Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)
1935-03-03 / 51. szám
Madgearu volt pénzügyminiszter sajtóbeszélgetésben elmondta, hogy miért lehetetlen Romániában a Vaidaféle zártszám-rendszer alkalmazása Megoldással bizonyos vállalatok állami támogatását s azokban a román elem nagyobb mértékű elhelyezését ajánlja Bucureşti. Saját tud. Madgearu Virgil volt pénzügyminiszter a napokban előadást tartott az Institutul Social Romanban s ez alkalommal érintette a zárszám kérdését is és kijelentette, hogy a parasztállam, amely hivatva lesz pótolni a jelenlegi liberális állam helyét, nem fogadhatja el a zárszám rendszerét, nevezzék azt akár numerus claususnak, akár numerus ♦otusnak, akár pedig numerus valahicusnak. A kérdéssel kapcsolatban a Curentul sajtóbeszélgetést folytatott Madgearuval, aki többek között a következőket mondotta: — Ezt az ügyet nem lehet olyan jelszavakkal megoldani, amelyek a legjobb esetben nagy felületességet árulnak el a kérdés ismereteiben. A nemzeti munka kérdését nem szabad csupán a jelenlegi helyzetre való tekintettel figyelni, mert bármilyen radikális eszközöket alkalmazna is a kormányzat, nem tudná azokkal javítani a helyzetet. Viszont megakadályozná államunk normális gazdasági és társadalmi fejlődését. A román szellemi munkásság elszaporodásának és állésnélküliségének elsősorban az elhibázott iskolapolitika az oka, amely elősegítette a falusi elemnek a városba való özönlését. Azonkívül egy központi irányító intézmény hiánya, amely hivatva lenne annak meghatározására, hogy az egyes pályákon mennyi és milyen képzettségű tanult ifjúra van szükség s amely az ifjúságnak a pályaválasztásban segítségére lenne. A numerus valahicus nem segít ezeken a bajokon. — Az egyetemen — mondotta Madgearu a továbbiakban, — nem sokat segíthet a numerus clausus, mert a kisebbségi ifjakat külföldi egyetemekre kényszeríti s ezzel elzárja őket a román nemzeti művelődéstől. Ehelyett az Ügyvédek Országos Szövetségének és az Orvosszövetségnek lesz a feladata, hogy a kérdés rendezésére megoldást találjon. A gazdasági vállalatok alkalmazottainak ügye sem olyan egyszerű. Az ókirályságban az industrializálás nagymennyiségű idegen tőkét hozott be az országba, amely elősegítette idegen népi jellegű polgári osztály kialakulását, Erdélyben és a Bánságban pedig hatalmasan fejlett kisebbségi ipart és jelentős kisebbségi bankszervezetet találtunk. Ezzel szemben a parasztellenes, iparosító politika megszilárdította a kisebbségi kapitalista erőket. A kisebbségi iparvállalatok és a bankok is, ma erősebbek, mint a válság előtt voltak. Ez a túlzott ipari protekcionizmus politikájának az eredménye. Hozzájárult ez eredmény előidézéséhez a pénzügyi politika, amely lehetővé tette a legnagyobb méretű adóeltitkolást. Mindezek a körülmények nagy tőkefelhalmozódást eredményeztek a kisebbségieknél, amivel egyidejűleg a román paraszti és polgári elemek teljesen leszegényedtek, amit még jobban kiélezett az a körülmény, hogy az ipari árak nincsenek arányban a mezőgazdasági termények áraival. A megoldást abban találom, hogy az állam támogassa a vállalatok bizonyos csoportját, amely csoport azután nagyobb mértékben fog gondoskodni a román elem elhelyezéséről. Ennek azonban úgy kell történnie, hogy ne zavarja a békét és az összhangot az állam egyes polgárai között, úgy kell folytatni ezt az akciót, hogy azok a kisebbségi vállalatok, amelyek rendszeresen és céltudatosan nem alkalmaznak románokat, belássák, hogy ezzel az eljárásukkal elkülönítik magukat attól a társadalmi közösségtől, amely fejlődésüknek feltétele. A Magyar Párt parlamenti csoportja is határozatot hozott a Vajda-féle arányszám-mozgalom felől Bucurestiből jelentik. A Magyar Párt parlamenti csoportja február 27-ike óta folytatólagos értekezletet tartott, mely pénteken fejeződött be, a késő délutáni órákban. Az értekezlet sorra vette azokat a kérdéseket, melyek tekintetében a párt aggodalmasnak vagy sérelmesnek látja a népkisebbségi magyarság helyzetét. A megbeszélések eredményeként a parlamenti csoport egy öt pontból álló terjedelmesebb közleményt adott ki, mely a nemzetiségi izgatások, a nyelvi vizsgák, a közhivatali