Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató, 1996 (37. évfolyam, 1-4. szám)

1996-11-01 / 3. szám

halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkosok kezét! Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkiismeretben s a vádlottak padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar törté­nelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az első győze­delmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amiről csak félszavakat tudtunk mon­dani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemér­ni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a nép­re nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemleges egé­szében, puszta kézzel a tankok ellen. A suhancok forradalma, mondták! Mától kezdve a „suhanc” szó szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot. Ajultan hall­gatott. Október 23-án felállt és helyreütötte a nemzet becsü­letét. Megrendülve és tisztelettel megemelem a kalapomat előt­te. Úgy, ahogy kívántam és kértem és reméltem, 48 ifjúsága után most támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is. Elsősorban őhozzájuk szólok, mert ma az ő kezükben van a forradalom sorsa. Öreg vagyok, 62 éves múltam, két bukott forradalomban vettem részt. 45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára leltünk. De tíz év alatt lépésről-lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíteni s hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelősnek érzem magam azért is, hogy későn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerősíteni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar íróknak. Ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen. (Irodalmi Újság, 1956. november 2.) Nagy Imre Hallottad-e hírét, hogyan esett tőrbe, orosz kelepcébe, orosz kelepcéből bitóra hogy jutott Nagy Imre magyarok igaz reménysége? Kezes szóra ment el nemzetünk hasznáért, Máté Imre Hitszegő oroszok ott bilincsbe verték, börtönbe vetették, börtönbe vetetten kegyetlen kínzással, meg sok egyéb mással mégis meg nem törték! Azt kívánták tőle, lenne árulóvá, hazánknak javáért, rút gyalázkodással népe böcsületét, meg maga jó hírét hogy bemocskítaná. Mivel hogy meg nem tört Ha egy kakas szólna sem fenyegetésre, sem sok kérlelésre, sok kérlelés után összetanakodtak és döntést is hoztak, hogy elvesztik végre. Éjfél és hajnal közt, pirkadat előtt még vesztőhelyre vitték, vesztőhelyre vívén együtt néhány mással, hajnal hasadáskor gonoszul megölték. Kakas kiáltáskor gyilkolták meg éppen, nem is olyan régen. Nem is oly rég óta kakas kiáltásra, sírjából kiszállva jár a temetőben­ a csont Nincs sehol a gyilkosok a csont rút gyalázkodóvá. Ha egy kakas szólna szerte a világon hajnal piruláskor, hajnal pirulásra akkor is fölkelne, nagy vádolást tenne magyarok sorsáról Meg tudták gyilkolni Nagy Imrének testét, hej, de a szellemét, abból a nagy eszmét nem lehet megölni, sem igába tömni, ha a tüzes ketaks szól vissza is fog jönni, Dózsa György jobbján fog igazságot tenni! (Szabó Zoltán: Kilenc költő) (London , 1959) egyszer majd el kell temetni és nekünk nem szabad feledni a gyilkosokat néven nevezni (Új forrás, Tatabánya, 1993. október) a sír a sír Öröknyár: elmúltam 9 éves Nagy Gáspár Nincs sehol a gyilkosok a test se ITT Nincs sehol a test se OTT (p.s.) Transsylvania 37. évf., 3. szám 3

Next