Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-26 / 372. szám
Kormány-rendeletek. Ministertanács határozat következtében Eszterházy Pál k afig y i tui u isterhez következő rendelet bocsáttatott. Külügyi minister urnak, tegnap kelt ábeli hivatalos levele következtében, hogy ő felsége Bécsből eltávozott, a’ ministeri tanács határozatából ezennel meghagyatik , miszerint a’ törvény világos rendeletéhez képpest, melynél fogva a’ ministerek egyike folyvást ó felségének személye körül lenni tartozik, tüstént ő felségéhez induljon, ’s bár hol legyen is ő felsége állandóan személye mellett maradván, nemcsak Magyarországnak ’s a’ magyar nemzetnek ó felségéhez ’s a’ dynastiahozi hű ragaszkodását tolmácsolja, de ennek kapásában arra is kérje meg ő felségét, hogy felséges családjával együtt Magyarország székvárosába jőni , ’s ez által e’ hü nemzet több századokon át forrón ápolt óhajtását teljesíteni méltóztassék, hol a’ legbuzgóbb szeretettel ’s nyílt karokkal fog fogadtatni. Ezek mellett külügyminiszer úr, mind a’ magyar ügyek ’s édekek elhatározásában tettleges és erélyes részt ’s béfolyást gyakoroljon, és ezekről, miként minden fontos eseményekről is, a’ magyar ministeriumot időről időre részletesen tudósítsa. Pest, május 19-én 1848. ISTVÁN nádor, s. k. helytartó. Gr. Batthyány Lajos, s. k. Magyarország ministerelnöke a’ szabad székely székekhez és székely határőri ezredekhez. Nemes székely nemzet, tisztelt polgártársaim ! Évezredet felülmúló idő kapcsolta a’ székely és magyar nemzetnek egy törzsről fakadótt sarjadékát egybe; érdekünk, jó és balszerencsénk , hajdan óta mindenkor egy volt. Némely politicai hibás nézetek , talán saját botlásunk is, bennünket egymástól egy időre különszakasztanak ugyan, de a testvéri szeretet, atyanság, és rokonszenv kapcsát, mindamellett megingatni semmi vihar, semmi ellenműködés mindeddig képes nem vala. A’ Magyarhon , magyar nemzet felett tornyosodó fergeteg aggasztó veszélylyel fenyeget; minden órán kitörésre hajlik. A’ vész harangja megkopdult. Némely idegen nemzetiségek megirigyték a’ békés nyugalmat, melyet Árpád nemzete a’ Duna ’s Tisza partjain századok óta élvezett. Tisztelt polgártársaim ! Bár a’ két testvérhonnak tettleges egyesülése, melyet legforróbb vágyunkként öröklénk őseinktől, mindeddig meg nem történt is, elvileg azonban elfogadva, kegyelmes urunk királyunk változhatlan szavával szentesítve van. Ezért, mint Magyarországnak első független ministerelnöke ’s ideiglenes hadiministere, bízva a’ vitéz székely nemzetnek világszerte elismert rendűlétlen harcziasságában és magyar testvérei iránti ingadozatlan szeretetében, hivatalos tisztemnél fogva saját felelősségem alatt, sietek önöket felszólítani, hogy miként erről az erdélyi főhadi kormányzót mas nap már értesítettem, addig is, mig e’ rendeletemre fölséges urunk királyunk jóváhagyását pótlólagosait megnyerném , e’ levelem vételével tüstént Magyarországba , a’ Szeged tájékára telepítendő elhatárzott 12.000 fegyveres katonaságból állandó táborba siessenek, hol valamint az átkelő helyeken is, illető élelmükről ’s fogaitatásukról már kellőleg gondoskodva van. Ügyünk közös, a’ koczka egyaránt fordul mind a’ két testvér-nemzetnek, ne hagyák önök hazafiui meleg szavamat