Hirlap, 1939. augusztus (23. évfolyam, 6290-6314. szám)

1939-08-04 / 6293. szám

§ PÉNTEK ________ Hírlap iiiii^mii1939­ AUGUSZTUS Színfoltok a Petőfi ünnepségről Segesváron, Erdély egyik legrégibb városában, ahol a szászság ra­g ma is féltő gonddal őrzi kivált­ságait, ősrégi sárgára meszelt házban áll a Magyar Kaszinó. Ebben a városban a magyarság tisztvise­lőkből, munkásokból és a Székelyföldről beözönlött székelyekből tevődik össze, így a Magyar Kaszinóra egészen nagy és átfogó feladat hárul. A város min­den magyar megmozdulása, kulturténykedése erről a helyről indul ki és egyik legfontosabb feladata Petőfi sírjának gondozásában és a nagy költő emlé­kének ápolásában áll. A kaszinó már külsőségeiben is elárulja, hogy munkájának legnagyobb részét Pe­tőfi kultusza tölti meg. A belső szobában van fel­állítva Petőfi hatalmas mellszobra és közvetlenül mellette két vastábla áll. A táblán egészen felül Pe­tőfi két sora: „Szabadság, szerelem, — E kettő kell nekem”. A magyar szöveg alatt húzódik meg az an­gol, francia, cseh, orosz, szlovák és a többi fordí­tás. A költőnek ezt a versét tizenhat nyelvre fordí­tották le és a két tábla ezt bizonyítja. Az idén a Petőfi ünnep méreteiben messze fe­lülmúlta az előző évek ünnepségeit. A pályaudvaron és közvetlenül a városba vezető úton fehérszalagos férfiak és takarékos leányok várták az érkezőket. A férfiak és leányok karszalagjára egyetlen szó volt felírva: PETŐFI. A befutó vonatok egyre újabb és újabb tömegeket ontottak magukból. Erdély és Bán­ság valamennyi városából és falujából­­ érkeztek a kiküldöttek és az ünnepelni szándékozók. Az esti órákban már nem lehetett a városban szobát kapni és akik nem a rendezőbizottság útján foglaltattak maguknak előre szobát, azok a kávéházakban tölt­­hették el az éjszakájukat. Vasárnap reggel hét órakor a Segesvári Székely Alkalmazottak fúvós zenekara járta végig a várost. Fent magasan a hegyről indultak el és zenés éb­resztőt játszottak. A keskeny hegyi úton, mely Se­gesvár és Fehéregyháza között van, gépkocsik, régi rozzant bricskák, négylovas hintók, autóbuszok és ke­rékpárok százai igyekeztek céljuk felé. Az Udvar­hely és Héjjasfalva közötti vonalon szekerek és gya­logos székelyek özönlöttek Petőfi síremlékéhez. Meg­ható jelenet volt, amikor a tömeg Fehéregyházára ért és ott a román lakosság levett kalappal fogadta a nagy magyar költő ünneplőit, aki a világszabad­­ságról álmodozott. Teleki Ádám gróf, a Népközösség képviselője volt a hivatalos ünnepi szónok. Teleki Ádámnak jus­sa volt ennek az ünnepi beszédnek a megtartásához. Az egyetlen gróf, akit Petőfi Sándor barátságába fogadott, szintén Teleki volt. A költői Teleki-kas­télyban töltötte Petőfi Szendrey Júliával mézeshe­teit. Petőfi Szatmárott ismerkedett meg Telekivel és a bemutatkozáskor megjegyezte, hogy ő az egyet­len élő gróf, akivel eddigi életében beszélt. Teleki kitűnő érzékkel fogadta a forradalár és éhező nagy magyar zseni kitörésit és kedvesen megjegyezte: — Döglöttel már beszéltél talán? Kortársak ír­ják, hogy Petőfi erre elnevette magát és ezzel egy életreszóló barátság kezdődött Teleki és Petőfi kö­zött. Teleki Ádám gróf szárnyaló szavakban mindvé­gig a történelmi valóságnak megfelelően ismertette a poéta életét és küzdelmét. Egy ősz, feketébe öltö­zött matróna könnyes szemmel szorongatta Teleki Ádám kezét a beszéd elmondása után. A hölgy Teleki édesanyja volt. Az emlékünnepély egyik legmegrázóbb élmé­nye kétségtelenül az volt, amikor tizenhat kibontott ujjasú, árvalányhajas kalapos székely legény Szi­lágyi József Székely ígéret című szavalókórusát ad­ta elő. A szavalókórus a Segesvári Székely Alkalma­zottak tagjaiból alakult és tizenhat faluból verődtek össze: