Éremtani Lapok, 1992. február-december (11-16. szám)
1992-02 / 11. szám
Gosztonyi József YBL MIKLÓS A MAGYAR ÉREMMŰVÉSZETBEN Ybl Miklós /1814-1891/ a XIX. század második felének legjelentősebb magyar építőművésze volt. Erről tanúskodnak az általa tervezett vidéki kastélyok és templomok szerte az országban, valamint azok a paloták és középületek, amelyek ma is meghatározói Budapest városképének /Bazilika, Közgazdaságtudományi Egyetem, a Budavári Palota krisztinavárosi szárnya, Bakáts téri templom stb./. A róla elnevezett téren foglal helyet a Várkert Kioszk és Bazárt sor és itt áll szobra is, amelyet halálának centenáriumán eredeti állapotának megfelelően restauráltak. Az évforduló kínált alkalmat nekünk is arra, hogy összegezzük miként tükröződik Ybl Miklós jelentősége az éremművészetben. 1. Már a múlt századvégen, nem sokkal a nagy építőművész halála után a Magyar Mérnök és Építészegylet Ybl arcképével ellátott éremmel jutalmazta a kiemelkedő építészeket. Az érem tervezésére Anton Scharff Bécs akkori legkiválóbb éremművészét kérték fel. /Előző jutalomérmüket is Scharff tervezte 1883-ban./ Előlapján: Ybl mellképe szemben, felirat nélkül, jobbra lenne Scharff mesterjelzés. Hátlap: Oszlopcsarnok alatt síremlék babérfüzérekkel, bal kezével hozzátámaszkodó nőalak, jobb kezében körző, lábainál babérágak. A háttérben a Duna, a Lánchíd és Buda látképe, főként a várkert és a királyi palota. Felirat: YBL / ÉREM jobbra fenn, alul: MAGYAR MÉRNÖK ÉS ÉPÍTÉSZ EGYLET. Vert ezüst, átm. 56 mm, Gohl 539. sz. Magyar Nemzeti Múzeum, 3 -