Erdélyi Riport, 2004. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

2004-03-04 / 9. szám

Csatatéren vagy párnák között? Tizenöt évvel azután, hogy elhangzott a bejelentés: a szibériai Barguzinban, a Bajkál-tó partján egy kutatócsoport ráakadt Petőfi Sándor nyughelyére, az idén nyáron valószínűleg felnyitják a költő édes­anyjának, Hrúz Máriának a sírját a bu­dapesti Kerepesi temetőben, hogy DNS-vizsgálattal pontot te­gyenek a másfél évtizedes vita végére. Vannak, akik esküsznek arra, hogy a nemzet költőjének marad­ványait találták meg a távoli Burjátföldön, mások szerint egy női csontváz került elő a barguzini sírból. Meglepő, de sokan vélik úgy, hogy nem lenne szabad tovább kutatni, mert ha mégis kiderülne Petőfiről, hogy nem a fehéregyházi csatatéren esett el, hanem messze földön hunyt el betegségben, az le­rombolná nimbuszát. Mások ellenben, mint interjúalanyunk, Morvai Ferenc, akit sokan kazánki­rályként emlegetnek, úgy vélik, hogy az igazságot kell kideríteni, még akkor is, ha az fájó lehet. • Hogyan kezdett egy vállalkozó Petőfi Sándor sírjának felkutatásával foglalkozni? A 35 éve alakult vállalkozásom eredmé­nyeinek köszönhetően megtehettem, hogy támogassam a kultúrát, a művészetet, az el­esett embereket. Évi 25-30 millió forintban határoztam meg magamnak azt a keretet, amit erre a célra tudok fordítani. Ezelőtt 15 évvel egy Balajti András nevű művész kere­sett meg, azzal állt elő, hogy Petőfi Sándor Szibériában halt meg, s szeretné az ottani nyomait felkutatni. Megmondom őszintén: elsőre kizavartam az irodámból, de annyira makacs volt, ott aludt egy hétig az ajtóm előtt, hogy a végén mégis végighallgattam. Eredetileg nem hittem benne, de azt mond­tam magamban, hogy még úgysem voltunk Szibériában, így nyáron majd oda kirándu­lunk, s akkor elvisszük magunkkal. Azt mondtam neki, hogy ha kiderül, valami apró valóságtartalma is van annak, hogy Petőfi va­lóban járt arrafelé, akkor felvállalom a kuta­tás finanszírozását. Így mentünk ki először Szibériába egy hétre, a Bajkál-tóhoz, Ulan Udéba, ugyanis a támogatást kérő személy szerint a nyomok oda vezettek. Ott találtunk rá arra a fakeresztre, amelyen Petrovics Sán­dor neve szerepelt, s a levéltárakban is olyan dokumentumokra akadtunk, amelyek azt igazolták, hogy Balajti nem beszélt félre.­­ Hogyan folytatták, miután visszaérkeztek Szibériából? Miután visszatértünk, megalapítottuk a Petőfi-bizottságot, Pozsgay Imre volt az el­nöke, jómagam pedig a helyettese, és neki­láttunk a kutatásnak. A helyszínen végül három temetőben is végeztünk ásatásokat, s el kell mondanom: Oroszországban a hi­vatalosságok már kezdettől fogva jóval segí­tőkészebbek voltak, mint Magyarországon, ahol a Magyar Tudományos Akadémia már az első pillanattól elutasítóan viszonyult az ügyhöz. Magyarországon még nem is látta senki a csontokat, s máris kimondták a ver­diktet: ez nem lehet Petőfi, hiszen női csontváz. Ez még jobban felbőszített, hi­szen a csontok nálam voltak, s a világ 11 or­szágának 25 antropológusa és régésze tudo­mányos módszerekkel megállapította, hogy ezek nagy valószínűséggel (majdnem 99 százalékos biztonsággal) Petőfi Sándor ma­radványai. A csapat tagjai között volt egy clevelandi klinikai orvos, egy patológus az amerikai hadseregtől és neves tudósok. Egybehangzóan leírták, hogy a maradvá­nyokon Petőfi Sándor 21 korábbi ismérve fedezhető fel. Természetesen a legnevesebb szakembereket vittem a helyszínre, hiszen nekem sem érdekem egy ismeretlen em­bert Petőfiként Magyarországra hazahozni. Ennek a jegyzőkönyvnek az alapján már valóban elkezdtem bizakodni, hogy megta­láltuk a nagy költő földi maradványait. Azt azonban a neves meghívott szakértők is el­mondták, hogy százszázalékos bizonyossá­got csak akkor lehet nyerni, ha a DNS- vizsgálat eredménye is igazolja az azonos­ságot. Így döntötte el, hogy kezdeményezi a DNS- vizsgálatot? Elhatároztam, hogy az ügy végére já­rok, ha ennyi energiát és pénzt fektettem a kutatásba. Bepereltem a magyar hatóságo­kat, amelyek nem voltak hajlandók hozzá­járulni ahhoz, hogy felnyissuk Petőfi hoz­zátartozóinak és főleg édesanyjának a bu­dapesti Kerepesi úti temetőben található sírját. Úgy döntöttünk, hogy erre az ese­ményre, amikor is DNS-mintát veszünk Petőfi édesanyja, Hrúz Mária földi marad­ványaiból, meghívjuk a II országnak a szakértőit, akik részt vettek a barguzini sír felnyitásánál is, továbbá a Magyar Tudo­mányos Akadémia képviselőit. Felajánlot­tuk, hogy a síremléket 5 millió forintért felújítjuk. Miért csak tizenöt évvel a barguzini kutató­expedíció után kerül sor a DNS-tesztre? !­I

Next