Hirlap, 1939. október (23. évfolyam, 6342-6366. szám)
1939-10-18 / 6356. szám
4 s z e r d a Hír l a p _____________ . - ...... .. . 1939. OKTOBER 18. Mit akarnak az oroszok a Dardanellákban? Egy régi probléma új megoldása. A tengerszoros Ázsia Egyik kulcsa. Szebasszopol ostroma — a történelme A moszkvai orosz—török tárgyalásokkal ismét új fordulat áll be a Dardanellák kérdésében, 130 éve állandóan felszínen van ez a probléma, amely létét a földrajz szeszélyének köszönheti. Ázsia és Európa sok helyen csak 1000 méternyi távolságra közelítik meg egymást és a Dardanellák birtoka annak a kapunak a birtokát jelenti, amelyen a két világrész egymástól elérhető. Ennek a kapunak két zárja van: az egyik a Dardanellák, ez a 61 kilométer hosszú folyosó, amelynek szélessége 1—7 kilométer. A másik zár a Boszporusz, amely 27 kilométer hosszú, szélessége 750—2500 méter és partjaina régi török főváros terül el. Aki átjön a Boszporuszon, az még nem törte fel a zárat éppen úgy, mint aki a Földközi-tenger felé jövet a Dardanellákon kelt, de még nem jutott el a Fekete-tengerbe. A két szoros között terül el a Márvány-tenger. A szeszélyes, földrajz, a teremtésnek a hangulata sok fejtörést okozott a diplomatáknak. Amíg a két tengerszoroson át megközelíthető Ázsia, másfelől, mint a Földközi-tenger nyugati medencéje felől, addig nem mondható, hogy aki Szuezt, Portsaidot uralja, az úr egyúttal Ázsia felett SZÁZHARMINC ÉVES DIPLOMÁCIAI HARC A FÖLDSZOROS KÖRÜL Mindenek előtt nézzük, milyen diplomáciai harcok folytak le eddig a Dardanellák körül. Ezeknek a vitáknak az éle vagy Oroszország, vagy Anglia ellen irányult. A Dardanellákhoz fűződő nemzetközi egyezmények a következők: 1809: Anglia kötelezi Törökországot arra, hogy zárja el a tengerszorost „minden” hatalom elől. A „minden” alatt csak Oroszországot kell érteni, s melynek növekvő hatalmát Anglia így akarta megfékezni. 1833. Oroszország eléri, hogy a szultán megengedi hajóinak a szoroson való átvonulását. 1840. Angol nyomásra a cár kényszerül arra, hogy lemondjon az 1833-ban szerzett jogairól. 1856. A párisi kongresszus elvként ismeri el a tengerszoros elzárását és a Fekete-tengernek semleges területté való nyilvánítását. 1870. Oroszország a berlini kongresszuson kiverekszi a semleges Fekete-tenger megszüntetését és ugyanekkor elzárják a tengerszorost a hadihajók elől. Ez az egyezmény volt hatályban, amikor a világháború kitört. Anglia egy titkos szerződéssel Oroszországnak ígérte Konstantinápolyt és a tengerszorosokat, ami szakítást jelentett Anglia évszázados oroszellenes magatartásával. Történt pedig ez azért, mert a világháborúban a törökök a németek mellé állottak és tartani lehetett attól, hogy német támogatással Törökország függetleníteni fogja magát és tengerszorosi politikáját Angliától és Oroszországtól. A Fekete-tenger török partjain új és erős vetélytárs lépett fel a német birodalom személyében. Ez bátorította fel Törökországot arra, hogy maga játssza ki Anglia tromfját Oroszország ellen és magához kaparintotta azt a kulcsot, amellyel a brit birodalom egy évszázadon át hol elzárta, hol felnyitotta a Fekete-tengerhez vezető utat. Ezzel a ténnyel Törökország és Németország a világháborúban megakadályozták, hogy az angol acél és az orosz gabona kicseréltessenek, ami pedig létkérdésnek látszott a háborúban álló két birodalom részére A íefegyverzett Dardanellák A Dardanellák kijáratánál állott a brit flotta, a Fekete-tengeren az orosz, de nem tudtak egyesülni és az áttörési kísérlet — bár többszázezer ember életébe került — 1917-ben eredménytelen maradt. Holott csak múzeumba illő ágyúk álltak a partokon, de kiderült, hogy az 1—2 kilométeres szorosban az angol Dreadnoughtok nem tudtak átkelni. Az angol flotta védelme alatt partra szállított brit expedíciós hadsereg borzalmas veszteséget szenvedett. Ez maradt a helyzet a világháborúban: az elzárt Dardanellák. A világháború után Anglia ismét visszatért arra a Dardanella-politikára, amely Oroszországgal, mint ellenféllel, számol. 