Pipe, Fiátfalva, Pipe, Pipe, Aggha, Muzsna, Kőrispatak, Szenterzsébet, Székelyszállás, Nyárád­­csíkfalva, Szentdemeter, Szentdemeter, Pipe, Szé­­kelyszállás Szentdemeter és Szentábrahám. Petőfi Sándor kilencven évvel ezelőtt halt meg. Évről évre, közel negyven esztendeje rendezi meg a segesvári Magyar Kaszinó a Petőfi emlékünnep­séget és most először csendült meg a mikrofon előtt román hang. Tina Francisc, a szászrégeni vasmunká­sok vezetője, román nyelven beszélt az ünneplő kö­zönséghez a testvériség költőjéről, aki a népek kö­zötti megbékélés lelkes hirdetője s szószólója volt, Balogh Edgár vezetésével három székely haris­­nyás érkezett Fehéregyházára. A brassói Székely Al­kalmazottak Egyesületének kiküldöttei. Beszélgetek velük. — Ma megvonok, csak éppenséggel az a baj, hogy nincsen összetartás! A segesvári színház épületének nagytermében mondották ezeket. Körülüttünk és mellettünk ezer­ és ezer városi ruhás és székely harisnyás férfi és nő barátkozott. Petőfi nagy szelleme hozta össze őket. Népháborúval akar védekezni Svájc egy totális háború lehetősége elleni Bernből jelentik: Európa legbékésebb és legkatonásabb országa új fogalmat röpített a nemzetközi politika katonai készülődésekkel és harcászati elméletekkel terhes levegőjébe. A jel­szó, amely egyre türelmetlenebbül javít végig Svájc politikai és katonai körein, a Volkskrieg, a népháború, a „levée en masse“ mai viszonyok­ra alkalmazott, modernizált formája. A gondo­latot néhány hónappal ezelőtt vetette fel egy svájci közíró, a közönség úgy kapta fel, mint valami harci kiáltást és ma azokban a körök­ben is, ahol világosan látják a köztársaság kül­politikai és stratégiai helyzetének nehézségeit, komolyan foglalkoznak a svájci honvédelem alapjainak kiszélesítésével. A népháború eszmé­je beette magát a köztudatba; a kantonok népe, amely eddig is lábhoz tett fegyverrel állt őrt a svájci határokon, fel akar készülni arra, hogy szükség esetén a támadó, aki megsértené a sváj­­ci semlegességet, ne csak az Eidgenossenschaft hadseregével, hanem az egész svájci néppel találja szemben magát. A „Volkskrieg“, ahogyan azt ma Svájcban polgárok, politikusok és katonák elképzelik, a totális háborúnak egy demokráciára átültetett formája. Hívei és szószólói abból a megállapítás­ból indulnak ki, hogy Svájc szomszédai évek óta totális háborúra készültek fel, amelyben nemcsak hadseregek, de egész nemzetek­ ütköz­nek meg, melyeknek minden egyes tagját elő­készítették háborús feladatok elvégzésére. A támadóval szemben tehát Svájcnak nem­csak a hadsereget, hanem ugyancsak az egész népet kellene mozgósítania, Néphadsereg, nem komitácsik! Nem véletlen, hogy a népháború eszméje ilyen hatalmas visszhangot keltett az egész svájci nemzetben. Ne felejtsük el, hogy a sváj­ci Európa legrégibb katonanemzete; évszázado­kon keresztül adott katonákat Európa vala­mennyi nemzetének, a svájci stratégia volt min­den hadvezér­ ideálja és a katonai ügyek iránt való­ érdeklődés egészen a mai napig megmaradt a népben, amely a katonáskodást ma is a leg­férfiasabb és legszebb sportnak tekinti. Tell utódai ma is a lövészegyletek gyakorlatain töl­tik el ünnepi délutánjaikat és a katonai előadásokat ma­jdnem annyi ember látogatja, mint a színházat. Ehhez járul a függetlenségnek és a szabadság­nak az a fanatikus szeretete, amely az állandó­sult európai válság éveiben a megszállott ember rajongásáig fokozódott. A népháború harci jelszavával szemben azonban komoly aggodalmai voltak azoknak a köröknek, amelyek a svájci semlegesség igazi védelmét nem a hadseregben és a felkészültség­ben, hanem a nemzetközi szerződésekben látják. A népháború, hangzott az ellenvetés, végered­ményben azt jelenti, hogy minden svájci