Erdélyi Hirlap, 1929. szeptember (13. évfolyam, 3350-3374. szám)

1929-09-19 / 3365. szám

.1929. szeptember 19. csii. 1 : K Kuftert Mimy _____________________________________________________ « I Az aradi C. F. R.-rémregény, » vagy ártatlanok a börtönben. Tarjányi Béla vasutas kálváriájáráta a hivataltól a fogházig. — Müller Ede bűne miatt kilenc hónapot ült ártatlanul. — A szigurancai komiszár vacsorájának végzetes következményei. — Nyári Ferenc vasutas bajt okozó dohárai. Tizennégy elitért keresi a becsületét* Arad, szeptember 18. Egy elegáns, ]<5 megjelenésű fiatalember állított be hozzám ma délután a következő szavakkal: — Tarjányi Béla állami tisztviselő vagyok. Kilenc hónapot ültem Müller Ede miatt. Megvallom: a szokatlan bemutatkozás kissé meglepett, mert az emberek ritkán illesztik nevük mellé predikátumként a leült hónapokat. A Müller Ede név azonban felkeltette a kíváncsiságomat. A lezárt vasúti főtisztviselő tulajdonképpen a CFR rossz szelleme és a lelkismeret büntető tanácsa előtt a bérlistahamisításnál sokkal nagyobb bűnért kell felelnie: tizennégy vasutastársát ártatlanul a börtönbe küldte, hogy saját bűnét leplezze. — Azért jöttem önhöz — mondja a fiatal ember. — mert elégtételt akarok. Meghurcoltak, megvertek, bűzös, tetves börtöncellárba taszítottak és senki sem kelt a védelmemre, mindenki szándékosan bűnöst akart látni bennem. A szigurancai komiszár vacsorája, mint a tragédia első felvonása. Ha óhajtja, elmondom Önnek a tragédiámat és egyúttal elmondtam azt is, hogy milyen nevetséges és ostoba gyanúsítások alapján lehet embereket megfosztani a szabadságuktól Kérem, tessék. Az Erdélyi Hírlap minden igazságos ügyet felkarol. Elgondolkozik. Kis ideig hallgat, majd belekezd szomorú történetébe. Úgy adtam vissza az elbeszélését, ahogy hallottam. Nem teszek hozzá semmit, maga a tény minden kommentárnál meggyőzőbben ordít. — 1925-ben húsz éves fiatal gyerek voltam a zsebemben a tanítóképzői diplomával elmentem napidíjasnak a vasúthoz. A temesvári igazgatóság számosztályának hivatalában kaptam állást. Mindössze három hónapig dolgoztam, amikor az aradi sziguranca emberei elcipeltek. Tessék csak meghallgatni, hogy miért tartóztathatnak le embereket Volt nekem egy tisztviselőtársam, Nyári Ferencnek hívták. Nyári szerencsétlenségére náhány dollárt kapott borítékban Amerikában levő testvérétől. (Majd mindjárt kiderül, hogy miért szerencsétlenségére.) Nyári beült az aradi Vadászkürt-vendéglőbe, ahol megivott egy üveg bort. A szomszédos asztalnál Stefanescu sziguranca komiszár vacsoren szürke üzleti falanszterré fogja közömbösíteni a világot (és mire órrák alatt el lehet majd jutni bárhová, a legokosabb lesz: otthon maradni. Mintha csak valami pokolian gúnyos felsőbb hatalom azt akarná bebizonyítani, hogy ez emberi haladásnak végül is semmi értelme, hogy ez az egész erőlködés komikus és ostoba férgek nekirugaszkodása, amely önmagában hordja csődjét és cáfolatát. Az emberi fejlődés önmagába visszatérő görbjéje bezárul és nincs tovább. Mindenesetre, tiszteletlenségem élénk jele, hogy ebben a választékosan előkelő társaságban rémlik föl ez a vízióm az emberiség falanszteri egyenlőségéről. De nyilván nem én vagyok a hibás, hanem az ő egyébként megtisztelő közvetlenségük, hogy elkeveredtek ide közénk és még csak méltóságuk külső jeleit sem viselik. Bizonyára másként volna, ha fejedelmi palástjaikban járnák e doge-ivadékul itt a tangót és a blues-t Vagy talán inkább a menüettet? De már szedelődzködnek is, felhevülten, a pezsgő és a flört kellemes bágyadtságával A hölgyek bókolva vonulnak el Mafalda hercegnő előtt..Még megfigyelem, hogy Rotschild kissé visszamarad: ő egyenlíti ki a mulatság számláját. Ez a gesztus még egy régibb, színesebb világ csökevénye. A Rotschildok, a történelem tanúsága szerint, sokszor fizették ki a fejedelmek számláját Csak az vigasztal, hogy oat sem jártak éppen rosszul ebben a vásárban, rázott. A koMszámak gyanús volt a vasúti tisztviselő, aki nyilvános helyiségben bort iszik. Nyomban odament hozzá, leigazoltatta, majd felvitte a szigurancára Nyári Ferenc a pofonok hatása alatt mindent bevall. Nyárit két napig vallatták, közben ütötték, verték, rá akarták bizonyítani, hogy irredenta és hogy a magyar kormánytól kap pénzt, amelynek fejében román állami titkokat árul el. Nyári tagadta a kémkedést. Erre megpróbálkoztak a bolsevizmussal. Újabb pofonzuhatag hatása alatt rá akarták sütni, hogy Moszkva küldte neki