1923-ban a tengerszorost teljesen szabadnak nyilvánították. Ez azonban csak más eszköz volt ugyanazon cél eléréséhez. A cél az volt: meggátolni Oroszországot abban, hogy földközitengeri hatalommá nőjje ki magát, meggátolni abban, hogy a feketetengeri flottával a kisázsiai partokat nyugtalanítsa és fegyveres beavatkozást, vagy akár kereskedelmi pozíciója a Közelés Közép-Keleten lehetővé váljék. Természetes, hogy a Dardanellák teljes megnyitása egyben annak teljes leszerelését jelentette. Anglia biztosítani akarta magát aziránt, hogy flottát küldhessen a Feketetengerre, amely ott Oroszországot sakkban tartsa, viszont ennek a flottának visszavonulását csak a fegyvertelenített Dardanellákkal lehetett biztosítani MONTREUX: A NAGY FORDULAT Ennek a politikának a nyomása alatt Oroszország azt a választ adta, hogy 1929-ben barátsági szerződést kötött a török köztársasággal. Valamikor Oroszországnak az volt az érdeke, hogy a török hatalmat letörje és a cárizmus terjeszkedésének célpontja: Konstantinápoly. A Szovjet urai azonban feladták ezt a távollevő célt és inkább azt látták, hogy egy gyenge Törökország az angol befolyás emelkedését jelenti és ezért hirtelen az ifjú köztársaság megerősítésében lettek érdekeltekké. Bér* temer török követ igen találóan jegyezte meg — A mi szerepünk Konstantinápolyban igen egyszerű. Vagy a legjobb barátságban, vagy a legnagyobb ellenségeskedésben kell lennünk Törökországgal. Törökország a montreuxi konferencián elérte azt, hogy teljes szuverenitást nyert a Dardanellák felett. A nemzetközi bizottságokat visszavonták. Meghajoltak a török köztársaság azon érve előtt, hogy a török partok biztonsága a háború után életbelépett nemzetközi rendszerrel kellően nincsen biztosítva. A legelszántabb védője a török álláspontnak: Oroszország volt. A montreuxi megállapodás szerint a feketetengeri államok hajói békében szabadon használhatják a tengerszorost, míg az idegen hatalmak csak legföljebb kilenc egységből álló hajórajt küldhetnek, amelynek tonnaűrtartalma a 15 ezer tonnát nem haladhatja meg. Egyidőben azonban az úgynevezett idegen hatalmak (tehát nem feketetengeri) együttesen csak 30.000 tonna hadihajót tarthatnak a Fekete-tengeren. Csak a feketetengeri hatalmak búvárhajói kelhetnek át a Dardanellákon és a szoroson való átkelés alatt a hajókról repülőgép nem szállhat fel. Röviden tehát: Szovjet-Oroszország a béke idején teljes mozgási szabadságot kapott a szorosokban, és így nyugodtan építhette hadihajóit Sebastopolban, mert azok továbbíthatók voltak Kronstadtba, vagy akár Vladivostokig is. Ezzel szemben gyakorlatilag külföldi flotta elől el voltak zárva a Dardanellák. MIT AKAR A SZOVJET? Ez volt a helyzet a békében. Sokkal kényesebb megoldás áll fenn jelenleg, a háború esetére. A montreuxi egyezmény szerint háború esetén szabad átkelése van a Dardanellákon minden olyan államnak, amely a népszövetségi alapokmányon nyugvó kötelezettség alapján valamely más államnak segélyt nyújt. Annak idején Anglia ellenezte a legjobban ezt a formulát, de végül az orosz-francia követelés előtt meghajolt. Az angol politikusok jól tudták, hogy teljesen a török kormány tetszésére van bízva az, hogy a jövőben, háború esetén, ki kel át a Dardanellákon, mert hiszen a törökök most már gondoskodtak a partok megerősítéséről és a tengerszoros kritikus pontjain modern ágyúk csövei meredeknek. Megváltoztatta tehát az évszázados politikát és nem nyomással, hanem barátsággal igyekezett a Dardanella-kérdést a saját javára gyümölcsöztetni. Dacára a török-orosz barátságnak, Kemal elnök is jónak látta az orosz szárazföldi hatalommal szemben a brit tengeri hatalmat felsorakoztatni és ez az elgondolás lett a magva az angol-török barátságnak. Ennek a politikának a vonalát zavarta meg a Szovjet újabb, külpolitikai aktivitása. Az egy-két napon belül