Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-10-10 / 81. szám

Mérjél pink, az Erdélyi Híradó cs .Nemzeti t­ársalkodó hetenként kétszer, kedden es petiteken. A’ Vasárnapi Újság minden kedden. Ára félévre mind a­ három­­hit együtt helyben ál. a 8 kr. postán 3 f 12 kr. külön a’ két első helyben 3 f. 38 kr. postán 4 f. A’ Vasárnapi Ú­jság magabm 1 f. 30 kr. mindenütt. Mindenféle ----^ r hu (h-tmenyek fölvétetnek é­s pontosan közzé tétetnek. — aSCiN IP. Gito negyedére sss előfizetés­t ír. 40 Ur. p рЬевв elfogadtalak. fos'Jallít« К r (té 1 Vé s M a g у а гország. Ha­lálozás. N. S1£ebeni iparmn­k ládlilas. Alsó-fejér me­gyei közgyűlés(végzet)Zsibó ( h. W­esselényi Mikhis k­rdély­ben.) Ma­g­ya­r k­i­­­n­i dolgok: Országövülés. Megv-•i i:let. tiZiiLm;111) ili­a’ falankénti szavazás m­eg­semmisítve. B.iIS­ (;is 13;irama megyék kövei utasit­ásai. К ii 11 ó 1 (1­­ 1).iiamerika. Spanyolország.Angi i... Fiап к -hon.Törökorszá­g. N­em­­z­e­t­i T­á­r­s­al­k­o­d­ó .Föl -Írási javaslat a­ vegyes házasságoktól a magyarorszá­­gi r.c.ith. papság­iál tai az egy­házi szer­tartások meg­tagad­ása tárgyálján.Ilim­ e­ttise­k. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. HelSiVICZiis. Az erdélyi unitáriusok püspöke, a tordai Székely Miklós, egy­­héti tüdőgyuladás következtében, a’ püspöki hivatalnak 5 évi hű és pontos viselése után, közhasznú életét 57 ik évében e’ 1. october 9- kére viradólag bevégezte. — Áldás hamvaira! Ш. szebeniparmű-kiállitás. Az első szebeni iparműkiállitás néhány nap múlva bezáratik : nem leend talán érdektelen, ha nem is kimerítő, de futólagos vonásokban né­mi rajzot adni az egésznek, mielőtt azonban azt tenném, kijelölem a’ szempontot, melly­­ből azt tekintetni kívánom. Mi czélja az iparműkiállitásoknak ? Önis­meretre juttatás, és lm van mire? Önérzet éb­resztés a’ nemzetben , melly alkotói büszkeség­gel kiálthasson fel „ez­en művem iu s teremt­ményét pártolva ölelje, vagy ha nincs­ piru­lás, és — nem elcsü­ggedten a’ külföld karjai közé v­etve magát annak rabjává aljasulás, de az önfentartás többszörözött igyekezetével az elhanyagoltnak helyrehozása , továbbá a kül­földdel­ ismertetése is erőnknek e’ nemben,’s végre az utolsó, mi egyszersmind természetes következmény is, versenyzés azaz tökéletesbü­­lés előidézése.— Egy hon iparművei két osz­tályba sorozhatok: országosokra, mellyek a’ hon népességétől a' többi iparágak közt kiválókig űzetve, mint a poszto Morvában, az üveg Csehországban sál, egyszersmind a nem­zeti kereskedés fő tényezői is 5 és h e 1­y b­e­­liekre, mellyek egyes városok, vidékek fé­ny­űzési vagy első szükségeit jól- rosszul kielé­­gitni tartoznak. Szerencsés ország az, melly illy bizonyos kiváló iparűzlettel bir, kivitel ott bevitelt egyensúlyban tart, sőt a’ mérleget részére is nyomhatja le. Erdély nincs illy bol­dog helyzetben, hazánk csak nyers anyagokat ad ki, melly­eket földolgozva kétszeres áron szolgáltatnak neki vissza, ’s iparműveivel még belfogyasztását sem tudó kielégíteni. Ma­gyarország, bár mindenben versenyt nem