Erdélyi Szemle, 1932 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1. szám
ERDÉLYI SZEMLE KRÓNIKA, 1932. január 16. Az erdélyi magyar politikai élet mindenesetre elég élénken indult az új évben. Gazdasági nyomorúság, adó terror, államhatalmi vegzatúrák, nemcsak, hogy nem vehették el kedvünket a politizálástól, de szinte természetes, hogy minél jobban fognak nyomni a gondok, minél kevesebb lesz a nyugdíj, annál több szembeszálló érdeklődésünk s ráérő időnk lesz a politikára! És annál egységesebben fogunk politizálni. A politikai újévet különben Bethlen György gróf beszéde vezette be. Nagyon helyes és okos politika volt ez a beszámoló beszéd, ugy Bethlen Györgytől, a pártelnöktől, mint a kolozsvári tagozat vezetőségétől, így némi érdeklődést keltett a tagozat közgyűlése iránt s egyben súlyt is adott annak. Letagadhatatlan, hogy irány és munkajelző volt ez a kolozsvári közgyűlés. Hosszú idő után az egyetlen ígérő valami a kolozsvári tagozati életbennoha a természetes ész és kívánságaink szerint, mindenkor elöljáróknak, példamutatóknak kellett volna lennünk az erdélyi magyar életben. De maradjunk csak a súlypontnál. A beszámoló beszédnél. Nagyon nehéz helyzete volt Bethlen György grófnak ezzel a beszámolóval. Beszámolni az olyan munkáról, amely folyton visszabicsaklik a kormányhatalom hatalmi semmibevevése folytán, csak szándék, akarat torzója marad, eredmények nélkül s egyetlen lehetősége lehet, még több daccal, még jobban ökölbe szorított kézzel kezdeni éleiről. De nehéz volt a helyzete egyébként is Bethlen Györgynek. Védeni a bankot és védeni a betétest. Védeni a nagytőkést és védeni a szegény embert. Beszélnie a konverziós törvényről és elismerni az agyonnyomorított magyar földműves borzalmas helyzetét. Bizony, olyan elletétes dolgok ezek, hogy alig férnek meg egy kalap alatt. Azaz pardon, egy beszédben. De a Bethlen György beszédében megfértek. Mint ahogy, hiába, meg kell férniük együtt ebben a mi egészen különös, speciális erdélyi magyar világunkban.Legalább a pártelnök beszédében. Az irányjelzést, munkaváltozást a választások adták meg. Már annak is örülünk, hogy programot adott ez a választás. Program már maga az, hogy a fiatalabb erők előtt is megnyíltak a kapuk. Nem, mintha eddig is zárva lettek volna, de most kollektív bebocsáttatást nyertek. Nagyon sok okból: Így van ez jól. Így kell lennie. Utánpótlás, együttműködés, kivénhedés, friss szellem, új idők, mind a fia- falok, az úgynevezett.30-asok" mellett szólnak. Csak aztán ezek a ..30-asok" hozzanak valóban friss erőt, friss szellemet, friss vérkeringést az el- petyhüdt, kitágult inakba. Mert itt a létjogosultsá- guk. Ebben. Lökjenek félre minden gátat, gyűrjenek le minden bátortalanságot, tegyenek félre minden személyi vonatkozást, amikor ezzel használni vélnek a magyar jövőnek. Én úgy érzem, sok szükség van ezeknek a legyűrésére. S ha ezek a ..fiatalok ezzel a programmal jönnek- övék minden nyílt szív, becsületes szándék, tiszta akarat. De ha megtorpannak, ha elposhadnak ők is, mint a régi ..30-asok", akkor elveszítik az elismerést, a létjogosultságot, akkor ők is éppen annyit fognak érni, mint az ..öregek". Helyesebben, mint a tehetet- I len tehetségtelenek. (Mert végeredményben mégis csak inkább a tehetség, rátermettség, mint kor kérdése a közélet helyes irányítása és munkálása.) Irányt adó program volt a Vásárhelyi János elnöki munka kijelölése is. Magyar ház, körleti műnket, várjuk, hogy majd mennyi fog megvalósulni belőlük. Hisszük, hogy mind. Mert mind szükségünk van azokra, amiket Vásárhelyi szükségesnek mondott. De Bethlen György beszéde s a kolozsvári tagozat új munkavállalása mellett az újév politikai indulásában jelentős szerepet vindikál Spectator vezércikke, a ,Verjünk hidat" is. Reméljük és várjuk a biztató visszhangokat. 1932. január 18. — „La Bucureşti, nu la Ieneva", — mondta valamelyik miniszterünk egy dühös pillanatában nekünk, igazunkat kereső kisebbségieknek, de ugyanezt a mottót írta Sándor József szenátor is arra a memorandumra, amelyet az Emke ügyében minden román miniszterelnöknek és minden igazságügyminiszternek átnyújtott a Maniu-kormány kormányzása óta alapszabályainak elismerése érdekében. Pedig azóta volt már egy néhány kormányunk s mindeniknek úgy annyi elnöke s legalább ugyanannyi igazságügyminisztere. Maniu Mironescu, Jorgas Junian, Voicu Nitescu, Hamangiu kezeiben mindjárt Sándor József terjedelmes memoranduma, amelyben a jog és igazság s az Astrával párhuzamos elbánás elve alapján kérte az Emke alapszabályainak elismerését. De mindeddig erre semmi választ nem kapott. Jorga miniszterelnök ,meleg szíve" azonban engedékenységet mutatott Sándor József ötletesen előterjesztett kérésére. Végre remélhetjük, hogy el fogják intézni az üget. És realizálni fogják a saját kívánságukat. ..La Bucureşti, nu la Geneva!" 1932. január 20. — A kultúra iránti áldozathozatal leépítése, vagy az attól való visszavonulás, a kulturaellenes elemeket fogja felszínre juttatni s azok rombolásának teszi ki a társadalmat. — mondta a porosz kultuszminiszter. — Nem ártana, ha az erdélyi magyar társadalom is tudatára ébredne e súlyos szavak jelentőségének s kicsinyes visszahúzódásai által nem tenné ki egész eddig elért kulturáns eredményünket, kultúránk minden eddigi értékét a teljes megsemmisülés veszélyének. HlMtMKtMMthMlM !»•««»»• IHI«I 21. szám.