nyilvánosságra kerülő moszkvai egyezmény a hírek szerint azt tartalmazza, hogy háború esetén csak a feketetengeri hatalmak kelhetnek át a tengerszoroson. Angliát ez a kérdés csak annyiban érinti hátrányosan, hogy nem lesz abban a helyzetben, hogy egy orosz-angol háború esetén a Fekete-tengeren nyugtalanítsa az ottani orosz hadiflottát, vagy pedig, hogy a Kis-Ázsia északi részére elhelyezett expedíciós hadsereggel oldalba támadja az oroszok bekövetkezhető kisázsiai előrenyomulását. Oroszországnak ezzel szemben nyugodt csapatszállítási lehetősége mutatkozik a Fekete-tengeren, az angol csapat- és áruszállítmányokat a Földközi-tengeren megtámadhatja, követheti a kisázsiai kikötőket, Cyprust és — szükség esetén — a Dodekanézoszt. Középkeleti céljait, vagy esetleges közelkeleti célkitűzéseit zavartalanabbul valósíthatja meg. Az új moszkvai egyezmény elzárja a közvetlen angol tengeri támadás lehetőségét és Szebasztopol ostroma végleg a történelemé. A Dardanelláknak csak a brit világbirodalom kiépítése idején volt nagy jelentősége, ma, amikor Anglia védekező politikát folytat, ennek a célnak megfelel az, hogy Franciaországgal együtt birtokolja a kisázsiai partokat. Ma már leplezetlenül áll a Szovjetnek az a célja, hogy ezt a birtoklást megzavarja. Ebben az eljövő harcban az új Dardanella-egyezménynek fontos, de korántsem döntő jelentősége van. A magyar-jugoszláv kulturális közeledésről nyilatkozik Jankulov püspök Az a célom, hogy Madáchon keresztül megismertessem a magyarság szellemét Belgrádból jelentik: Haller Gábor gróf református lelkésznek, aki a jugoszláv-magyar kulturális közeledés és a jugoszláviai magyar kisebbség helyzetének tanulmányozására érkezett Jugoszláviába, alkalma volt Wladislaw Jankulow szerb görögkeleti püspökkel, Az ember tragédiája szerb fordítójával találkozni. Jankulow püspök, akinek fordításáról a Pravda a minap a legnagyobb jugoszláv esztétikus, dr. Xenia Athanasievits elismerő kritikáját közölte, a következő nyilatkozat közzétételére hatalmazta fel gróf Haller Gábort : Jómagam az elsők közé tartozom, akik a jugoszláv-magyar nemzet kulturális közeledését szorgalmazták. Különben testvérem, dr. Borislaw Jankulow hasonlóképpen nagy híve ennek a kulturális barátságnak, különben Ballagi Aladár professzor legjobb tanítványa volt és csak az államfordulat akadályozta meg abban, hogy Budapesten Ballagi Aladár utódja legyen. Az ember tragédiájának a fordítását nem most kezdtem el, hanem hét éven keresztül munkálkodtam rajta. Magyar iskolában, a magyar kultúra emlőin nevelkedtem fel Az volt a célom, hogy Madáchon keresztül ismertessem meg a magyar nemzet szellemét, mert véleményem szerint az egész magyar géniusz ebben a műben csúcsosodik ki. Az „Inter arma silent Music” elve alapján a múzsák egyelőre nálunk is elhallgattak és csak ennek a körülménynek tudható, hogy Madách művének előadása a jugoszláv színpadokon késik. Bizonyos vagyok azonban, hogy nem múlik. Szeretném, ha a tragédiát a legújabb alakításban szemlélhetné meg közönségünk és éppen ezért vettem részt egy küldöttség élén a tragédia szegedi előadásán. Meghatott Szeged városának szívélyes fogadtatása és nem fölösleges, ha felemlítem, hogy küldöttségünknek két olyan tagja, akik Madáchot egyáltalán nem ismerték és a magyar nyelvet sem értik. Az ember tragédiájáról a szegedi előadás nyomán a legfelségesebb benyomással távoztak. Mindnyájunknak az a kívánságunk, hogy a bánsági színházakban mindenfelé és sokszor kell ezt a nagy művet előadni. Megfelelő technikai előkészületek és a szükséges anyagiak biztosítása után remélem, hogy a magyar szellemiségnek ezt a páratlan művét nagyszerű és feltűnést keltő előadásban fogjuk bemutatni. Egyébként az a meggyőződésem, hogy a magyar irodalom remekművének szerb nyelvre fordításán kívül a rádió és különösen a sajtó útján fokozni kell azt a munkát, amelynek az a célja, hogy országainkat kölcsönösen megismertesse,