Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-03-28 / 25. szám
ELŐFIZETÉSI miÉRETMÉMY* A5 közeledő második évnegyedre, u. m. „április — júniusra“ lapjaink díja pengő pénzben a következő: Erdélyi Híradó, Társalkodó és Vasárnapi Újság együtt 2 fi 40 kr. Foglalat- E г a e 1 . és Magyarország: kinevezések. Halálozások. Kisdedóvó intézet. Magyarorszá i" életkérdése. Kolozsvári tisztválasztás. Szamosuj- Vár. Tordavárosa közgyűlése. Közép-szolnok-megye közgyűlése. Barczaságból. Magyarhoni dolgok, követségi mozgalmak Szatmármegyében. Szabolcsi gyásznap. Külföld: Austria. Anglia, Frankhon. Olaszország. Törökország. Oláhország. Nemzet. Társa Ikoda, A’ könyvtári egyesület szabályai. — 11 irdetések ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Kinevezések. Az érd. margit kir. főkormányszek tamasfalvi , Kurt József nyugalmazásával ürességbe jött lajstrom ’s levéltár-hivatal aligazgatójává (vice regestrator) lajstromzó deézsfalvi Pataki Józsefet; a tartományi főbiztossági hivatalnál n. baczoni Incze József ’s Hirling Leopold pára 1 , előléptetésükkel ürességbe jött r.irnoki hivatalokra pedig k. borosnyai Tompa Imre ’s Seebergis anther . Adolf diurnistákat méltóztatott kinevezni. Abrudbánya Városa és kitt közönsége mart.kán tartott gyűlésében az ürességben levő városi rendes orvosi hivatalra orvos tanár és dicséretesen ismeretes operatőr Szász Lőrinczet, az újonan felállitatott verespataki orvosi hivatalra pedig orvos tanár Boér Lászlót választotta, melly Választás megerősítés végett az erdélyi nagy kir. kincstári hivatalnak feljelentetett. Halálozások. Józsa Sámuel a kolozsvári ref. főöskola pénztárnoka mart. 26 án hosszas gyengélkedése után meghalt. Csiktusnádi Beegh Dániel, Tordamegye dirigens töbivájd mart. Ikra vii,ddó éjjel tüdőgyuladás következésében Gyéres-szentkirályon meghalt. A’ Kolozsvárott állítandó elsőAISZi Mlovo intézet tőpénzének gyarapítására pénteken u. m. mart. Didikén hangászati estvély fog a’ redoutteremben adatni. Az alapítók a’ közönség méltánylásától reménylik , hogy egy illy közhasznú és korszerű intézet létesülhetését számos hallgatóság fogja elősegíteni, mit ezennel az emberiség nevében kérnek is. MAGYARORSZÁG életkérdése. Két év folyt le már, mióta a’ magyar napisajtó szabadabb mozoghatásnak örül, ’s e’ két év nemzeti fejlődésünk történetében korszakot alkotott. Azóta a’ nemzeti élet minden alkotványos téren— a’ helyhatóságokban — szokatlan elevenséget mutat ’s ez elevenség remény és komor aggodalom közt hányja a’ hazafi keblét; közvetlen eredményül azonban élesen tünteti ki municipal rendszerünk kiáltó hiányait, ’s ha reményre éled keblünk annak szemléleten mennyire erősbült áldozatokra készbenszeretet az értelmesség táborában, másfelől aggódva látjuk, hogy municipal rendszerünk jelen állapotában félrevezetett, elámított csoportok lavinakint rohannak s borítják el az intelligentia szavát 's szerkezetünkben életbe vágó kérdéseknél az értelem súlya olly parányi vak tömegek eletében, hogy majdnem kétségbe kell esnünk a’ jöved'lő felett. Kik éber figyelemmel kisérték Magyarhonban az 1850-ki országgyűlés óta a’ megyei élet minden nyilatkozatait, nem lehet hogy ezen fönséges institutio túlbuzgó barátaivá ne váljanak. Szép vala a’ nemzeti küzdés, magasztos és megragadó, midőn ég.’fes tagokra diriboltan Vetélkedve vívott a’ nemzet alkotványos szabadságért és épen e’ vívás közben fej le ki leginkább mit veszteni vélt, mit annyira fellelt , — a’ véleményszabadságot. Ki álltaddá még akkor, hogy annak legborzasztóbb ellensége önkebelünkben rejlik? Íme két év telik le, a’ nemzet életbevágó kérdései hozatnak szőnyegre ’s a’ legvadabb kicsapongások jelenetei állnak elő ’s lesújtva szemléljük, mikep az 1940-i országgyűlés.szélénesés befejezése, kormányunk kedvező lépései sem nyugasztalják meg a’ nemzetet, mert szólás s vélemény-szabadságunk mellyet pár évvel ezelőtt az egész nemzet olly féltékenyen őrzött, most fenyegetettebb mint valaha, s dobjunk oda bár egy életet a’ meggyőződésért— mi közbevetőleg mondva e’ téren igen nevetséges volna — lehetetlenné válik a' vélemény kimondása is, midőn bősz