Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-09-12 / 73. szám

Megjelenik, az Em­bílys Híradó és Nemzeti tá­rsalkodó hetenként kétszer: kedden é­s pénteken. A’ Vasárnapi Újság minden kedden. Am­ félévre mind­en h­ánom­nak együtt helyben*4 f. 48 kr. postán 5 f. 12 kr. külön a’ V hit első helyijén 3 f. 31­ kr. postáit 4 f. A’ Vasárnapi Újság magában 1 f. 30 kr. mindenkil. Mindenféle hirdetmények fölvételnek é­s pontosan közzé tétetnek. — Pogh­lSai. Erdély és Magyarország. Hiva­tali üresség. Igazítás. Vezérczikk ( társulatok és tör­vényhozó gyűlések.) N. Szeljen (szász nemzeti gyű­lés.) Magyarhoni dolgok. Országgyűlés. Me­gyei élet. Zala (Deák Ferencz elválasztatásáról­ kir.) Pest ( követválasztások. ) Szathmár ( aug. 28-ki gyű­lés meg nem tartatik. ) K­ül­föld: Spanyolország. Anglia. Olaszország. Frankhon. Törökország.­ Görög­ország. Hirdetések. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. A’ tordai kir. sóhivatalnál újólag üresség­be jött a’ kamarai orvosi állomás. Igazítás. Múlt számunkban , hol a’ mocsi vásár változtatásáról tétetik emlités, aug. tőke he­lyett olv. aug. 21-kén. Társulatok és törvényhozó gyűlések. Midőn politicai tipegéseinkre tekintek, so­ha sem tehetem, hogy N­­eerennek felette illő gondolata eszembe ne jusson, mit Vili­ Károly o­­lasz táborozásai elbeszélésekor nyilvánít: „Weit aussehende Entwürfe , ohne richtige Berechnung der Mittel, gehören in die Kindheit der Politik“ *) Csakhogy H. engedelmével én megszeretném különböztetni, a’ ,kindliche Politikait a­ „kin­dische Politik“tól. A’ gyermeknek kisebb na­gyobb mértékben, szükségeihez szabott olly sökélyes politikája van, hogy egy orosz követ­nek sem külöbb; de van egy kor, mellyet mi a’ levegői várak korának szeretnénk nevezni, midőn az egyén szükségei vagy helyesben áb­­rándai annyira fölül haladjak eszet s erejet, hogy segédeszközei csaknem egészen zavarba jőnek. Hosszas fejtegetés nélkül is szembetűnő, hogy illy időszak és bizony hasonló környü­­letektől kísértetve­, nemzetek éltében is előfor­dul. A’ VIII. Károlyt megelőző királysornak igen is nagy tökélyben meg vala a’ „kindli­che Politik“ s hogy ez vele „kindische“be sülyedt, olly kevéssé bámulandó, mint ellen­ben valószínű az, hogy Magyarhonunk „ébre­dő“ korát hasonló veszély fenyegeti. E hon mint serdült ifiú, kecses életképeket ábrándoz, mellyek annál igézőbbek, mivel közelebbi v. távolabbi szomszédaiban reményeit megteste­sülve látja , mint egynek nagy nyerése szá­zakat csődit a’ lotto csalfa bálványának lábai­hoz. De itt van ám a’ sikamló pálya ’s a’ kéz­ből kisíkuló eszközök egyike­ a jelen korunk szelleméből kifolyó bizalm­atlankodás az egyé­nekben ’s szerfeletti hit a’ tömegek és társu­latok — erejében, akarom mondani, de két­értelmű lenne, tehát mondjuk k­edvessegeben. Nem mondom én Gross-Hofingerrel: „alle As­sociationen taugen nichts, ausseh zu mek­an­­tilischen, industriellen u. dergl. Zwecken“ ez a’ philosophia az „Adlernek“ igen jó lehet; de nekünk nem kell; hanem mindent várni a társulatoktól mik a’ legszélesb értelemben e név alá befoghatok éppen olly mania mint h­ydropatho -, homoeopatho-, ’s ki tudja még micsoda panaceomania. — Hol impulsio kell, hol rontani, hol balvéleményeket, elői­télete­ket, rögeszméket, balga vagy káros szokáso­kat legyőzni szükséges; hol divatot teremteni, részvétet gerjeszteni; elismert megállapitott i­­gazságokat terjeszteni, nemzet vérébe átönteni idves — mind ott a’ társulatok megbecsülhet­­len hasznosok. De a’ hol az a’ feladat, hogy új igazságokat találjunk, vagy a’ már találtakat, terjedelmes, mindeneket összeölelő rendszer­be foglaljuk, ott — manus de tabula — e’ jogot a’gondviselés egyéneknek, ámbár kivált­ságos egyéneknek tartá fen. Igen is, mondja­tok bár egy igazságot, melly egy tudományi vagy életkérdést eldöntött; mondjatok egy fo­galmat, mellyel a’ jó, szép, igaz ismerete egy fokkal fennebb hágott ’s a’ mellyet tudo­mányos társulatok, academiák közös munkája sejtett volna létre! Igen de én mondom Py­­thagorást a’ hecatombeval, mondom Platót az ideáival, mondom Aristotelest a’categoriaival, mondom Keplert a’három törvényével, mon­dom Newtont a’ nehézséggel, mondom Car­­test, Lavoisiert, Kantot, Montesquieut, Bec­­cariat (kinek szava Csak imént) olly magaszto­san viszhangzék a’ Ilii. teremében) mondom .......de mire mondjak többet: „ott az irás olvassátok!