„Érted Vagyok”, 1990 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1990-01-15 / „Megújulási fórum” különszám
Megújulási fórum Érted vagyok” Különszám • 3 Nyitó ének: Laudate omnes gentes Laudate Dominum. Dicsérje minden nemzet, Dicsérje az Urat! Bisztrai György Keretekben van a Megújulási Fórum programfüzete. Az első oldalon fent keretben azt olvassátok, hogy „Szeretettel köszöntjük testvéreinket a Katolikus Megújulás Bokor bázisközösség által rendezett fórumainak ferencvárosi rendezvényén”. Mit ér a szó, ha nem igaz, mit ér a szó, ha nem vigasz? Ezt mondogassátok magatokban, ezt mondogassák magukban az előadók és a hozzászólók. Rögtön bejelenteném, hogy a történelem nem jegyzett föl még akkora meleget februárban, mint ami tegnap volt, illetve ma várható. Én hiszem, hogy ehhez a meleghez a mi hozzászólásaitokkal csak hozzá tudtok tenni. Ezért, akin kabát van, nyugodtan vegye le, tegye be a ruhatárba, akin a pulóver és a zakó sok, nyugodtan szabaduljon meg tőle. Néhány szót a napirendről. Az előadások itt a mikrofon mögött hangzanak el, és az előadókat két felkért korreferens fogja követni hozzászólásként. Másfél óra lesz arra, hogy bárki hozzászólhasson a vitaindító témához. Bisztrai Gergőt kértem meg, hogy ha az 5 perc eltelt a hozzászólásból, akkor diszkréten csengessen. Mutasd be a csengőt, hallja mindenki? Ez a csengő nem nektek szól, hanem a mikrofon mögött állónak. Fél kettő előtt 5 perccel hirdetésre kerül sor. Tegnap már jöttek hozzám, hogy szeretnének hirdetni, hisz itt annyi értékes ember jön össze. Tehát, akinek hirdetni valója van, feljön a színpadra és elmondja. Hála a vendéglősöknek, kb. háromszáz ételcsomag készült el és vár minket a folyóson ebédre. Másfél óránk van étkezésre és ismerkedésre. A szünet után Király Ignác fog beszélni a civil apostolkodásról. A negyedik rész végén fél nyolckor jó éjszakát kívánunk, és háromnegyed nyolckor kezdődik a szentmise a Haller téri templomban. A mise előtt, fél nyolckor szeretnénk mindenkinek ajándékot adni. Vajon, mi fog elhangozni a Fórumon? — kérdik sokan. Az elmúlt napokban a Kultúrház recepciójában érdeklődtek idegenek, barátok, hogy ki, mikor fog beszélni. „Engem érdekel, hogy a Király mikor beszél, mert arra jönnek. A többi nem érdekel! A Simonyi mikor fog beszélni, a Bulányi...?” Ezért szombat este, aki úgy gondolja, hogy szeretné hazavinni az elhangzott vitaindító szövegek nyomdakész változatát, az átveheti Schanda Beától a recepcióban. Amennyiben igény van rá, akkor a korreferensek és a hozzászólások szövegét úgyszintén megjelentetjük. Következő: jelenléti ív. Ez fórum, fórumok sorozata. Nagyon szeretnénk, hogyha a jelenléti ívre neveteket, lakcímeteket, felekezeteteket, irányultságotokat ráírnátok, hogy kommunikálhassunk, beszélgethessünk egymással. A fórumok sorozatában ez első (vagy talán sokadik), de bízom benne, hogy sok egyházmegyében, sok városban lesz még fórum, lesz beszélgetés, nem pedig csak hallgatás. És tudomásulvétel és igazodás. Barátaim! Szentmise végén, vége felé hangzik el a Miatyánk, akkor van kézfogás. Én úgy érzem, hogy az elején már kezet foghatunk, mikor a Miatyánkot elmondjuk. Legyetek szívesek! A színpadra is felfolyhat egy sor, légy szíves, a színpadra, hogy ne legyünk itt árvák. A jobbszél is szeretne csatlakozni valahová. (Ima: Miatyánk...) Az óra lüktet lassú percegéssel, kimérve a megmérhetetlen időt. Ébren a honfigond virrasztva mécses, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekeid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza... Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? — Ah, ki mondja meg! ki élő mondja meg! Arany János: Magányban (Kaszás Gábor előadásában) Vár tétován a nép, remegve bölcse, Vakon előtte kétség és homály. Idő!szakadna bár méhed gyümölcse... Ne még, ne még — az istenért! — megállj. Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját értenünk, De nyújtanók a percet, míg vetetten A szörnyű csont, ha rajta mindenünk. Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Holott örvényzik a lét, a halál: És mi fogódzunk a hitvány jelenbe: Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!