a dollárokat, azonban Nyári ezt sem vállalta. Kísérleteztek még néhány titokzatos forrással, majd mikor ezek is bedugultak, végül megállapodtak abban, hogy a vasutas csakis a vasúttól szerezhet dollárokat — bűnös után. Stefanescu ezt találta a leglogikusabb magyarázatnak. — Bevallod te kutya magyar, hogy a román vasutat loptad meg? Nyári Ferenc vallott. Akkor már második napja pofozták és ha az irredentizmust nem síelik el, hanem a második napra tartogatják, ugye a megkínzott ember ezt vállalta volna. Mindegy volt neki, hogy mit vállal, szabadulni akart a komiszár rettenetes öklétől. Megnevezte tizenhárom vasutas barátját, mint bűntársát. Csak úgy találomra, hirtelen, akik eszébe jutottak. Tarjányi Béla bánáti körutazása — Most jön az én esetem* — folytatta Tarjányi Béla. — Nyári letartóztatása után három nappal sziguranca detektívek és rendőrök szállták meg a temesvári vasutigazgatóság épületét. Stefanescu betoppant hozzám és rám rivalt: maga az a Tarjányi Béla, aki tíz millió lejt sikkasztott? Tisztviselőtársaink nevetni kezdtek, mert tetszik tudjni, húsz, meg negyven lejes kölcsönöket kér lem tőlük állandóan. Letartóztattak, azután Nyárival együtt különvonatra pakoltak fel és elindultunk bánáti körútra. Megjártuk Boksámbányát, Oravicát, Lugost, Orsovát, a komiszárok minden helyiségből kiemeltek egy-két tisztviselőt, számunk időközben tizennégyre szaporodott, végül az utazás befeljezéseképen az aradi ügyészségre kerültünk, ahol vizsgálati fogságba helyeztek. Engem azzal vádoltak, hogy tudnom kellett a hamisításokról, meg a fizetési lajstromok eltűnéséről. Én persze tagadtam, mert nem tudtam senmit, különben is annyi bűnnel vádoltak, amennyinek az elkövetéséhez nem három hónapos, hanem legalább is tíz éves tisztviselői multra lett volna szükség. Nem használt semmit. Elkészült a vádirat ellenünk és elérkezett a főtárgyalás napja.• Ms Müller Ede vádol. A főtárgyalásra a CFR. Müller Ede számi osztályfőnököt küldte el szakértőnek. Müller versenyzett az ügyésszel. Rásütötte a vádlottakra, hogy nekik okvetlen tudniok kellett a hiányzó listák eltűnéséről, tehát mindnyájan bűnösök. A ravasz és lelkiismeretlen Istaller megérezte, hogy üzelmeit felfedezték és örült, hogy találtak bűnösöket is. Azzal, hogy a tizennégy tisztviselőt bemártotta, elterelte magáról a gyanút. És jellemző, hogy a tárgyalás alatt senkinek sem jutott eszébe felvetni a lehetőséget. — Hogyan történhetett Müller úr, hogy ön mint a számosztály feje, nem tudott a listák eltűnéséről? Nem furcsa az, hogy alantas tisztviselők főnökük megkerülésével bűncselekményt követhetnek el éveken át? Senki sem kérdezett ilyesmit, Müller vádolt, a tisztviselőket pedig három hónapitól három évig terjedő fogházbüntetésre íté Úték. A deauvillei és Vichy-i elegáncia versenyeken a HÁROM KORONA 8zinselyemharisnyát aranyéremmel tüntették ki, Tíz üveg pezsgővel mossák fel a poros padlót. — Én három hónapot és tíz évi hivatalvesztést kaptam és mivel akkor már kilenc hónapot ültem vizsgálati fogságban, szabadon bocsátottak. Müller, továbbra is megmaradt hivatalában, én egy darabig ,állás nélkül lézengtem, majd leutaztam Bucurestibe, ahol sikerült egy állami hivatalba bejutnom és azóta ott dolgozom. Most Temesvárra hívtak, mert Velicu inspektor a vizsgálat folyamán kivizsgálta a mi ügyünket te Kiderült az ártatlanságunk. Kiderült, hogy Müller és társai a bűnösök. Sok minden kiderült, azonban a kilenc hónapot már nem tudják levenni rólam. Képzelheti uram; lelkiállapotomat, amikor, a fogházban hallottam, hogy Müller Ede a Dáciában mulatott, táncra kért fel egy hölgyet és’amivel az nem akart charlestonozni vele a poros padlón, tiz üveg pezsgőt hozatott, amellyel tisztára mosatja a pincérekkel a padlót. Tiz üveg pezsgőt, szóval 3500 lejt loccsantott a földre és mi majd megfagytunk a fogházban, mialatt az igazi bűnös szabadon dragbézolhatott Mindegy. Elmúlt. Úgy gondolok rá vissza, mint egy rossz álomra.Tarjányi Béla, akit 20 éves korában lezártak, keresi az igazságát. Instanciázik, ba adványokat és kérvényeket gyárt, perli a vasutat, a szigurancát, visszaperli megtépázott becsületét. Lehet, hogy eléri a célját. Bár megtörténhet, hogy ... hiszen furcsa világban élünk ... Utolsó glosszaként szabadjon felvetni egy kérdést: ha történetesen Stefanescu komiszár azon a bizonyos estén nem a Vadászkürtben, hanem a Vörös ökörben vacsorázik, akkor is börtönbe hurcolnak tizennégy ártatlan vasutast? Kó £á1z Sándor.