Éremtani Lapok, 2014. február-december (143-148. szám)

2014-02 / 143. szám

Obrusánszky Borbála Az ókorban, a Fekete-tenger medencéjének keleti felében, Panticapaeum­­ban (ma: Keres) a Kr. e. IV. században megjelentek olyan érmék, amelye­ken jellegzetes sztyeppei jelvények, íjak és nyílvesszők szerepelnek. Ezek­kel kapcsolatban nem született alapos, feltáró kutatás, mai napig a legtöbb, onnan előkerült érmét görögnek tartanak, holott a térséget a görögök meg­érkezése előtt, vagyis körülbelül Kr. e. VII. századig lovas szkíta népek népesítették be, később pedig a területet közösen birtokolták és a tenger­parti kikötőkben élénk kereskedelmet bonyolítottak. Talán ennek a nagy­méretű áruforgalomnak köszönhető, hogy a térségből nagyon sokféle ér­me került elő, amelyeket leginkább görögnek tartanak, ugyanis a kutatók többségében fel sem merült az, hogy esetleg az ott élt szkíták, a fémmű­vesség mesterei is értettek volna a pénzkészítéshez. Ha azonban a Fekete-tenger keleti medencéjében vert érméket alapos vizs­gálat alá veszünk és összevetjük azokat más dokumentumokkal - történeti forrásokkal és régészeti leletekkel - akkor világossá válhat számunkra, hogy a térségben megtalált ókori érmék lehettek a szkíták alkotásai, sőt vannak olyan tipikus jelképek, amelyek a sztyeppéi civilizációra voltak jellemző­ek és nem az Égei-tengernél megtelepedett görögökre. Az egyik ilyen jel­legzetes motívum a griffmadár (1. ábra), melynek különféle változatait az egész eurázsiai sztyeppei térségben megtalálhatjuk, a görögök szerint ezek őrizték a Kaukázus legfőbb kincsét, az aranyat.­ A másik jellegzetesség a panticapaeumit 2 érméken, a szakállas férfifej, amely szkíta és nem görög férfit ábrázol, utóbbiak nem viseltek szakállat. Különös, hogy az európai történetírás barbár kifejezésének eredeti jelentése a szakállas volt, vagyis olyan nép, aki nem görög vagy római.­ Ezek arra hívják fel a figyelmün­ket, hogy nemcsak görögök éltek és verhettek pénzt a térségben, hanem lehettek ott szkíta királyságok is. A harmadik jelkép már egyértelműen a szkíták felé vezet bennünket, az (reflex) íj (2. ábra) és a nyílvessző, az eur­ázsiai lovas népek félelmetes fegyvere nem véletlenül szerepelt az ókori értékmérő eszközökön, azok minden valószínűség szerint a térségben élt korai szkíta törzsek hatalmi jelvényei lehettek.4 ARANYÍJ ÉS NYÍL A SZKÍTA ÉRMÉKEN 1. ábra. Korai trák király griffes érme (Kr. e. 310-304) 2. ábra. Összetett reflexíó (mai) 1 Hérodotosz, IV. 10. A panticapaeumi érméken nagyon sok állatábrázolás van, az egyik legértékesebbiken, egy arany stateren találjuk a griffet, a másik oldalon pedig egy szakállas, szarvakkal ellátott szkíta fej látható. Ezt az érmét Kr. e. 355-340 körül verhették. (MacDonald, 2010. 20. old.) A Panticapaeum a mai Keres ókori neve, amely a kutatók szerint szkíta és nem görög szó volt, a panti + kapa szóösszetételnek az értelme a „halak útja”, amely arra utal, hogy az Azovi-tenger és a Fekete-tenger között nagy halrajok vándoroltak. (MacDonald, 2010.1. old.)­­ A rómaiakon és a görögökön kívül a kínai források ugyancsak szakállasnak nevezték az északi határvidékükön feltűnő hun lovasokat. A kínai „hu” kifejezés erre utal. 4 Hérodotosz, IV. 10. 3 Éremtani Lapok 143. szám, 2014. február

Next