Erdélyi Riport, 2006. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
2006-07-27 / 30. szám
"|21 História erdélyi riport ■ 2006. július 27. ALEXANDRIA: A HELLENIZMUS LEGBŐVEBB FORRÁSA Kleopátra városában (4.) H ogy mennyire bővizű forrása és gyűjtőtava volt Alexandrosz városa az antik „pogány", majd keresztény kultúrának és szellemiségnek, annak szemléltetésére hadd kínáljuk fel olvasóink számára a megapolisban tevékenykedő írástudók - korántsem teljes - betűrendes felsorolásának folytatását. A Corvina Kiadó által megjelentett Antik lexikon és más kézikönyvek alapján egybeszerkesztett „alexandriai kislexikonunk” következő lapszámunkban nagyobb teret szán a Ptolemaioszbirodalom legjelentősebb, legszínesebb, legtöbbet vitatott uralkodója, Kleopátra alakjának. Ktészibiosz (Alexandria, i. e. 4-3. sz.): mechanikus; valószínűleg II. Ptolemaiosz uralkodása idején készítette el számos találmányát, köztük négy nagy újítását is: az időmérő vízórát, az orgonát, a levegőpumpa elvén működő tűzoltófecskendőt és a légfegyvert. Mivel művei elvesztek, elméleti teljesítményét nehéz megítélni, gyakorlati sikerei azonban pontosan átgondolt megoldásokon alapultak. A levegő anyagi természetéről és részecskéiről vallott elképzeléseit legjelentősebb követői, Athénaiosz, Héron és Philón is elfogadták. Lükophrón (Khalkisz, i. e. 310 előtt - Alexandria, ?): költő, irodalomtudós. II. Ptolemaiosz rá bízta az alexandriai könyvtárban fellelhető görög komédiaköltők feldolgozását. Nyelvi kérdésekkel is foglalkozott. Húsz tragédiájából csak egy négysoros verstöredék maradt fenn. Szatírjátéka, a Menedémosz egy filozófus életmódján gúnyolódik. Azonos nevű unokája Alexandra címmel írt nagylélegzetű költeményébe foglalta Kasszandra jóslatát Trója pusztulásáról s a bolyongó görögök szenvedéseit. A hellenisztikus kozmopolitizmus szellemében szorgalmazta a Földközitenger medencéjének kulturális egységességét. Órigenész (Alexandria, i. sz. 185 k. - Türosz, 253): ókeresztény író. Az újplatonista Ammoniusz Szakkasz tanítványa volt. Aszkéta életet folytatott, 217 k. az alexandriai katekétikai iskola - egy mind a keresztények, mind a pogányok körében nagy tekintélynek örvendő tanintézet - vezetője lett. Később Caesareába költözött, és ott hasonló iskolát alapított. A keresztény hit, az újplatonista filozófia és a hellenisztikus műveltség szintézise, valamint a rendszeres teológia megalapítása révén számos teológiai irányzatra ösztönzően hatott. A maga rendszerét az egyház tanaival összhangban állónak tekintette, de ortodoxiáját már 400 táján kétségbe vonták, és az 553-as zsinat végképp elítélte őt. A neki tulajdonított mintegy kétezer írásműnek csak egy része maradt fenn. Órigenész nevéhez fűződik az Ótestamentum első szövegkiadása, a Hexapla. Papposz (Alexandria, i. sz. 320 k.): matematikus, csillagász és geográfus. Szünagógé (Gyűjtemény) című fő művében kimerítő és megbízható kommentárt kínál sok előde matematikai írásaihoz, így elemzésein nyugszik mai ismereteink nagy része számos elveszett műről. Saját eredményei közül kiemelkedően fontos a Pitagorasz-tétel kiterjesztése nem derékszögű háromszögek oldalaira emelt paralelogrammákra. Munkássága megtermékenyítőleg hatott a matematika fejlődésére a 16-17. századi Európában. Kommentárt írt Eukleidész Elemeinek X. könyvéhez, Ptolemaiosz Almagesztjéhez. Terjedelmes leírást adott a lakott világról. Philétosz (Kósz, i. e. 340 k. - i. e. 290 k.): hellenisztikus költő, tudós, II. Ptolemaiosz Philadelphosz nevelője. Kedveséhez, Bittiszhez szóló művészi elégiáival a görög és a római költők mintaképévé vált. Egyéb műveiből alig maradt fenn valami, Démétér című poémájából csak egy panaszdal részletei ismertek. Tudományos írásai közül csak egy régi költők szövegeit értelmező munka, az Atakos glósszai (Rendezetlen jegyzetek) címe ismert. Philón, a „büzantioni” (Alexandria, i. e. 250 k.) mechanikus, Ktészibiosz tanítványa volt. Eredetileg kilenc részből álló Mékhaniké szüntaxisz (A mechanika szisztematikus ábrázolása) című művéből görögül csupán a 4. és a katonai technikákról szóló 8. rész maradt fenn. Arab nyelven a polgári életben alkalmazott technikai javításokat bemutató 5. részt mentették át az utókornak. Philón érdeme, hogy kidolgozott egy műszaki szaknyelvet, hangsúlyozta a mérnökök társadalmi szerepének fontosságát, és megkövetelte a technikai megoldás szépségének esztétikai figyelembevételét. Philón, a Zsidó (Alexandria, i. e. 25 k. - i. sz. 50 k.): hellenisztikus filozófus, az alexandriai zsidó közösség aktív tagja. Filozófiai műveiben a platonizmust, az újpüthagoreista és a sztoikus filozófiát következetesen és rendszeresen alkalmazta a zsidó vallás és teológia elméleti megalapozására. Tanítása szerint Isten az emberek számára elérhetetlen. Köztünk és Isten között az ő elsőszülött fia, a „logosz” közvetít. Plótinosz (Lükopolisz, i. sz. 204-270): egyiptomi születésű filozófus, az újplatonizmus megalapítója. 