“ Dicső, felséges, isteni jog! elmé­letileg nemzedékeknek világot gyújtani! gya­korlatilag népeket boldogitni, vagy a’mi mind­egy , gonoszaitól menteni! De ha tudnátok men­nyi álmatlan éjjelibe, mi sorvasztó pangásba? mennyi felemésztett életerőbe, minden lelki le­­hetségestnek egy tárgyra szegzett , az őrültség­gel határos feszülésébe került ezen elsőség. — Ha összevetnétek a’ megcsalatott reményeket, a’ megvetés, hálátlanság, jogtalan bánást érdem kisebbítés által okozott károkat ; egy embe­riségért dobogó kebel füstbe ment hó vágyait • bizony bizony nem irigyelnétek tőle egyetlen egy jutalmukat, Önérzésök tanúbizonyságát — bizony bizony hálásan elfogadnátok tőle mit készen nyújt ’s a’ mit ti sokan összefogott kezekkel hasztalan?— annál hasztalanabb, mi­nél többen—keresnétek. Adjátok meg a’soka­ságnak a’ mi a’ sokaságé; a’ társaságnak a’mi a’ társaságé; de az egyénnek is a’ mi az övé. No de már mire ez !a’ tiráda? kérdi a’ . 7 ! 1 Világ! Sem többre sem kevesebbre, hanem hogy a’ törvényhozó testületek éppen azon nekik nem illő ’s a’ társaságnak nem hasznos polcz­­ra állanak, mire a’ társulatok, midőn ollyat vesznek caélul, a’ mi félebbi különböztetésünk szerint körükbe nem tartozik. Ide számlálom kiváltkép és mindenek felett a’ rendszeres tör­vénykönyvek szerkesztését vagy röviden szól­va a’ codificatiot. Ha valami elégtelen, méltat­lan volt a’ magas czélnak mit elérésül kitűz­tek, eszközül szolgálni, valóban az úgy neve­zett országos deputatiok azok voltának. Valljon ! ha csak egy theoriai tudományos rendszer is soha sem volt és nem lehetett bármi fényes tudós tár­saság összesített munkájának eredménye, ha már ezt is a’ hibáival is védeni, nagyobbára következéstelent, bátrabban lehetett egyesek vá­l­­­latra bízni, mennyivel inkább egy törvény­rend­szert, melynek botlásait ezerek , vétlen milliók lakolhattak birtokukkal, szabadságukkal, becsü­letükkel , testi vagy lelki tehetségeikkel, éltökkel. Egy rendszert, mellynek inkább mint a’ leg­­mesterségesb erőműnek, éppen úgy mint a’ természet remekeinek, a’ növényi és állati or­­ganismusoknak minden részleteikben a’ legter­kélyesb öszhangzattal kell birnia; mellynek minden czikkjében nemcsak magában a’legtisz­tábbnak , határtoltabbnak, hanem előbbivel , utóbbival a’ legösszsehangzóbbnak kell lennie, hogy egyiknek hatása a’ másikét ne gyengít­se, hogy az egész alkotmány magas Rendelte­tésének, a’ társaság polgárosításának megfelel­jen, a’ gonoszoknak rémül, a’ jóknak védel­mid szolgáljon, ’s a’ mellynek szerkesztésében ennélfogva egy főnek s még miilyen főnek!­s kell működni, melly minden czikk teremtése­kor az egészet tekintetében’s czélját úgy, mint­ ha nem bizonyos, legalább valószinü hatását s eredményeit szem előtt tarthassa. ’S mind ezt teheli-e egy sok fejű gyűlés?­­ Lafontaine! de hosszas, szívós éltű­ a’ te sokfejű sárká­nyod! Több szem többet lát, azt mondják. I­­gaz­ még az is, hogy több kéz többet csinál ’s több ész többet gondol; de biz azt is meg kell engednünk, hogy több fő többet zavar; ’s a’ mértani szabályok több erkölcsi meghazud­­tolásaihoz még azt is tehetjük, hogy sok kis ész nem csinál egy nagy eszet. — Hiszen le­hetne mondani, bizományokban is csak egy nagyobb ész szokott dominálni ’s csak annyi mintha egyedül lenne megbízva. E’ ha igaz, miért rendellek­­melléje pictus masculusokat? De kevéssé ismeri a’ kis eszek makacs ambi­­tioját, a’ ki azt hiszi, hogy a’ superioritás el­ismerése, olly igen önkint értendő és minden­napi dolog. De hagyjuk, legyen az a’ légtö­­kélyesben kidolgozott terv, ennek még a’tör­vényhozó gyűlés elébe kell újra vitatás alá ke­rülni ’s itt, ha ez tovább megy mint az egész szellemének helybehagyta vagy kárhoztatása, kezdődik igazán az elsőnél, gonoszabb máso­dik tévelygés! Hol az a’ gyűlés, melly egy számos ívekre terjedő terv kihallgatásában és megvitatásában türelmét megtartaná, hol a’ többség majd e’, majd ama’ tárgyban ne in­gadozna, ’s ennélfogva a’ rendszer legfőbb lu­­vánatát a’ következetességet megőrizni, a’ ve­zérfonalat mindig szem előtt, mindig fesülve tartani képes lenne? De legyen okoskodásom bár melly gyenge , e’ belbizonyitványokná­l sokkal hangosban szól a’ példa, a tapasztalás. Az angol starliamentben minden törvényezikk­egyének indítványa nyomán, készen szerkeszt­ve vétetik fel s kifejezései javítása csaknem synonym a’ javaslat elvetésével. Codexek ter­vezéséről ’s megvitatásáról Anglia parlamenté­ *) Heeren Staatengeseh.

Next