Erdélyi Lapok, 1908 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1908-11-15 / 4. szám

80 . TARCSAFALV! ALBERT vney (Dint madár az ágra Csendes alkonytájba, Úgy száll az én csüggedt lelkem fi magyar rónára. Látok, amit látok ... Valami megbántott, Racskaringós székely bércek, Nem nézek már rátok. fi Tisza tükrébe’, fi Duna tükrébe’ meglátszik a magyar lélek Tiszta hófehérbe. Egész világ látja, nincsen annak mása. Talán még a Balaton is is könyhullatása. Kurucnóta mellett könnye hullni kezdett , nem panasztá föl balsorsát Soha az Istennek, kicsiny bár a telke, mely a magyar lelke, Hajnalpírban, esti fényben fit sugárzik szerte. Vágyam csupán ennyi: negyed-telket venni a Tisza-Duna táján egykor Csendesen pihenni, lobbanjon életre a maga szivében ... Ezt akarom, ezt kérem. (Szünet.) Margit. (Lassan fölemelkedik, szelíden a férfi vállára teszi a kezét és megindultan szól.) Megértettem, kedves Miklós, megértet­tem . . . Gecsö. (Megragadja a leány kezét, kitörő szenvedéllyel.) Margit! Margit. (Boldogan odasimul Miklóshoz). Látja, milyen baj az, hogy maga csillagász! Mekkora utat kellett megtennie, hogy idáig eljusson! 149 millió mérföldet! Gecsö. (Örömtől remegő hangon, öntu­datlanul.) Kilométert, édes Margitom, kilo­métert ! Margit. (Nevetve.) Úgy is jó . . . Men­jünk a mamához. Hegyesy Vilmos. 6575ZEC­HZ ERDŐBEli fiz erdőben kihalt minden élet, Vetve már az ágya a levélnek, fi juharos méla lombhullása Tanítgatja lelkünk lemondásra. Elszállott az erdő édes álma, nem szűrődik dal a lombzúgásba, még a kis madár is mintha félne Ebbe a riasztó csendességbe!... Szegényesek lettek a virágok, Viseltek a selyem zöld ruhájok, Hol tavaszszal esküvőjük tartják, Dér fedte be a kis patak partját, nyoma sincs már a gyalogösvénynek, minek ösvény, ha kihalt az élet! S itten járni ugyan ki kívánna, Hol hallgat a pásztor furulyája? Csend, néma csend lakik az erdőben , panaszolok rajta átmenőben . Szivemre is őszi napok járnak, Vége van a nótás szép világnak ! Tarcsafalvi Albert EDMONDO DE AMICIS T­ minap egyik barátom így szólt hozzám : — Te nem tanulsz, csak olvasol, már­pedig olvasás és tanulás közt nagy a különb­ség, mert az olvasás élvezet, a tanulás pedig fáradsággal jár. A valóságban úgy áll manap­ság a dolog, hogy mindenki olvas, de nagyon kevesen tanulnak. A napnak melyik óráját szenteled komoly tanulmányoknak? Én ugyanis azt a nagyon komoly munkát értem ez alatt, mikor a lelkünk egészen belemélyed az olvas­mányba, elgondolkozik az olvasottak felett, m­eghányja-veti, összehasonlításokat tesz és kiszedegeti belőle a velejét. Azt a fáradságot értem, amely a szabatos ismeretek gyűjtésé­vel, igaz ítéletek alkotásával, mások nézetei­nek számbavételével s megszívlelésével jár együtt. * Húsz éves korunkban mennyi mindenféle ürügyet találunk arra, hogy ilyen tanácsokat AZ ÍRÓASZTAL

Next