férfi, aki bánni tud a fegyverrel, aktív részt vesz egy elkövetkezhető védelmi háborúban; a sziklák mögül, SLZ Alpok szakadékaiból ezer meg ezer civilruhás franctireur tüzel majd az előrenyomu­ló ellenségre és a gleccserek vidéke komitocsik véres gerillaháborújának színhelye lesz. A nem­zetközi jog, a genfi egyezmény pontosan szabá­lyozza a civilizált hadviselés lehetőségeit. Svájc, amely nemzeti létében sokkal inkább a szerző­dések szentségére, mint a fegyveres erőre tá­maszkodik, nem szegheti meg ugyanazt a nem­zetközi­ jogot, amely függetlenségének és semle­gességének legfőbb védője. A népháború szószó­lói erre az ellenvetésre két érvvel válaszoltak. A­z egyik az, hogy az a támadó, aki a svájci semle­gességet megsértené, máris rongydarabként tépte szét a nemzet­közi jogot, tehát erre a jogra nem is hivatkozhatik, a má­sik az, hogy a megtámadottól nem lehet elvitat­ni azt a jogot, hogy körömszakadtáig, minden eszközzel védekezzék a betörővel szemben. A svájci népháborut azonban senki sem képzelheti el egy szervezetlen tömeg­ komitácsi hadjáratának. Amiről szó van és ami a néphá­boru gondolatában új és lényeges, az a honvé­­­delem kiszélesítése, a népi erők minden tartalékának megszer­vezése a honvédelem céljaira, oly módon, hogy ezeket az erőket, amelyek ed­dig a hadsereg kötelékein kívül állottak, tarta­lékseregként beállítsák a kombattáns haderő keretébe. MINDENKI KATONA! A honvédelemnek ezt a kiszélesítését totá­lis támadás elleni védekezésre máris megkezdte egyrészt a svájci társadalom, másrészt maga az állam. Az a sokezer lövészegylet, amely Svájc területén működik, ma végeredményben kato­nai kiképzést ad tagjainak és ezekbe a lövész­egyletekbe valósággal tódul a polgárságnak az a része, amely bármi okból nem részesült rendes katonai kiképzésben és törvény szerint nem tag­ja a hadseregnek. Tizenhat-tizenhét éves fiuk vasárnap délután éppúgy járnak fegyverrel vál­lukon a kisvárosok uccáin, mint szakállas, hat­vanesztendős férfiak, akik rég leszolgálták a ka­­tonáskodási idejüket Az állam ezt a hatalmas tartalékot bármely pillanatban behívhatja népfölkelőkként. A svájci hadsereg létszáma háború esetén 5— 600 ezer ember; ha ezt a félig vagy egészen ki­képzett tartalékot harcba vetik, ez a szám meg­közelíti az egymilliót. A nőket felhívásokban kérik, hogy jelentkezzenek ápolónői szolgálat­ra és az önkénteseket külön kurzusokban­ ta­nítsák ki a háborús feladatokra. Ebben a békés köztársaságban mindenki katona akar lenni és többé-kevésbé mindenki katona is! Kísérteties volt kisebbségi közéletünknek ez reflek­torszerű megvilágítása Nem lehetne vajjon mindig Petőfi szellemében összefogni? Néhány szót a síremlékről. Fehéregyháza hatá­rában fenyőliget közepén terméskövekből van fel­­pítve az emlékmű. A talapzatról az ég felé nyúlik hatalmas mutatóujjhoz hasonlóan, nagy többméter magas oszlop, melynek tetején kiterjesztett szárny a bronzmadár csőrében kardot tart. Az emlékműről felírás van, amely azt hirdeti, hogy a kegyelet emel­te a­ síremléket Petőfi Sándornak és társainak em­lékére, akik a fehéregyházai síkon estek el a szabad­ságért. A beszámolóban nem szabad megfeledkeznünk Gábos István dr­ról, a segesvári Magyar Kaszinó al­­elnökéről és a Petőfi emlékmű bizottság elnökéről, aki hónapok óta dolgozott az emlékünnepély előké­­szítésén. rí. E. CARMEN SYLVA iszapfürdői és gyógy­­hatása világhírű Grand Hotel Movila, Bailor, Noi és Vila Moderna megnyíltak, r­ví­­nyörü fekvés, pontos kiszolgálttá olcsó árak. Panzió 20 napra 59Q10 lej. Igazgató: Henter Sándor. Fel­világosítást nyújt szívességből vándor Iván és Társa cég Arad és Európa menet.jegyiroda (Sámler Ferenc könyvkereskedésében), Re­gina Maria­ ut 10

Next