hidegen ’s részvétlenül elhangzani. Pest, majus 19 én 11. Gr. Batthyány Lajos. Báró Puchner erdélyi főhadikorlányzó úrhoz. A’ felséges udvarnak Bécsből az ott kiütött lázongások miatt Ansbruckba viszszavonulása a’ hirtelen értekezést egy időre megakadályoztatta ; Magyarországot pedig ’s ez által az öszszes monarchiát a’ mindenfelől előtornyosodó viharok a’ legnagyobb veszélylyel fenyegetik. Miután tehát ily körülmények között a’ dolog halasztást nem szenvedhet, mint Magyarországnak ministerelnöke ’s ideiglenes hadi ministere, szoros kötelességemnek éreztem, addig is, mig e’ részben a’legfelsőbb jóváhagyást utólagosan megnyerném , a’ haza ’, ez által az öszszes monarchiának megmentése végett a’ székely nemzethez és katonasághoz a’ másolatban idezárt felszólítást intézni, kérve kérvén főhadikormányzó urat, hogy a’ menynyiben Magyarországnak Erdélylyeli egyesülése, habár még tettleg végrehajtva nem is, de elvileg elfogadva, ’s a fölsége által is szentesítve van, ezen fölszólitásomnak ismert hazafiai buzgalmánál fogva , mentői dusabb sikert eszközleni részéről is sziveskedjék ; máskülönben kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy, ha szavam főhadikormányzó úr előtt részvétlenül hangzanék el, s ezen nagy fontosságú tárgy elhanyagolása miatt a’ hazára , az öszszes monarchiára ’s a’ dynastiára bármily veszély hárulna, a’ felelet terhe nem én reám, hanem föhadikormányzó úrra fog nehezedni. Gr. Batthyány Lajos: " Az OSZtrák hírlapnak I. Közönségesen tudva van , hogy Erdély a’ magyar királyság első alakulásán kezdve Magyarországnak kétségtelen alkotó részét tette. A’ két hon elszakadása a’ mohácsi vész után azon európai közviszonyok következtében történt, melyek miatt a’ Törökországhoz közelebb eső résznek ennek béfolyása alá kellett jutni, mig a’ másik rész a’ közelebb fekvő Austria uralmát ismerte el. Mihelyt a’ fennebbi körülmények megváltoztak ’s a’ török hatalom lassankint megtört, Erdély azonnal az osztrák ház uralkodása alá ment. Az első Leopolddal kötött szerződés vagy az úgy nevezett leopokf 11 évében , mely a’ felséges habsburgi háznak Erdélybeni uralkodását megalapította, tisztán kijelentetik, hogy az említett uralkodó ház Erdélyt magyar király jogczimmel kirondja. E’ jogczim van állandóul kifejezve azon több rendbeli békekötésekben, szerződésekben és törvényczikkelyekben, melyek a’ leopoldi körlevél kelése óta a’ legújabb időkig Magyarhon irányában az osztrák uralkodás közbejöttével születtek. Erdélynek a’ fölséges habsburgi ház alá jutása után az uralkodás mindjárt keretben hajlandónak mutatkozott Erdélyt M.honnal egyesíteni , mert ez által hatalmának Erdélybeni szilárdulását remélte. Ekkor főleg vallásos szemponttól vezéreltetve Erdély vonakodott, későbbre pedig, miután Erdélyben hatalmának szabad tért tapasztalt nyilaul az uralkodás , czélszerűbbnek tartotta az országlásnak azon időben általánosan elfogadott elvét : divide et impera, követni. De ez elv következetes alkalmazása sem volt képes a’ két ország közti soha ki nem halt , csak álomba szenderült rokonszenvnek újbóli fölébredését meggátolni s már a’ múlt század közepét megelőzőleg a’ két hon egyesülése óhajtásának kétségtelen nyomai mutatkoznak , mi 1791-ben az alkotmányos ujabbi ébredése