárd elszánással levetkezvén, egyesíté magát polgártársaival, egyesült az aristocralia szabadelvű részével és megoldva jön sok eredményteljes haladási kérdés. Bár mit petyegjen egy Lipcséből beszármazott ábrándozó , ki megfordulván a’ karzatokon , 5 óra alatt eléggé okultnak hivé magát, a’ szász nemzet képviselői fölött pálczát törni; beszédtárunk megfogja a’ jelen- és utókornak mutatni, miként nem volt követi testületök , mellyel Herman ivadékai méltóbban büszkék lehettek volna, mint épen a’ mostani. Én egyébaránt koránt sem azt állítom, hogy a’ polgári elem együtthatása nélkül, mi hasznos törvényczikkeket hozni gyengék voltunk. Szomorú kilátás nyitnék a’ reformokra, ha, kiktől az új törvények közvetlen életbe léptetése nagyrészben függni fog t. i. a’ vármegyei és székelyszéki nemesek ■— mert p. o. az úrbéri szemelvények kiváltan ezeket illetik — azoknak hozatalában csak kénytelen egyeztek volna meg. Ez nem igy történt. Mi állhatatosan akartunk, de a’ városok és szászok is hűn segitettek. Közjogi állapotunkban van a’ haladásnak még egy elősegélője, melly noha csak nemleges , néhány kérdésekre szorítkozik és napjainkban szerepet nem játszott, mégis olly futólagosan, mint most általam történik, említhető. Erdélyben t. i. ha szintén a’ vallási érdekek sokba belé is vegyítik magokat, semmi felekezet egyházi rende nem formál az országgyűlésen külön politikai testületet, sőt azon egyháziak száma, kik személyileg vagy talán quasi képviseletnél fogva— kolozsmonostori convent— a’ törvényhozásba befolynak, olly arányban van a’ diaeta többi tagjai öszvegéhez, mint a’ 65hez. Aztán — hogy az alkotmányos jogok köréből egyes tények mezejére lépjek át — nincs-e nálunk néhány korkérdésnek szerencsehozó csillagzata? A’ szerkesztő úr kétségkívül emlékezni fog, miként már tíz esztendeje annak, hogy— az adózó nép nem győzvén továbbhordozni az álcsinálás terheit — törvényhatóságilag meghatároztatok , miként egy egész telektől évenként csak 12 nap szabad a’ jobbágyot közmunkára hajtani és ezen napszámok fele robotjába tudassák be. Igaz: kevés földesúr tett e’ rendeletnek eleget, mert az illyszerü statútumot nem igen volt szokás kötelező erejűnek tekinteni, de legalább kiki az elvhez hozzá szokott. És a’ székely főidőn nem járult-e nemzedékek óta a’ közlekedési eszközök készítéséhez és fentartásához az egyházhelyi nemes? ’S tettleg kivonhat- t ta-e magát megyéinken is ezen terv alól az armalisták nagy része ? Mi kellett ennyi előzmény után legnevezetesebb törvényjavaslatunk alkotására? Egyik, eset a’ másikat juttatja eszembe. Tegyük át a’ könnyen engedelmeskedő képzelődés szárnyain magunkat azon kiindulási pontra, midőn Erdély rég nem gyakorlott jogánál fogva az adó öszveget a’ folyó évi mennyiségben —, s mert ennyit az ország szükségei minden esetre megkívánnak — megajánlván, azt az országos, házi és hadi pénztárak számára ki-