Erdélyi Lapok, 1933. október-december (2. évfolyam, 221-295. szám)

1933-10-01 / 221. szám

jpgipmp ■RMPVP II. évf. 221. sz. — Vasárnap, 1933. október 1. Erdélyi Lapok (Tudósításunk eleje az első oldalon). E pénztári jegyek lejben bocsáttatnak ki és nem transzferálhatók a fentebb megjelölt ese­dékességig, az intervallumban azonban értéke­síthetők és ellenértékük belföldi ingatlanérté­kekbe befektethető. A román kormány — fejezi be a közle­mény — ezen az alapon hajlandó egyezményt kötni a hitelezőikkel. Madgearu közölte a sajtóval ezt a közle­ményt és arra kérte a fővárosi lapok igazga­tóit, hogy egyelőre tartózkodjanak a kritiká­tól. Ezzel szemben az Universal mégis kemé­nyen bírálja a kormánykommünikét és kije­lenti, hogy az súlyos ellentmondásokat tar­talmaz. Szász-nap Nagyszebenben Nagyjelentőségű belső átalakulások várhatók a szász nép életében Nagyszebenből jelentik. Még pár hónap­pal ezelőtt történt, hogy a szász nép ősi szer­vezetét, az úgynevezett „Szásznap“-ot Seges­várra összehívták. Azonban akkor szinte az utolsó napon a szász néptanács elnöke, Schnell Károly volt brassói polgármester az összehívást lefújta. A megokolás az volt, hogy Segesváron a szászságnak a román la­kossággal belső vitái­­vannak s ezt még nem lehetett elintézni. Emiatt tartani lehet a gyű­lés megzavarásától. Igazi ok az volt, hogy a szászok ifjúsági szervezeteivel az öregek nem tudtak előzetes megállapodásra jutni a szász- Siiap elhatározásaira nézve. Sok belső vita után végre léterjöttek az előkészítő megállapodások. Október elsejére,­­Nagyszerűen,de össze is hívták a szász napot. Ez alkalommal az úgynevezett „önsegély“ című ifjúsági szervezet eszméinek nagyobb­­előtörésére le­het számítani. Egyáltalán arról­­van szó, hogy a szász nép társadalmi beren­dezkedését nagy változtatás alá vegyék. Ilyen „szásznap“ legutóbb 1919. januárjá­ban volt Medgyesen, amikor a szászok azt mondták ki, hogy Romániához csatlakoznak. St.- ------■— . -Kommunista suhancok beverték a kolozsvári német követség ablakait. Kolozsvár. Saját tud. "Pénteken este fél kilenc órakor a kolozsvári Fe­renc József­ után kisebb csapat ifjúmunkás kö­vekkel bezúzta a német konzulátus épületének összes ablakait. Amire a rendőrség megjelent, úgy szétfutottak, hogy egyet sem tudtak elfogni. harangozó az istenadta! Ehhez számított még az is, hogy Csabákné olvasott asszony volt ám, mert senki a faluban nem tudta olyan törté­nelmi pontossággal, hogy „Arnold gróf“ című „irodalomban“ hányszor ölték meg a fősze­replőt és hányadszor kelt ismét életre, hogy harcoljon a gróf kisasszonyért! Aztán most ez a mérnök! — ez is csak pont nála találta meg a városban megszokott kényelmet s hogy mi­lyen szívesen elbeszélget az vele! Hát hiába, ő mégis csak nem közönséges asszony! Nem ám! Vasárnap délután nem ment a mérnök sehova, otthon beszélgetett a családdal. Tör­téneteket beszélt, persze mindegyikben saját maga volt a főhős. Csabákot szivarral kínál­ta, az asszonynak cukorkát hozott ki. Mesélte, hogy most egy találmányon dolgozik és nem­sokára híres ember lesz belőle. Aztán egy óvatlan percben odasúgta a túl boldog asszony­nak, hogy: — Kár magáért, édes csabákné, ilyen fi­nom lélekkel vétek megvénülnie a falun. Persze magában hahotázott, hogy mily pompásan sikerül ugratnia napok óta a nagy­ravágyó, beképzelt asszonyt s gondolatban már színezte is, hogyan fogja elmesélni bará­tainak a falusi hódítást. Köziben a Lánczos malma is szépen ha­ladt és a gépek be voltak állítva, úgy hogy a mérnök két nap múlva indulni akart. Gsabákné utolsó előtti napon a szokottnál fényesebb ebédet főzött, összerendezte a mér­nök szobáját, közben a legszebb üveg málna­szörpöt levette a sifonyról és becsempészte a mérnök egyik kofferjébe. Az ebéd csendben folyt le, a vacsora meghatóban, mert Csabák­­nénak igen a szívére ment a hős vendég távo­zása. Sőt nemcsak a szívére ment, de a sze­meiről meg elkergette az álom tündérét! A mester lefekvés után nemsokára már jóízűen horkolt, a szomszédszobában a mérnök is vele tartott, csak Gsabákné könnyharmatos sze­meit kerülte az álom, de annál jobban ke­ringtek agyában a gondolatok. — Hát igen, ez a mérnök, ez egy igazi úr, egy eszményi férfi! (így olvasta délután „Ar­nold gróf“-ban is.) Hej, hogy fognak irigy­kedni a többi asszonyok, hogy pont ő hozzá­juk került ez a jófizető vendég... A nyara­lók ... azok nem ilyen urak, alkusznak ... s nem is ilyen finomak... És