Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1935-03-03 / 51. szám

Madgearu volt pénzü­gyminiszter sajtóbeszélgetésben elmondta, hogy miért lehetetlen Romániában a Vaida­­féle zártszám-rendszer alkalmazása Megoldással bizonyos vállalatok­ állami támogatását s azokban a román elem nagyobb mértékű elhelye­zését ajánlja Bucureşti. Saját tud. Madgearu Virgil volt pénzügyminiszter a napokban előadást tartott az Institutul Social Roman­ban s ez alkalom­mal érintette a zárszám kérdését is és kijelen­tette, hogy a parasztállam, amely hivatva lesz pótolni a jelenlegi liberális állam helyét, nem fogadhatja el a zárszám rendszerét, nevezzék azt akár numerus claususnak, akár numerus ♦otusnak, akár pedig numerus valahicusnak. A kérdéssel kapcsolatban a Curentul saj­tóbeszélgetést folytatott Madgearuval, aki töb­bek között a következőket mondotta: — Ezt az ügyet nem lehet olyan jelsza­vakkal megoldani, amelyek a legjobb esetben nagy felületességet árulnak el a kérdés isme­reteiben. A nemzeti munka kérdését nem sza­bad csupán a jelenlegi helyzetre való tekintet­tel figyelni, mert bármilyen radikális eszközöket alkal­mazna is a kormányzat, nem tudná azokkal javítani a helyzetet. Viszont megakadályozná államunk normális gaz­dasági és társadalmi fejlődését.­­ A román szellemi munkásság elszapo­rodásának és ál­lésnél­k­ül­i­ségének elsősorban az elhibázott iskolapolitika az oka, amely elő­segítette a falusi elemnek a városba való özön­­lését. Azonkívül egy központi irányító intéz­mény hiánya, amely hivatva lenne annak meghatározására, hogy az egyes pályákon mennyi és milyen képzettségű tanult ifjúra van szükség s amely az ifjúságnak a pálya­­választásban segítségére lenne. A numerus valahicus nem segít ezeken a bajokon. — Az egyetemen — mondotta Madgearu a továbbiak­ban, — nem sokat segíthet a numerus clausus, mert a kisebbségi ifjakat külföldi egye­temekre kényszeríti s ezzel elzárja őket a román nemzeti művelődéstől. Ehelyett az Ügyvédek Országos Szövetségének és az Orvosszövetség­nek lesz a feladata, hogy a kérdés rendezésére megoldást találjon.­­ A gazdasági vállalatok alkalmazottainak ügye sem olyan egyszerű. Az ókirályságban az industrializálás nagymennyiségű ide­gen tőkét hozott be az országba, amely elősegítette idegen népi jellegű polgári osztály kialakulását, Erdélyben és a Bánságban pedig hatalmasan fejlett ki­sebbségi ipart és jelentős kisebbségi bankszervezetet találtunk.­­ Ezzel szemben a parasztellenes, iparosító politika megszilárdította a kisebbségi kapitalis­ta erőket. A kisebbségi iparvállalatok és a ban­kok is, ma erősebbek, mint a válság előtt vol­tak. Ez a túlzott ipari protekcionizmus politi­kájának az eredménye. Hozzájárult ez eredmény előidézéséhez a pénzügyi politika, amely lehető­vé tette a legnagyobb méretű adóeltitkolást. Mindezek a körülmények nagy tőkefelhalmozó­dást eredményeztek a kisebbségieknél, amivel egyidejűleg a román paraszti és polgári elemek teljesen leszegényedtek, amit még jobban kiéle­zett az a körülmény, hogy az ipari árak nincse­nek arányban a mezőgazdasági termények árai­val.­­ A megoldást abban találom, hogy az ál­lam támogassa a vállalatok bizonyos csoport­ját, amely csoport azután nagyobb mértékben fog gondoskodni a román elem elhelyezéséről. Ennek azonban úgy kell történnie, hogy ne za­varja a békét és az összhangot az állam egyes polgárai között, úgy kell folytatni ezt az akciót, hogy azok a kisebbségi vállalatok, amelyek rendszeresen és céltudatosan nem alkalmaznak románokat, belássák, hogy ezzel az eljárásukkal elkülönítik magukat attól a társadalmi közös­ségtől, amely fejlődésüknek feltétele. A Magyar Párt parlamenti csoportja is határozatot hozott a Vajda-féle aránys­zám-mozg­alom felől Bucurestiből jelentik. A Magyar Párt par­lamenti csoportja február 27-ike óta folytató­lagos értekezletet tartott, mely pénteken feje­ződött be, a késő délutáni órákban. Az érte­kezlet sorra vette azokat a kérdéseket, melyek tekintetében a párt aggodalmasnak vagy sérel­mesnek látja a népkisebbségi magyarság helyzetét. A megbeszélések eredményeként a parlamenti csoport egy öt­ pontból álló terje­delmesebb közleményt adott ki, mely a nem­zetiségi izgatások, a nyelvi vizsgák, a közhiva­tali