„Érted Vagyok”, 1992 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1992-02-01 / 1. szám

Tolsztoj-novella „Érted vagyok 1992. február13 büntetlenül kifoszthassa a dolgozó többséget. Úgyhogy az utóbbi időben bizonyos államokban felkentek nélkül is ugyanúgy folyik a rablás, mint ott, ahol vannak felkentek. Amint látja a mi atyánk, urunk és parancsolónk, lényegében régi módszer az, amelyet mi alkalmazunk. Csak az az új benne, hogy mi már általánosabbá, még burkoltabbá, térben és időben még kiterjedtebbé és még tartósabbá tettük ezt a módszert. Általánosabbá azzal tettük, hogy az emberek azelőtt a maguk akaratából engedelmeskedtek annak, akit megválasztottak; mi pedig úgy intéztük, hogy kívánságuktól teljesen függetlenül engedelmeskednek bárkinek, aki éppen jön, nem pedig annak, akit megválasztanak. Burkoltabbá azzal tettük, hogy azok, akiket kifosztanak, a különadók, a közvetett adók bevezetése folytán most már nem látják a fosztogatókat. Térben kiterjedettebbé pedig azáltal vált ez a módszer, hogy az úgynevezett keresztény népek, mivel nem érik be egymás fosztogatásával, a legfurcsább ürügyekkel, elsősorban a kereszténység terjesztésének örve alatt, fosztogatják mindazokat az idegen népeket is, akiktől van mit rabolni. Időben a társadalmi és állami kölcsönök bevezetése következtében vált a korábbinál kiterjedettebbé ez a módszer: most már nemcsak az élőket fosztják ki, hanem a jövendő nemzedéket is. Tartósabbá pedig azáltal tettük, hogy a fő rablók szent és sérthetetlen személyeknek minősülnek, így aztán az emberek nem mernek szembeszegülni velük. Mihelyt megkenik a fő rablót egy kis olajjal, máris nyugodtan rabolhat attól, akitől akar, annyit, amennyit akar. Én például Oroszországban egyszer kísérletképpen a legalávalóbb, ostoba, műveletlen és feslett nőszemélyeket ültettem trónra egymás után, olyanokat, akiknek erre még az ő törvényeik szerint se lett volna semmi joguk. Az utolsó pedig nemcsak feslett volt, hanem gonosztevő is, aki megölte a férjét és a törvényes trónörököst. És az emberek, csupán azért, mert fel volt kenve, nem szaggatták ki az orra lyukát, nem korbácsolták meg, ahogy más férjgyilkosokkal tenni szokták, hanem harminc éven át rabszolgaként engedelmeskedtek neki, és eltűrték, hogy ő és számtalan szeretője elrabolja nemcsak a birtokukat, hanem a szabadságukat is. Úgy, hogy a mai világban a nyílt rablások, vagyis az erszény, a ló, a ruha erőszakkal történő eltulajdonítása alig egy milliomod részét ha alkotja mindazoknak a törvényes rablásoknak, amelyeket rendszeresen véghezvisznek azok, akiknek erre lehetőségük van. Manapság a rablás büntetlen, burkolt, és általában annyira meghonosodott a rablásra való készség az emberek között, hogy csaknem valamennyi ember életének fő célja a rablás, amelyet csak a rablók egymás elleni harca mérsékel. 8. — Csináljuk ezt mi a régi módszerrel is — felelte fülsértő, recsegő hangon a vörös ördög. — Vagyis úgy, hogy felkeltjük az emberekben a hagyonhajhászást, az izgágaságot, a gyűlöletet, a bosszúszomjat, a büszkeséget. Ugyancsak a régi módszerrel ezt sugalljuk az emberek tanítóinak: azzal lehet az embereket legbiztosabban leszoktatni a gyilkosságokról, hogy maguk a tanítómesterek megölik nyilvánosan azokat, akik gyilkoltak. Ez a módszer nem igazán szolgáltatja nekünk a gyilkosokat, inkább csak előkészíti őket számunkra. Sokkal többet szolgáltatott és szolgáltat az egyház csalhatatlanságáról, a keresztény házasságról és a keresztényi egyenlőségről szóló új tanítás. Az első időkben az egyház csalhatatlanságáról szóló tanítás szolgáltatta nekünk a legtöbb gyilkost. Azok