232-ben érkezett Alexandriába, ahol Ammóniosz Szakkasz tanítványa lett. 244-ben Rómába költözött, ahol megalapította saját iskoláját. Tervei között szerepelt egy Platanopolisz nevű filozófusváros megalapítása, melynek polgárai Platón törvényei alapján éltek volna. Gallienus császár azonban meghiúsította a terv megvalósítását. Hatalmas életművét tanítványa, Porphüriosz hat, egyenként kilenc tanulmányt magába foglaló csoportba rendezte el, innen a mű címe: Enneades (Kilencesek). Filozófiája nagy hatással volt a korai keresztény gondolkodásra. Ptolemaiosz, Klaudiosz (Ptolemaisz, i. sz. 83 után - Alexandria, 161 után), az ókor legjelentősebb asztronómusa, de asztrológusként, matematikusként és földrajztudósként is ismerték. A görög csillagászok korábbi műveit egy Nagy összeállításban (Megalé szüntaxisz) foglalta össze. Ezt az arab matematikusok Almagesztnek nevezték. Ptolemaiosz geocentrikus világrendszerében a Föld van az univerzum központjában, s a bolygók és a Nap a Föld körül keringenek. A megfigyelt bolygópályák megmagyarázására kidolgozta az úgynevezett epiciklikus pályák elméletét. Az általa alkalmazott matematikai segédanyagok egy kidolgozott húrtrigonometriai rendszerben rejlettek. Tőle származik egy latin fordításban fennmaradt Optika. Harmonika című munkája az ókori zenetudomány legalaposabb és legegységesebb összefoglalása, amely kimerítően foglalkozik az akusztika, a hangtan, valamint az asztronómiai-zenei analógiák kérdéseivel is. Nyolc könyvből álló Geographiasz hüphégész (Bevezetés a földrajzba) című művében mintegy nyolcezer hely földrajzi szélesség és hosszúság szerinti elhelyezkedését adta meg. Ezek alapján sikerült rekonstruálni Ptolemaiosz világtérképét, mely a Kanári-szigetektől és Izlandtól Kelet-Ázsiáig terjed. Kínát viszont és Afrikát egy nagy kiterjedésű déli földrész (Ausztrália) részeként ábrázolta, nagyobb beltengerként az Indiaióceánnal. Skandináviát jókora szigetként ábrázolja. Megkísérelte a Föld kerületét meghatározni. Jelentős befolyást gyakorolt a reneszánsz földrajztudományra. Theokritosz (Szürakusza, i. e. 3. sz. első fele): hellenisztikus költő, előbb Kosz szigetén, majd Alexandriában élt, ahol II. Ptolemiaosz pártfogoltja volt. Harminc költemény és egy képvers (szüfinx) maradt fenn a neve alatt, de egy részük nem eredeti. Idilljeivel létrehozta a bukolikus költészetet. A pásztorok és a parasztok életét a maga falusi egyszerűségében és természetességében, bár idealizálva ábrázolta, anélkül hogy az alexandriai költészetre jellemző tudományosságról lemondott volna. Kallimakhosszal egyetértésben elutasítja a terjedelmes nagyeposzok művelését, epigrammáinak eredetisége vitatott. Zénodotosz (Epheszosz, i. e. 330 előtt - i. e. 260 k.), Alexandria egyik legjelentősebb grammatikusa, az első kéziratok összehasonlításán alapuló szövegkritikai Homérosz-kiadás szerzője. Mint az alexandriai könyvtár első vezetője osztályozta a görög epikus költőket. Számos széles kitekintésű, lexikográfiai művéből semmi sem maradt az utókorra. Zószimosz (Panopolisz, i. sz. 4. sz.): alexandriai alkimista. Valószínűleg ő a szerzője a Khemeutika (Vegytan) című, 26 könyvből álló, Theoszebeia kémikusnőnek ajánlott műnek, amely a korabeli kémiai és alkímiai ismereteket foglalta össze. A mű csak töredékesen maradt fenn. Zószimosznál a kémia már titkosan. Allegóriákat használ, hogy csak a misztériumba beavatottak értsék meg. Még az általa használt készülékeket is allegorikusan, misztikus nyelven írja le. Plótinosz tervei között szerepelt egy filozófus, város megalapítása is Nagy Sándor halála után. Krisztus 5ZÜZLETÉSE ELŐTT 333-BAN KEZDETT FELBOMLANI AZ A VILÁGBIRODALOM, AMELYNEK MARADÉKAI KÖZÜL A PtoLEMAIDS7OK URALTA EGYIPTOM, AZON BELÜL A főváros, Alexandria vált az antik KULTÚRÁK GYŰJTŐ- ÉS GYÚJTÓPONTJÁVÁ. Szilágyi Aladár összeállítása. Balra: Ktészibiosz orgonája, fent: középkori ábrázolás Ptolemaioszról