után a’ két ország közt nyilvános egyezkedés árgyává vált. Ez idő oltó az unió kérdése a’ két ország politicai hévmérője volt, mely akérit emelkedett vagy szállott, a mint egyátalában az alkotmányos élet kisebb vagy nagyobb élénkséget fejtett ki. A’ jelen század három ,első évtizedeiben a’ két hon társadalmi életében csaknem teljes szélcsend uralkodott, de a’mint a’júliusi franczia forradalom hatása ide is átlengett, az unio kérdése is újból szőnyegre lépe ’s a’ haladó párt egyik fő hitágazatává vált. Bárka azonban világos vala, miszerint az európai roppant néptömegek ’s különösebben a’ slav és német elem közt elszigetelt magyar fajnak nem csak felvirágzása , de fennaradása is szükségessé teszi a’ magyar elemnek minél vszorosabb öszszesítését, ’s az ellenzék nem mulasztott el semmit e' kérdésnek minden oldalróli megvitatása és fölvilágositására, mind e’ mellett is az uniónak Erdélyben még ekkor számos ellenségei voltak. A’ kormány elég rövidlátó vala, hogy a’ magyar elem szilárdulásában kárát szemlélje; a’ bureaucratia megsemmisülését féltette attól, ’s a’ közönséges ürügy, melynek palástja alá minden önző érdekek befértek Erdély függetlensége volt, mely az unió által veszedelmeztetnék; mintha Erdély, Magyarországtóli elszakadása, óta valamikor független lett volna ’s egy oly kis ország, mint ő, hasonló európai és birodalmi viszonyok között, bár mikor függetlenségre számíthatna , ’s végkép Erdély függetlenségének eszköze nem éppen az lenne , ha Magyarhonnal egyesülve Európa miveit népei közt egy tekintélyes helyet foglalna el. A’ februári forradalom előtt sem létezett Európában alkotmányos ország , melyben a’ kormány és bureaucratia oly túlnyomó béfolyást gyakorolt volna, mint Erdélyben. Országgyűlésünkön párthívei a’ független képviselők számát legalább háromszorta múlták felül. Mi természetesebb hát, mint hogy az unió ügye az erdélyi országgyűléseken lassan haladt; de végre csak ugyan a’ közelebbi, mely a’ conservatismusban magát az uralkodást is felülmúlta, kimondotta , miszerint az uniót üdvösnek tartja ’s egy bizottmány kötelességévé tette, hogy a’ 3 Magyarországon e’ végett kinevezett bizottmánynyal egyetértőleg az unió föltételeit kidolgozza. 3 Magyarország rendei, kik több függetlenséggel bírtak , jóllehet az unió körül a’ leg-? közelebbi időkig elég buzgalmat nem fejtettek ki, mindazáltal legelső megpenditése óta iránta a’ legkövetkezetesebb rokonszenvet tanúsítottak. A’ fennebbi rövid vázlat bizonyságul szolgálhat , miszerint az unió nem valamely uj eszme , sem egyes reform, hanem az emberi természet örök igazsága, mely a’ rokonerők közeledését mulhatlanul föltételezi. Ez igazság nálunk is egy idejű a’ nemzet életével, átélte a’ különválás minden phasisait, részt vett a’ különszakadt hon minden viszontagságaiban, erősbűlt az alkotmányos élet élénkségével, gyengült annak hanyatlásával. Ez igazság ;alkalmazása semmi újat nem állít fel, hanem egy nemzet nagyszerű szerencsétlenségét orvosolandja. A’ múlt magyarhoni országgyűlés a ’ igazságot nem szólította elő, hanem magáévá tette, midőn a’részek viszszacsatolásának vég- “S3233 Tartalom. Kormányrendeletek. Az osztrák hirhipnak. Kolozsvár. Nyilatkozat. T. szerkesztőség. Hirfüzet. Külföld. Hirdetmények.