elbocsátások, az adóvégrehajtási és csendőrségi túlzások, s az egyes székelyföldi hatóságok visszarománosítási akciói kérdéseit érinti. Bővebben méltatja a parlamenti csoport közleménye a Vajda-féle akciót s kifejti, hogy a part a közhivatalokban maga is követeli az alkalmazások arányosságát, de a szabad foglalkozásokat és a magánvállalatokban való alkalmazást nem lehet semmi korlátozás alá venni, mert ez alkotmányba és nemzetközi szerződésbe ütközik. A parlamenti csoport kijelenti, hogy a Vajda-féle irányelvekkel való hivatalos kísérletezés esetén a közvéleményéhez fordul panaszával. Egyébként a mostani panaszos helyzeteken való segítés végett a miniszterelnökhöz járul, mert eddigi tapasztalata az volt, hogy parlamenti felszólalások útján semmi eredményt, nem tudott elérni. ungaria Főszerkesztő: dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 51 (919) szám. 4 Vasárnap, 1935 március 3 plătită In numerar conform Dir. Gen. PTT No. 157.012/1934. Egyetemi Könyvtár Frencétek tere BUDAPEST OHBHI■ Főmunkatárs : dr Gyárfás Elemér Vérelemzés a tudományban és a politikában Az erdélyi egyetem egyik ifjú tanársegéde sok buzgóságot fordít arra, hogy a tudományos megbízhatóság igényével úgynevezett tájbiológiai kutatásokat végezzen különösen a székeelyek között. A kutatás eszköze, a vérelemzés bizonyos módszerek szerint, melyeket a tudós világban 1919 óta kezdtek alkalmazni, s ezekkel új csoportosításokat kezdtek megkísérelni az emberiség különböző fajai, illetve népei között. E vérelemző módszerek a véralvadás visszahatásainak különbségei, illetve hasonlóságai szerint index-számokat állítottak fel, s e számokhoz való közelség vagy távolság nyomán állapítják meg a néprokonságokat, vagy az idegenségeket. Mindenesetre van e kísérletezésekben sok figyelemreméltó és sok alaposságra törekvés, de mint minden elemzésnek, úgy ezeknek is megvan az a hibájuk, hogy igen elaprózzák és ezzel szét is törik az élet igazságait. Elemezés szerint a gyémánt is ugyanazon alkatrészekből áll, mint a kőszén. Az éllet igazsága szerint azonban a kőszén mégse gyémánt, sőt a gyémánt se kőszén. Az elemezés nem tudja megtalálni a kettejük között való óriási különbséget. Egyszerűvé teszi ugyan kettejük között az összehasonlító szemléletet, de ez az egyszerűség mégse elég erős arra, hogy kettejüket ugyanazzá is tudja tenni! A vértelenségekkel is úgy van az ember, hogy azokból sok különböző tartalmat, s egyúttal sok hasonlóságot is kielemezhet. Az alvadési visszahatás csak egyik jelenség, azonkívül még sok más szempontból lehet megfigyelni, hogy miben lehet távolság és közelség az egyes emberek vére között. Ha azok szerint mind csoportosítást kezdenénk, igen ellenmondó eredményekre jönnénk reá. Kitűnnék, hogy akik a véralvadási visszahatások szerint rokonvérűeknek mutatkoznak, viszont a vér bizonyos alkatrészei szerint egymástól a legtávolabb átlók. Kitűnhetnék az is, hogy bizonyos vérkülönbségek vonzólag hatnak egymásra, míg viszont bizonyos vérhasonlóságok taszítják egymást. Egyes különbségek egészséges kiegészüléssel teremtenek új vérrokonságot, míg viszont egyes hasonlóságok fölöslegessé teszik egymást és a vérrokonság elhalására vezetnek. Kérdés tehát, vájjon az a vérelemző módszer, amivel az egyetem ifjú tanársegéde kísérletezik, az élet igazságainak lehet-e tudományos alaposságú megfigyelése? Az élet megismerésének egyik módja mindenesetre az elemzés is, de az egybefüggőségek ismerete nélkül, a szintézisek nélkül nem tudjuk, hogy az elemek hogyan váltak többekké, hogyan váltak csoportokká, s mi azoknak az igazi összetartó erejük, mi az a lényeg, ami az elemeket ilyen, vagy olyan csoportosításban továbbélteti, így vagyunk a vér és népek egymás közötti vonatkozásával is. Bizonyos, hogy a vér nagy elemi meghatározó egy nép életében, de az is bizonyos, hogy egyugyanazon vérből való éléssel, vérkeveredés nélkül egyetlen nép se tudott volna továbbélni. Eszerint bizonyos az, hogy egyazon véren túl még további meghatározások is dolgoznak, mikor különböző vérűek között kiegészítéseket, szintéziseket, vonzásokat és így vérrokonságokat hoznak létre. Ez a vérrokonság a vér ugyanazonosságnál nagyobb meghatározó