milyen szépen is beszél ez a mérnök... De vájjon igazán mondta, hogy ő nem közönséges asszony?... Jaj! Vájjon nem azért célozta, hogy ő szökjön el vele? ... Hátha még elrabolja innen ... Hisz milyen szép hősi dolgokat mesélt... De mit szól majd a rózsa, ha elmondja neki? ... Jaj, de mit szólna az ura, ha most felébredne, még agyonverné kóbor gondolataiért!... Na, de nem hagyná ötét a mérnök, mert az egy hős... igen, egy.... hős... hős! — Lassan le­csukódnak a szemek s már-m­ár álomba rin­gatta a gondolat s ekkor... Puff!... zirrr ... zrrrr ...! hatalmas dörrenés rázta meg a há­zat, üvegcsörömpölés, egy zuhanás és utána csend. — Uram, frgalmazz, Krisztus, kegyelmezz! — ugrott talpra az asszony s halálsápadtan didergett a mester: — Te, anyjuk, ez az izé... ez a dörrenés, ez revolverlövés volt... ez az izé ... ez a mérnök, te ez... meglőtte, vagy izé, megölte magát, vagy ... izé ... ez a mérnök öngyilkos lett! A gyerekek is előbújtak pityeregve, Csa­bák reszketve lámpát gyújtott, az asszony fejében forgott minden, az előbbi gondolatai, az önvád, igen, ezt ő miatta tette a szerencsét­len mérnök. Rettenetes ... rettenetes ... Mi lesz? Mi történt? Kádár szomszéd átfutott a dörrenésre, az­tán lassan kis csapat verődött a házba és úgy döntöttek, hogy bármi is történt, be kell ha­tolni a mérnök szobájába. A bíró nagy druk­kal belökte az ajtót és a lámpa bevilágított a szobába. — Megölte magát ez az úriember, ez a mérnök, — siránkozott az asszony. Amint a lámpafény jobban megvilágította a falat, az egyik inas elordítja magát: — Juj, vér, ni vér! — erre mindenki ha­nyatt homlok rohant vissza. Tényleg, a fehér plafonon habzó piros fröccsenések voltak lát­hatók, a földön üvegdarabok s a levegőben valami édeskés-savanykás erjedt szag kerin­gett. A bátrabbak mégis bementek, hogy meg- KB59S Megnyitották Genfben a népszövetségi gyűlé­seket Göbbels német birodal­mi miniszter (balról) az ülésteremben Neu­rath birodalmi minisz­terrel megbeszéléseket folytat. memesm Londonból jelentik. Illetékes körökben megerősítik azt a hírt, hogy a négyhatalmi egyezmény aláírói között újabb tárgyalások folynak egy új leszerelési tervezet tekinteté­ben. Franciaország és Anglia Olaszországgal egyetértésben új formulát szerkesztettek, amelyet állítólag az Egyesült Államok is ma­gáévá tett. Németország — beavatottak értesü­lése szerint — nem utasítja vissza az új for­mula egyes pontjait, csupán abban nem en­ged követeléséből, hogy a birodalom katonai egyenjogúságát már a négy évi próbaidő alatt meg kell valósítani, vagyis hogy Németország­nak engedélyezni kell a nehéz védelmi fegy­vereket. Végeredményben azonban nagy közele­dés jött létre a négyhatalom között és bíznak abban, hogy október 16-án összeülhet a lesze­relési értekezlet új ülésszaka. Szombaton Sir John Simon és Savich is hazautaznak, hogy jelentést tegyenek kormá­nyaiknak. Párizsból jelentik: Az Echo de Paris-ban Pertinax kifejti, hogy döntő fordulat a genfi tárgyalásokban Neurathnak Berlinből való visszatérése után várható. Amennyiben Neu­rath Berlinből kedvezőtlen válasszal tér visz­­sza, válságra kerülhet sor és Franciaország­nak arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy az általános fegyverkezési versengés ke­vesebb rossz, mint a francia haderő csökken­tése. Genfből jelentik: Beavatottak úgy tudják, hogy Neurath a leszerelési kérdésről és a zsidóproblémáról akarja Berlinben kormánya végleges felfogását megtudni. A zsidókérdés —■­ e körök szerint — azon fordul meg, hogy milyen mértékben lehet Németországot rábír­­­ni, hogy részt vállaljon a birodalomból ki­menekült zsidók anyagi fölsegélyezésének kérdésében. * 1 2 * 1 2 Kolozsvári érettségi eredmények. Saját taó. A kisebbségi iskolák Kolozsváron a Regina Ma­ria líceumban Traian Bratu egyetemi tanár előtt a következő eredménnyel érettségiztek: A zilahi református kollégiumból vizsgázott 8, megbukott 1, a marosvásárhelyi református kollégiumból 11 közül megbukott 3, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium 10 diákja közül megbukott 2, a kolozsvári református kollégiumból 10, meg­bukott 2, a kolozsvári unitárius kollégiumból 24, megbukott 12, a Marianumból 3, mebukott 1, a kolozsvári református leánygimnáziumból öten állottak elő, akik valamennyien keresztül­mentek. Új leszerelési tervezet készül Közeledés van a nagyhatalmak között. — Döntő lesz, hogy mit hoz Neurath Genfbe mostani berlini átjárói 3

Next