elbocsátások, az adóvégrehajtási és csend­őrségi túlzások, s az egyes székelyföldi ható­ságok visszarománosítási akciói kérdéseit érinti. Bővebben méltatja a parlamenti csoport közleménye a Vajda-féle akciót s kifejti, hogy a part a közhivatalokban maga is követeli az alkalmazások arányosságát, de a szabad fog­lalkozásokat és a magánvállalatokban való alkalmazást nem lehet semmi korlátozás alá venni, mert ez alkotmányba és nemzetközi szerződésbe ütközik. A parlamenti csoport ki­jelenti, hogy a Vajda-féle irányelvekkel való hivatalos kísérletezés esetén a­­ közvéle­ményéhez fordul panaszával. Egyébként a mostani panaszos helyzeteken való segítés vé­gett a miniszterelnökhöz járul, mert eddigi tapasztalata az volt, hogy parlamenti felszóla­lások útján semmi eredményt, nem tudott elérni. ungaria Főszerkesztő: dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 51 (919) szám. 4­ Vasárnap, 1935 március 3 plătită In numerar conform Dir. Gen. PTT No. 157.012/1934. Egyetem­i Könyvtár Frencétek tere BUDAPEST OHBHI■ Főmunkatárs : dr Gyárfás Elemér Vérelemzés a­ tudományban és a politikában Az erdélyi egyetem egyik ifjú tanársegéde sok buzgóságot fordít arra, hogy a tudományos megbízhatóság igényével úgynevezett tájbioló­giai kutatásokat végezzen különösen a széke­­e­lyek között. A kutatás eszköze, a vérelemzés bi­zonyos módszerek szerint, melyeket a tudós vi­lágban 1919 óta kezdtek alkalmazni, s ezekkel új csoportosításokat kezdtek megkísérelni az emberiség különböző fajai, illetve népei között. E vérelemző módszerek a véralvadás visszaha­tásainak különbségei, illetve hasonlóságai sze­rint index-számokat állítottak fel, s e számok­hoz való közelség vagy távolság nyomán álla­pítják meg a néprokonságokat, vagy az idegen­­ségeket. Mindenesetre van e kísérletezésekben sok figyelemreméltó és sok alaposságra törekvés, de mint minden elemzésnek, úgy ezeknek is megvan az a hibájuk, hogy igen elaprózzák és ezzel szét is törik az élet igazságait. Elemezés szerint a gyémánt is ugyanazon alkatrészekből áll, mint a kőszén. Az éllet igazsága szerint azonban a kőszén mégse gyémánt, sőt a gyé­mánt se kőszén. Az elemezés nem tudja meg­találni a kettejük között való óriási különbsé­get. Egyszerűvé teszi ugyan kettejük között az összehasonlító szemléletet, de ez az egyszerű­ség mégse elég erős arra, hogy kettejüket ugyanazzá is tudja tenni! A vértelenségekkel is úgy van az ember, hogy azokból sok különböző tartalmat, s egyút­tal sok hasonlóságot is kielemezhet. Az alvadési visszahatás csak egyik jelenség, azonkívül még sok más szempontból lehet megfigyelni, hogy miben lehet távolság és közelség az egyes embe­rek vére között. Ha azok szerint mind csopor­tosítást kezdenénk, igen ellenmondó eredmé­nyekre jönnénk reá. Kitűnnék, hogy akik a véralvadási visszahatások szerint rokonvérűek­­nek mutatkoznak, viszont a vér bizonyos alkat­részei szerint egymástól a legtávolabb átlók. Kitűnhetnék az is, hogy bizonyos vérkülönbsé­gek vonzólag hatnak egymásra, míg viszont bizonyos vérhasonlóságok taszítják egymást. Egyes különbségek egészséges kiegészüléssel te­remtenek új vérrokonságot, míg viszont egyes hasonlóságok fölöslegessé teszik egymást és a vérrokonság elhalására vezetnek. Kérdés tehát, vájjon az a vérelemző mód­szer, amivel az egyetem ifjú tanársegéde kísér­letezik, az élet igazságainak lehet-e tudományos alaposságú megfigyelése? Az élet megismerésé­nek egyik módja mindenesetre az elemzés is, de az egybefüggőségek ismerete nélkül, a szin­tézisek nélkül nem tudjuk, hogy az elemek ho­gyan váltak többekké, hogyan váltak csopor­tokká, s mi azoknak az igazi összetartó erejük, mi az a lényeg, ami az elemeket ilyen, vagy olyan csoportosításban továbbélteti, így vagyunk a vér és népek egymás között­i vonatkozásával is. Bizonyos, hogy a vér nagy elemi meghatározó egy nép életében, de az is bizonyos, hogy egyugyanazon vérből való élés­sel, vérkeveredés nélkül egyetlen nép se tudott volna továbbélni. Eszerint bizonyos az, hogy egyazon véren túl még további meghatározások is dolgoznak, mikor különböző vérűek között kiegészítéseket, szintéziseket, vonzásokat és így vérrokonságokat hoznak létre. Ez a vérrokonság a vér ugyanazonosságnál nagyobb meghatározó

Next