Éremtani Lapok, 2004. február-december (83-88. szám)

2004-02 / 83. szám

tak: arany-, ezüst- vagy kettős valuta legyen-e a Monarchiában; milyen legyen e két nemesfém egymáshoz való értéke (reláció); mi legyen új pénzegységünk neve (forint, márka vagy frank); mikor történjen meg az át­menet az új értékre; hogyan valósuljon meg a gyakorlatban, stb. Wekerle Sándor is mint pénzügyi szakember, már évek óta tanulmányozta a kérdéskört. 1891. január 15-én a magyar minisztertanács felhatalmazta, hogy a valutareform érdekében kezdjen tárgyalásokat az osztrák kormánnyal,103 melynek támogatása a pénzrendszer közös volta miatt elengedhetetlenül szükséges volt. 1892 márciusában Ausztriában és Magyarországon is valutaankétot tartottak. Nálunk erre március 8-10. kö­zött került sor. A 22 a téma szakértői: országgyűlési képviselők, egyetemi tanárok, bankigazgatók.104 Wekerle öt kérdést terjesztett elő, melyek megegyeztek azokkal, amiket a közgazdászok - például a Nemzetgazdasági Szemlében - tettek fel: aranyértéket kell-e bevezetni vagy, hogy milyen pénzegységet kell választani, stb. A harmadik ülés végén Wekerle jóleső érzéssel mondhatott záróbeszédet: „Általában t. uraim constatálhatom azt, hogy a t. értekezlet tagjai a főbb irányzatokra nézve egyetértettek, a valutarendezés egész műveletét nemcsak szükségesnek, hanem a legközelebb megoldandó feladatok egyikének jelezték...”105 1892. február 22-én Budán megnyílt az új országgyűlés. A király, Ferenc József trónbeszédében szóba hoz­ta a valuta kérdését is: „Évtizedek óta viseli az ország és az egész Monarchia a valuta rendezetlen voltának hát­rányait; az állam megerősödött pénzügyi ereje immár lehetővé teszi, hogy az általános pénzpiac­ kedvező ala­kulása mellett a valuta rendezése folyamatba hozassák... A múlt országgyűlés folyamában sikerült az állami élet egyik nélkülözhetetlen feltételét, az államháztartási egyensúlyt helyreállítani . Önök most már megszilár­dult pénzügyi viszonyok közt kezdhetik meg törvényhozási működésüket”.106 1892. május 14-én, az 52. országos ülésen Wekerle a valuta rendezése ügyében öt törvényjavaslatot nyúj­tott be, valamint a valuta ankét naplóját. A javaslatokat indoklásaikkal együtt kinyomtatták és szétosztották, majd előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasították. A bizottság a javaslatokat megtárgyalta és módosításokkal elfogadta. A módosítás értelmében került ki Wekerle javaslatából pl. az ezüst 50 filléres veze­­tése iránti intézkedés mondván, hogy „... a kis forgalomban felfelé kikerekítésre, tehát drágulásra vezethet és még a 20 filléres nikkel pénzekkel is könnyen összetéveszthetők.” A képviselőház a 85-90. országos ülésén 1892. július 11-16-ig tárgyalta az öt törvényjavaslatot, végül jú­lius 16-án elfogadták őket. Ezt követően átküldték a főrendekhez, akik július 19-én, a XI. országos ülésen fo­gadták el. Az uralkodói szentesítésre augusztus 2-án, a törvények kihirdetésére augusztus 11-én került sor, mint 1892: XVII - XXI. törvénycikkek.107 103 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. Első kötet. Bp., Magyar Szemle Társaság, 1934. 287. o. 104 Névsorokat ld. In: Az 1892. márczius havára összehívott valuta-enquéte naplója, 1892. márczius 8-10. i.m. 3. (számozatlan) o. 105 A valuta-enquéte naplója, 1892. i.m. 179. o.; továbbá ld. még: Első ülés, 1892. márczius 8. 7-74. o.; Második ülés, 1892. márczius 9. 75-130. o.; Harmadik ülés, 1892. márczius 10. 131-180. o.; Függelék: Schwarz Felix enquête tag Írásbeli jelentése. 181-188. o. 106 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház.­­ Irományok (a továbbiakban Képvh. írom. 1892-97. - A szerző.) I. kötet. 1. o., ill. Főrendi Ház.-Irományok (a továbbiakban Főrendi írom. 1892-97. - A szerző.) I. kötet. 5-6. o. 107 A törvénykezés menetét ld. Képvh. Napló 1892-97. i.m. IV.K. 333. o.; V.K. 154-279. o.; Képvh. írom. 1892-97. i.m. III.K. 205-278. o.; IV.K. 328-356., 366-382. és 444-461. o.; Főrendh. Napló 1892-1897.I.K. 97-99. o.; Főrendh. Irom. 1892-97. i.m. I.K. 376^118., 421^23., 426-428., 431^138., 442-458. és 469-70. o. Éremtani Lapok 83. szám, 2004. február

Next