az emberek, akik a csalhatatlan egyház tagjainak nyilvánították magukat, azt hitték, bűn megengedni a tanítás félremagyarázóinak, hogy elrontsák az embereket, ezért az ilyen emberek megölése Istennek tetsző dolog, így egész vidékek lakosságát lemészárolták és kivégezték, százezreket elégettek. Ebben az a nevetséges, hogy azok, akik kivégezték és elégették azokat, akik kezdték az igaz tanítást megérteni, ezeket a számunkra legveszélyesebb embereket a mi szolgáinknak vagyis az ördögök szolgáinak tartották. Ők maguk pedig, akik kivégezték, máglyán elégették emezeket és ténylegesen a mi engedelmes szolgáink voltak, az Isten akarata szent végrehajtóinak tekintették magukat, így volt ez hajdanában. A mai világban pedig a keresztény házasságról és az egyenlőségről szóló tanítás szolgáltatja nekünk a legtöbb gyilkost. A házasságról szóló tanítás elsősorban hitvesgyilkosokat és gyermekgyilkos anyákat szolgáltat. Férjek és feleségek gyakran megölik egymást, amikor nyűgnek érzik a törvénynek és az egyházi házasság szokásának bizonyos követelményeit. Az anyák pedig többnyire akkor ölik meg gyermeküket, amikor azt az egyesülést, amelyből a gyermekzármazott, nem ismerik el házasságnak. Ilyen gyilkosságokat állandóan, szinte egyenletes ütemben követnek el. Az egyenlőségről szóló keresztény tanítás okozta gyilkosságokat pedig időközönként követik el, de olyankor aztán igen nagy mennyiségben. E tanítás szerint el akarják hitetni az emberekkel, hogy ők a törvény előtt mind egyenlőek. A megrablott emberek viszont érzik, hogy ez nem igaz. Látják, hogy ez a törvény előtti egyenlőség nem egyéb, mint hogy a rablók kényelmesen tovább rabolhatnak, ők pedig nem tehetik ezt olyan kényelmesen, így aztán felháborodnak és megtámadják rablóikat. És ilyenkor kezdődnek azok a kölcsönös öldöklések, amelyek olykor egyszerre több tízezer gyilkost szolgáltatnak nekünk. 9 — És a háborúban elkövetett gyilkosságok? Hogyan veszitek rá ezekre annak a tanítványait, aki minden embert egy atyának fiává nyilvánított, és azt parancsolta, hogy ki-ki szeresse ellenségeit? A vörös ördög elvigyorodott, láng- és füstsugarak lövelltek ki szájából és vastag farkával boldogan csapkodta saját hátát. — így csináljuk: minden néppel elhitetjük, hogy ők a legkülönb nép az egész világon: Deutschland über alles, Fraciaország, Anglia, Oroszország über alles; és hogy az illető népnek (a név mindig megemlítendő!) kell uralkodnia minden nép felett. És mivel minden népnek ugyanazt sugalljuk, ők állandó fenyegetést éreznek szomszédaik részéről, szüntelenül készülnek a védelemre és agyarkodnak egymásra. De minél jobban készül védelemre az egyik fél és minél jobban agyarkodik ezért a szomszédaira, annál jobban készülnek a védelemre és annál jobban agyarkodnak egymásra a többiek is valamennyien. Úgyhogy most mindazok, akik annak a tanait vallják, aki minket nevezett gyilkosoknak, állandóan és elsősorban az öldöklésre való felkészüléssel és magával az öldökléssel vannak elfoglalva. 10. — Hát ez szellemes! — mondta rövid szünet után Belzebub. — Dehát a csalástól mentes tudós emberek hogy nem vették észre, hogy az egyház elferdítette a tanítást, és miért nem állították vissza? — Ezt nem tehetik meg — mondta előremászva, magabiztos hangon egy fénytelen-fekete, laposan lejtős homloké, előálló nagy fülű palástos ördög, amelynek a tagjain nem volt izom. —■ Miért nem? — kérdezte szigorúan Belzebub, akit bosszantott a palástos ördög pökhendi modora. A palástos ördög ügyet se vetett Belzebub dorgáló hangjára, nyugodtan, ráérősen leült, de nem gugyra, mint a többiek, hanem törökülésbe, keresztbe