Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató, 1996 (37. évfolyam, 1-4. szám)

1996-11-01 / 3. szám

IN MEMÓRIÁM 1956 Üdv neked Ifjúság! Sím­ka István Üdv néked, Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép! Ki lángban és vérben születtél meg újra három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben! Melyik nép írta fel mostanában nevét így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja? S mely nép beszélt így az önmaga nevében, mint angyal, mikor a harsonáját fújja? Bús igájának fájára írja hát, S mint annyiszor a megsárgult ezer évben vérrel és vassal tanítja zsarnokát. (Igazság, 1956. november 1.) Sírkő helyett Sötét szemét szemérmesen lehunyta. Mellén kinyílt egy csepp piros virág. Mosolygott még, mint otthon, ha aludna, Térdét mutatta a ballonkabát... A nagy csaták kis hőse úgy feküdt ott (Körötte a szétszórt zsíroskenyér), Ahogy imént járta a barrikádot — Hiába hullt golyó és hullt a vér... Sötét szemét szemérmesen lehunyta, Mellén kinyílt egy csepp piros virág, Mellette gőzölgött a szennycsatorna, De győzelméről dalolt a világ. (Tollas Tibor: Füveskert, Bécs, 1957.) Emelkedő nemzet Németh László A tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalom elsikkasz­totta a magyar forradalmat, s Habsburg császár nélkül, de súlyosabb formában a Habsburg-birodalom maradványait restaurálta. A magyar társadalom fejlődését, ha nem is segítette elő, de akadályozni is csak kis mértékben tudta. S épp ez az ellentét, a reformokra képtelen maradt vezető réteg, alatta a maga életéhez bátorságot kapó társadalom döbbentett rá engem előbb halk remény, aztán a bizonyosság formájában, hogy a magyar a rend ellenére, amelybe beleszorították, emelkedő nemzet. Ez annál feltűnőbb volt, mert ugyanebben az időben Európának több nagy népe nyugaton, keleten új technizálódása ellenére a hanyatlás jeleit kezdte mutatni. A magyar emelkedés főként szellemi és gazdasági téren volt szembeszökő. Mindig nagy honvággyal néztünk a reform­korra, a szabadságot megelőző évtizedekre. Az igazság azonban az, hogy akkor közel sem volt annyi nagy írója, művésze, muzsikusa tudósa ennek a nemzetnek, mint a joggal megbélyegzett Horthy-rezsim alatt. Két nagy nemzedék dolgozott itt egymás mellett, a viszonylagos szabadságot a lényegek kimondására, az elviselhető korlátozást a klasszikus tömörítésre használva ki. A magyar zene ebben az időben emelte a világ fölé az első kulturhistóriai jelentőségű nagy nevet, a Bartókét, s az ismeretlen, nyelvébe zárt magyar irodalom ekkor támasztott reményt, hogy ugyanezt megismétli. De csaknem ugyanilyen volt a haladás gazdasági téren, ahol pedig az állam tehetetlensége teljesen megakadályozta a nagyobb méretű kezdeményezést. Különösen a kisemberek bizonyították be, hogy a magyar gazdaságilag is tehetséges nép. Ahhoz, hogy a nemzet emelkedésében igazán bízni tudjak, egy hiányzott. A nemzet erkölcsi és politikai érzés dolgában nem állt olyan magasan, mint szellemileg. Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyar nép erkölcsileg mekkorát emelkedett. Hiszen nem mondom, voltak rá jelek eddig is. Még a tömlöc-szerű elzártságban élő elfeledtetett ember is érezte, hogy az ifjúságból más levegő csap fel, mint kortársai közül. De hogy a nemzet gyötrésben, megaláztatásban így összeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden előzetes szervezkedés nélkül közös elzártságukban így megszerveződhettek, a vezér nélküli felkelőknek ez a csodálatos látványa meghaladta nemcsak reményemet, de képzeletemet is. Az utolsó ötven év magyar szellemi fejlődése világosan fölírta a a nemzet elé a célokat, amelyek felé egy magyar forradalomnak törekednie kell. De az utóbbi évtizedek gazdái tudták, hogy miért tiltották könyveinket. Ezt a magyar eszmevilágot kevesen ismerik. S most órájuk, a kevesekre vár, hogy a nagyszerű lökést, amelyet a nemzet eltökéltsége adott, ne engedjék félresiklani. (Szabad Kossuth Rádió, 1956. november 1.) Déry Tibor nehezen szántam rá magam, hogy megszólaljak. Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér, ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázítottál, hogy fogsz elszámolni a T.E. Barátaim, 2 Transsylvania 37. évf., 3. szám

Next