Erdélyi Riport, 2004. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
2004-03-04 / 9. szám
Csatatéren vagy párnák között? Tizenöt évvel azután, hogy elhangzott a bejelentés: a szibériai Barguzinban, a Bajkál-tó partján egy kutatócsoport ráakadt Petőfi Sándor nyughelyére, az idén nyáron valószínűleg felnyitják a költő édesanyjának, Hrúz Máriának a sírját a budapesti Kerepesi temetőben, hogy DNS-vizsgálattal pontot tegyenek a másfél évtizedes vita végére. Vannak, akik esküsznek arra, hogy a nemzet költőjének maradványait találták meg a távoli Burjátföldön, mások szerint egy női csontváz került elő a barguzini sírból. Meglepő, de sokan vélik úgy, hogy nem lenne szabad tovább kutatni, mert ha mégis kiderülne Petőfiről, hogy nem a fehéregyházi csatatéren esett el, hanem messze földön hunyt el betegségben, az lerombolná nimbuszát. Mások ellenben, mint interjúalanyunk, Morvai Ferenc, akit sokan kazánkirályként emlegetnek, úgy vélik, hogy az igazságot kell kideríteni, még akkor is, ha az fájó lehet. • Hogyan kezdett egy vállalkozó Petőfi Sándor sírjának felkutatásával foglalkozni? A 35 éve alakult vállalkozásom eredményeinek köszönhetően megtehettem, hogy támogassam a kultúrát, a művészetet, az elesett embereket. Évi 25-30 millió forintban határoztam meg magamnak azt a keretet, amit erre a célra tudok fordítani. Ezelőtt 15 évvel egy Balajti András nevű művész keresett meg, azzal állt elő, hogy Petőfi Sándor Szibériában halt meg, s szeretné az ottani nyomait felkutatni. Megmondom őszintén: elsőre kizavartam az irodámból, de annyira makacs volt, ott aludt egy hétig az ajtóm előtt, hogy a végén mégis végighallgattam. Eredetileg nem hittem benne, de azt mondtam magamban, hogy még úgysem voltunk Szibériában, így nyáron majd oda kirándulunk, s akkor elvisszük magunkkal. Azt mondtam neki, hogy ha kiderül, valami apró valóságtartalma is van annak, hogy Petőfi valóban járt arrafelé, akkor felvállalom a kutatás finanszírozását. Így mentünk ki először Szibériába egy hétre, a Bajkál-tóhoz, Ulan Udéba, ugyanis a támogatást kérő személy szerint a nyomok oda vezettek. Ott találtunk rá arra a fakeresztre, amelyen Petrovics Sándor neve szerepelt, s a levéltárakban is olyan dokumentumokra akadtunk, amelyek azt igazolták, hogy Balajti nem beszélt félre. Hogyan folytatták, miután visszaérkeztek Szibériából? Miután visszatértünk, megalapítottuk a Petőfi-bizottságot, Pozsgay Imre volt az elnöke, jómagam pedig a helyettese, és nekiláttunk a kutatásnak. A helyszínen végül három temetőben is végeztünk ásatásokat, s el kell mondanom: Oroszországban a hivatalosságok már kezdettől fogva jóval segítőkészebbek voltak, mint Magyarországon, ahol a Magyar Tudományos Akadémia már az első pillanattól elutasítóan viszonyult az ügyhöz. Magyarországon még nem is látta senki a csontokat, s máris kimondták a verdiktet: ez nem lehet Petőfi, hiszen női csontváz. Ez még jobban felbőszített, hiszen a csontok nálam voltak, s a világ 11 országának 25 antropológusa és régésze tudományos módszerekkel megállapította, hogy ezek nagy valószínűséggel (majdnem 99 százalékos biztonsággal) Petőfi Sándor maradványai. A csapat tagjai között volt egy clevelandi klinikai orvos, egy patológus az amerikai hadseregtől és neves tudósok. Egybehangzóan leírták, hogy a maradványokon Petőfi Sándor 21 korábbi ismérve fedezhető fel. Természetesen a legnevesebb szakembereket vittem a helyszínre, hiszen nekem sem érdekem egy ismeretlen embert Petőfiként Magyarországra hazahozni. Ennek a jegyzőkönyvnek az alapján már valóban elkezdtem bizakodni, hogy megtaláltuk a nagy költő földi maradványait. Azt azonban a neves meghívott szakértők is elmondták, hogy százszázalékos bizonyosságot csak akkor lehet nyerni, ha a DNS- vizsgálat eredménye is igazolja az azonosságot. Így döntötte el, hogy kezdeményezi a DNS- vizsgálatot? Elhatároztam, hogy az ügy végére járok, ha ennyi energiát és pénzt fektettem a kutatásba. Bepereltem a magyar hatóságokat, amelyek nem voltak hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy felnyissuk Petőfi hozzátartozóinak és főleg édesanyjának a budapesti Kerepesi úti temetőben található sírját. Úgy döntöttünk, hogy erre az eseményre, amikor is DNS-mintát veszünk Petőfi édesanyja, Hrúz Mária földi maradványaiból, meghívjuk a II országnak a szakértőit, akik részt vettek a barguzini sír felnyitásánál is, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia képviselőit. Felajánlottuk, hogy a síremléket 5 millió forintért felújítjuk. Miért csak tizenöt évvel a barguzini kutatóexpedíció után kerül sor a DNS-tesztre? !I