Éremtani Lapok, 2008. február-december (107-112. szám)

2008-04 / 108. szám

Gorgő fejét is elhozza ajándékul, Polüdektész szaván fogta. A Gorgők hárman voltak: Szthéné, Eurüalé és Me­dúza. Aki csak rájuk nézett, kővé dermedt a rémülettől. Ami kinézetüket illeti, érthető is: vigyorgó arc, horpadt orr, förtelmes agyarak, állatfülek, fémes szárnyak és haj helyett a fejen viselt viperák. Perszeusz a nimfák és a születésüktől fogva öreg Graiák (a Görgők testvérei) segítségével jut el a világ végére és ott Athéné támogatásá­val, a szörnyekre rá sem nézve, csupán a réz pajzsán tükröződő kép alapján megöli az egyetlen halandó Görgőt, Medúzát. Fejét tarisznyába rejti, hazafelé menet háromszor is felhasználja, kővé merednek tőle az ellenségei. A végén hálából a Medúzafőt Athénénak ajándékozza, aki ezentúl a pajzsán, illetve a mellét védő páncélon viseli. Medúza képmásával díszítette pajzsát, páncélját az ókori Görögország és Róma számos mitikus és történel­mi hőse. Ha az antik szövegek a Gorgót említik egyes számban, további megjelölés nélkül, úgy ilyenkor ren­desen Medúzát kell érteni. Medúza alakját ezernyi antik szoborról, reliefről, festményről, mozaikképről és vésetről ismerjük; bár a Gorgónak a legtöbbön csak dekoratív szerepe van, akadnak az ábrázolások között olyan kiváló műalkotások, amelyek valóban „a halálos dermedtség szorongó érzését keltik” (Goethe). Artemisz templom Gorgó ábrázolása (Korfu) Minerva bronzszobor mellkasán a Gorgó-fej Medúzafő bronz szobortöredéken Minerva bronz szobra, mellkasán, az égiszen a Medúzafő Éremtani Lapok 108. szám, 2008. április

Next