fut­hat is még az iparos tartományokkal, de azon után van, hogy felküzdje magát kezikbe; már is bír czikkekkel, mik külföldre is vitet­nek ; institutioi kezdenek hitelt szerezni künn, ’s benn szilárd nemzeti akarat a’ belfogyasz­­tásban feleslegessé teheti az idegent. — Oly körülmények s viszonyok tevének a’ korszű­k­­ségévé egy iparműkiállitást, Pesten, melly az ország kereskedési fogalmának s a’ nemzet va­gyonossági erejének — az irányt és font adni kellelőnek — legélénkebb középpontja. — Er­dély nem bir még illy önállósággal; kereske­désében ’s iparában csak Magyarország pro­vinciájának tekinthető; ’s e’ tehetetlenségének fő oka instituliainkban rejlik ugyan, mellyek mint roppant hálózat szálai futva­ be hazánkat, szorgalmat, ipart, kereskedést lekötve tarta­nak, ’s míg e’ szálak fölmetszve nem leendnek, minden magasabb fölemelkedés hiú remény, ’s igy egy országhoz m­él­tó iparműkiállitást is alig kisérthetnénk meg; de azért bírhatunk még erőkkel, mellyeknek fölhasználása az idegent ki­küszöbölheti , csak akarat, közszellem kell a’ külföldi iránti kórságos előszeretetünket legyőz­ni; ’s hogy ezt tehessük, nem utolsó eszköz ’s nem helytelen gondolat hazánk iparosabb vá­rosaiban kisebb iparműkiálltásokat rendezni el, addig is , mig egy országosra eléggé megerő­­sű­lünk.— Az illy kiállítások ismertetést adnak hazánk iparos osztályáról ’s bizodalmat önte­nek irántok, műveiket kedveltetik ’s a’ pénz a’ hazában marad; egy olly pénzszegény ha­zában pedig mint Erdély , minden fillért meg­gazdálkodni polgári kötelesség. — Panasziro­dánk nincs kereskedésünk, avvagy kir­ulmink-e hogy idegenek jöjenek készítményeink után, melly­ekről mi magunk is megvetéssel fordu­­lánk el? Tudtomra Erdélyben Brassó lépett­­fel először illy kiállítással, ’s Szeben most kö­veti; legyen üdvözölve az eszme, legyenek üd­vözölve annak felfogói és kivivői! —• És most már lépjünk a’ szobákba. — Én természetesen nagy követelésekkel nem léptem azokba, ’s vá­rakozásomat nem is találám felül múlva, de meccsalatra sem.— ’s bár műértő nem valók és sok kiállított daraboknak becset kellőleg meg­ítélni nem tudám , de azt még is sejtem­, hogy túlságos követelések nélkül mind ezen kiállí­tott darabok az élet valódi szükségeit kielégít­hetik. — A’ jelesebbeket megemlítem, ’s ha talán vagy egyet nem sorozok elő, oka nem egyéb, mint hogy a’ daraboknak névsora nem lévén, mind ügyeletemet elkerülhette, mind annyi látottak közt az emlékezetből is kitöröl­hette. — Mint előbb is megjegyzem, soraim korántsem rendszeres biralát, csak ismertetési vázolat, melly érzem nagyon is homályos és hibás , de a’ szebeni lap bizonyosan kötelessé­gének fogja ismerni kimerítőbb jelentést ten­ni róla. Tehát a’ dologra. Szebeni czukorgyá­­runk czukrot állított ki süvegben , a’ kiállított fejérebb vala, mint az eddig árult, óhajtan­dó hogy színét megtartsa. ■ A kiállított posz­tó a’ különbféle divatok által elkényeztetett saloni ízlést nem elégítheti ugyan ki, de egy erős középosztály igényeinek eléggé megfelelő, ’s mekkora lenne a’ nyereség, ha csak ez is kiállhatná a’ versenyt a’ külföldivel, ’s bebi­zonyíthatná fenállhatóságát egy posztógyár­nak, mellyen annyin kétkedni már megszok­ták. Keissenberger idevaló takács csinos kar­­j­ton szövetet­et tett ki, de különös n­emes füg­göny kelmét, mellynek szépsége mindenek e­­lőtt meglepő volt, ’s bármi kényes ízlést ki­elégítő. Szíjgyártó Orendt hámokat ’s lószer­számokat, mellyek bármi bécsi készitmény­­nyel versenyezhettek. Az orláthi papírgyár pa­pír példányokat. Az orláthi papírgyár hazánk­ban meg eddig legelső , ’s gyártmánya eléggé ismeretes a hazában. A’ D Andre úr batizi edénygyára fekete aranyozott ’s ezü­stözött kő edényeket küldött be, mellyek a’ tavalyi pesti iparműkiállitásban is bronz emlékpénzzel tisz­­teltettek meg. Szebeni ste­rin gyertyagyárunk gyártmányával l­pett föl 3 dicséretére legyen elég megemlítni, hogy a­ gyár nem győz ele­get feldolgozni, Brassó, Kolozsvár, Temesvár, sőt Bukarest is adják megrendeléseiket. Az ár­­pási üvegcsűr egy igen szép metszett poharat , tálacskát mutatott be, — diplomatikus asz­tal pazar fénye előtt talán kéntelen volna visz­­szavonulni, de polgár ’s baráti vendégségeink­nél pirulás nélkül üthetnénk össze illy kelyhe­­ket felvirágzására iparunknak, boldogságára szép honunknak. — N.méltóságú b. Józsika Já­nosné , amlga selyemgyárából gyönyörü­le­teken selymet, és igen szép félselyem és gyap­jú szövetet láttunk, melly annyival érdekesebb volt, hogy a’ gyapjút is ő nmlga juhai adták; volt még letekert selyem, melly méltó ver­senytársa vala a’ másnak. Voltak nagyon mes­teri lakat-zár, és kés müvek , valamint derék asztalos munkák is; a’ Zacharides úr bútorai nyerték el ezek közt a’ koszorút. Ízlés és re­mek erős munka párosulva voltak bennük ; az ifjú Fabricius úr egy secretairt tett ki, a mun­ka remek és mesteri volt, kivált belől, de kül­seje nem volt legizlésesebb. Az érdemes sza­bó czéh nem lépett­ fel semmivel, talán érez­ve magában , hogy.........A’ kiterített bőröket megítélni nem tudám ; de azt tudom hogy Er­délyben Szeben hires borkészítéséről, ’s még is éppen út felette gyakori a’ panasz azok si­lánysága ellen, talán a’ tímárok is a’ szebeni szapsrányosok okoskodását követik, kik a’ két hazában megalapított hitelek fentartására min­denfelé jó gyertyát küldenek, ’s nekünk csak a’ rosszat hagyják , mert — igy szólanak —, ezt kénytelenek az itt lakók úgy is megvenni, és valóban úgy van , rosszabb gyertyát a’ ha­zában sehol nem égetnek, mint a’ gyertyáiról hires Szebenben; —• a’ szappanyosok nem is járultak a’ kiállításhoz, talán politikából, ne­hogy észrevegyük, hogy jót is tudnak készít­­ni.— Bayer úr, szabadalmazott kalapos, ka­lapokat adott be, mellyek a’ pesti kiállításban is tavaly hasonlag dicsérettel említettek meg. Továbbá bámultunk egy gyönyörű hímzett pa­­dolat szőnyeget, virágokkal, koszorúkkal el­hintve. Szebennek 14 fiatal szép hölgye dol­gozott rajta, ’s bár szép volt e’ szőnyeg, de még szebb volt az indok, melly őket e’ ko- 1­0 , 1­1 szoruba fűzte össze,­­ a szőnyeg ugyan­is

Next