Erdélyi Lapok, 1908 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1908-11-15 / 4. szám
is kell majd abból, amit most előad? Mert ha igen, akkor le fogom írni ezt a sok mindenfélét. Gecső. Nem, nem . . . Csupán arra kérem, hogy hallgasson meg. Margit. No hál’ istennek! . . . Folytassa. Gecső. Tehát nem tartalmaz sem nitrogént . . . Margit. (Riadtan). Ezt már elmondotta, ezt már tudom. Csak nem mondja el mégegyszer! Gecső. Ha tehát a Napban nincsenek meg azok az anyagok, amelyek a naprendszer bolygóiban találhatók, akkor részben megdől Laplace híres hipotézise, amely szerint a Nap bizonyos kozmikus gáznemű anyagból sűrűsödött tűzkoronggá és a bolygók e korongról levált gyűrűkből alakultak ki. Egyébiránt a spectral-analyzis szintén annak a föltevésére kényszerít minket, hogy a Nap kémiai szerkezete más, mint a bolygóké, amelyekhez Főidőnk is tartozik. Margit: Mi az a spect . . . analyzis ? Vagy talán ez is valami olyan, amit mindnyájunknak kell tudni ? Gecső. (Fensőbbséggel.) Spectral-analízis annyi, mint színképelemzés. Margit. Úgy? . . . Köszönöm . . . Most már tudom. Gecső. (Még mindig katedrál hangon). A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a Nap anyaga nem egyéb, mint a naprendszer óriási terében összegyülemlett villamos energia, amelyet a bolygók szédületes mozgása idéz elő. Ez a mozgás kezdetben csak tétovairányú lehetett, de minél inkább sűrűsödtek a bolygók és minél inkább kifejlődhetett általuk a Nap vonzó és fenntartó ereje, forgásuk annál szabályosabbá vált. Tehát a Nap az űrben áramló összes delejességnek és villamosságnak a központi tűzhelye. Ezt állítja Weninger, némileg ellentétben Laplace-szal. Margit. Weninger? . . . Nagyon jó. És mit mond Laplace? Gecső. Hiszen ezt már az imént jeleztem ! Margit. Persze, persze . . . bocsánat. (Szünet. Egyre sötétebb lesz.) Gecső. (Emelkedettebb hangon). Ez az az örökre megfoghatatlan, megérthetetlen Erő, amely így igazgatja a naprendszereket és így alkotja, táplálja egymásból az égitesteket, s ugyanezt a törvényt érvényesíti a parányi ember életében is. Minden ember saját magának egy külön világ, üstökös módjára tétován, rendszertelenül kóválygunk, keringünk egymás körül, vonzva-taszítva rokon- és ellenszenveink által és keresve a Napunkat, amely szabályozza pályánkat és amelynek életet adva, tőle új életet nyerhessünk. Margit. (Némi megilletődéssel). Milyen szép, meleg hangja van magának, mikor ilyen ünnepélyesen beszél. Gecse. (Elmerengve). Az energia, amely a Föld mozgásából fakad és a fény és meleg, amelyet ennek fejében a Naptól nyerünk, nyomtalanul száguld keresztül a rettenetesen sötét és fagyos világéteren, amíg célpontjához érve, életre kel. Az anyagtalan világűrben hiányzik minden föltétel ahhoz, hogy ott lángra gyúlhasson. Ezen a sok, sok millió kilométernyi vaksötétségen és a fagypont alatt 273 Celsius-foknyi hidegen át, másodpercenként 300.000 kilométer sebességgel rohan felénk a napsugár, de láthatatlanul és érezhetetlenül. Hiába van el nem képzelhető ragyogó fénye és 8000 foknyi melege, mert ő maga is csupa feketeség, hidegség, amíg el nem jut a Föld légkörébe, ahonnan a napfakasztó energiát kapta és ahol gyújtó, éltető valósággá lesz. (Szünet. Közben egészen besötétedett és a közeli virágágy oldaláról egy szentjánosbogár tolakodó bizalmassággal világít a lugasba.) Margit: Fekete napsugár . . . Milyen furcsa! . . . Gecső. (Önfeledt hévvel). Úgy van . . . fekete napsugár ... És akármilyen fényes és forró egy emberi szívnek az érzése, fekete és hideg sugárnak marad az, amíg egy másik szívhez vezető útjában csak anyagtalan, üres éterre talál. Messzibb vannak az ilyen szívek egymástól, mint a Nap a Földtől és nagyobb köztük a sötétség és a hideg, mint a világéteré . . . Margit. (Elfogódottan). Mit akar ezzel mondani ? Gecső. (Nagy elszántsággal). Értsen meg, Margit! . . . Kérem, értsen meg! . . . Azt akarom, hogy az a fekete napsugár ne bolyongjon többé sötétségben, fagyban, hanem