csoportok rivalgása tojt el minden hangot, ’s szabad szóért a’ legborzasztóbb statarialis hatalom fenyegeti a’ szabad polgár élétét. A’ kor, mellyben e tanúságot vesszük, nem az átalakulás, de helyhatósági életünkre nézve a’ kiábrándulás korszaka. Sok csalódásaink enyésztek, mert sok íilányokat tapasztalunk ’s mind e’ drága tanúságot Magyarhon a’ közelebbi években fölmerült adóügynek köszönheti; Magyarhonnak több egymást követő országgyűlései munkáltak férfiasan a’ femzeti erő, vagyonosság kifejtése ’s a’ néppeli kibékülés ér’dekében. Tárjuk fel az utosó évtized törvényeit ’s a’ magasztalás mivel a’ közvélemény e’ hazában a’ testvérhon haladásait elhalmozá, nagyítva nem volt. Tekintsünk azonban a' nemzeti életbe, keressük fel az üdvös intézkedések gyümölcseit miket a’ 'gyakorlati élet fája termett, és ép olly mértékben meglepő leend e téren a’ stagna ) , mely mértékben ép ellenkezőt vártunk az értelmi fejlődés nem tagadható sebes haladásából. Meghozaték hét év előtt az úrbéri törvény, melly a’jobbágy tartozásainak mértékét, az urihatóság korlátait kijelölte, némelly engedményekben rést nyitott a’ jobbágy szorgalmának vagyonosb állásra, a’ községi rendezésben a’ saját belkományzás első talpkövét tevele, melly terjedtebb körű polgári életre népünket előkészítse; megnyitotta a’ későbbi országgyűlés a’ felszabadulhatás kapuit is az örökváltságban ; végre hogy a’ jobbágy állományok becse növekedvén egyes adózók kiszorítása által az egész osztály adóterhe ne emelkedjék , az úrbéri telkekre fekteté a’ terhet, nemesek által is fizetendőt, ha reá költöznének , sőt visszakövetelé az adó fundusának mind azokat is, hova azelőtti időben nemesek telerjedtek s evvel nagy számú osztályt vont az adózókkal teherközösségbe. Legyen ennyi megemlítésül elég ’s most évek tapasztalása silán kérdhetjük: vagyonoául ne szemlélhetőleg a’ jobbágyság? látszanak-e nyomai a’ kibékülésnek, az összesikiulásnak? mi úgy tudjuk, hogy ahol urbér következtében változás történt, az állapot nagyobbára sulyosbult, a’nép szegényebb jön, sok helyeken sebes leplekkel pusztulásnak indult. Meghozaték továbbá a’ földmiveleti ipart sok bilincseiből felszabadító több törvény, a káros közösség megszüntetésére rés nyitaték, mezei fend ál itatok , vizek szabályozására, kiszárításokra, lecsapolásokra, a’ mod kijelelteték, hogy szükséges befektetésre tőkék ne hiányozzanak, a’ hitel erősbűlésére hatos intézkedések tétettek és mivel mind ezeket csak fürge kereskedés élesztheti fel, erről sem feledkezett meg a’ törvényhozás, hogy vasutak épülhessenek, scsatornák készítessenek, részvény társulatok alakulhassanak , ezeket védő szárnyai alá véve az országgyűlés és mind ezen intézkedéseknek évékelte után hol mutatkozik látható nyoma? Álljon elő most már valalaki ’s ennyi üdvös törvényeknek mutassa ki akár anyagi fejlődésünk , akár a’ kibékllés érdekében látható gyümölcseit! Megengedjük, hogy itt ott utalhat az emelkedett ipar egyes példáira, megengedjük, hogy egyesek— kivált a’ jogos osztályból— vagyonosultak; de hol munkált a’ törvény malasztja áthátólag az egész nemzettesten, hol a’ törvény, mellyinek napmelege az egész tartomány szunnyadó erőcsiráit üdvös munkásságra fakaszsza? Nem látja-e Magyarhon , hogy az eddigieknél hatósabb eszközökhöz kell nyúlnia a’ haladhatás érdekelten ? A’ kísérleteknek tiz éve pergett le Magyarhon drága idejéből, ’s mig az erőkifejlést csökönyösségre bilincselve látjuk, a’ hon és nemzet viszonyai hatalmasan változtak, naponkint komolyabban intő alakban fejtőzik ki előttünk a’ jövendő, határaikon túl és innen fenyegető jelenetek mutatkoznak, miknél fogva áthatóbb , erőteljesebb, gyökeresb lépések elannyira sürgetővé váltak, hogy( minden értelmes!) polgár keblében perczenkint erősből a’ meggyőződés, mik ép a' kedvező perez elszalasztása bizonyos halálra vezet. Gr. Széchenyi Lajos ama’ fontos kérdést hozá szőnyegre a’ ,Világ‘utósa számában: „mivel kezdeni? Mi ha végigtekintünk Magyarhon úgy nevezett napikérdésein, egyet csak egyetlen egyet látunk, melly áthatókig nyomban éreztesse áldásait, egyet mellyben az intelligencia ereje központosul, egyet