tette csontos lábát, és halk, egyenletes hangon, folyékonyan beszélni kezdett: — Azért nem tehetik meg, mert én állandóan elvonom a figyelmüket arról, amit megismerhetnének és meg is kellene ismerniök, és olyasmire irányítom, amit fölösleges tudniok és soha nem is tudhatnak meg. — Hát ezt hogy csinálod? — Korszakonként más-másképpen csináltam és csinálom — felelte a palástos ördög. — Hajdanában azt hitettem el az emberekkel, hogy a legfontosabb számukra minden részletet tudni a szentháromság személyeinek egymáshoz való viszonyáról. Krisztus származásáról, természetéről, az Isten tulajdonságairól stb. Sokat és hosszadalmasan okoskodtak, vitatkoztak, mérgelődtek, bizonygatták a maguk igazát. És ezek az okoskodások annyira lekötötték őket, hogy egyáltalában nem törődtek azzal, hogyan kellene élniök. És mivel nem törődtek vele, hogyan kellene élniük, nem is volt szükségük rá, hogy tudják azt, amit tanítójuk az életről mondott. — — Azután amikor már annyira belegabalyodtak ezekbe az okoskodásokba, hogy ők maguk sem értették azt, amiről vitatkoztak, némelyeknek azt sugalltam, hogy a legfontosabb számukra: tanulmányozni és megmagyarázni mindazt, amit egy Arisztotelész nevű ember írt, aki évezredekkel ezelőtt Görögországban élt, másokkal pedig azt hitettem el, hogy a legfontosabb számukra: megtalálni azt a követ, amelynek segítségével aranyat lehetne csinálni, és azt az elixírt, amely kigyógyítaná az embereket minden betegségből és halhatatlanná tenné őket. És a legokosabbak, a legtanultabbak erre irányították minden szellemi erejüket. — Azokkal pedig, akiket ez nem érdekelt, elhitettem, hogy a legfontosabb: tudni, vajon a föld kering-e a nap körül vagy a nap a föld körül. És amikor kiderítették, hogy a föld kering és nem a nap, és megállapították, hány millió kilométerre van a föld a naptól, nagyon örültek, és attól fogva mindmáig még szorgalmasabban tanulmányozták, milyen távol vannak a csillagok, holott tudják, hogy ezeknek a távolságoknak nincs és nem is lehet végük, hogy maguknak a csillagoknak a száma is végtelen, és hogy teljesen fölösleges is volna ezt tudniok. Ezenkívül még azt is elhitettem velük, hogy nagyon fontos és szükséges tudniok, hogyan jöttek létre az állatok, a férgek, a növények és a végtelenül kicsiny élőlények. És bár ezt szintúgy egyáltalában nem szükséges tudniok, bár egészen világos, hogy lehetetlen is megtudniok, mert élőlény épp úgy végtelenül sok van, mint csillag, ők minden szellemi erejüket az anyagi világ jelenségeinek effajta kutatására fordítják, és nagyon csodálkoznak azon, hogy minél több olyat ismernek meg, amit fölösleges megismerniök, annál több olyasmi marad, amit nem sikerült megismerniök. És bár nyilvánvaló,hogy kutatásaikkal egyenes arányban egyre szélesedik annak a területe, amit még meg kellene ismerniök, egyre bonyolultabbá válnak a kutatás tárgyai és egyre kevésbé hasznosíthatóak az életben a kutatásokkal szerzett ismeretek, ez egy cseppet sem zavarja őket, így hát foglalatosságuk fontosságáról teljes mértékben meggyőződve folytatják kutatásaikat, terjesztik, írják, kinyomatják, egyik nyelvről másikra fordítják javarészt teljesen haszontalan kutatási eredményeiket és értekezéseiket, amelyek ha nagy ritkán alkalmasak is valamire, ez a valami nem több, mint a gazdag kisebbség szórakoztatása és a szegény többség helyzetének rontása. Hogy pedig sohase ébredjenek rá, hogy csakis egy dolog, az — Nos hát, ez is jó! — mondta Belzebub. — De a gyilkosságok! Ki foglalkozik a gyilkosságokkal? — Jín — felelte a tömegből előlépve egy vérvörös ördög, akinek szájából agyarak álltak ki; hegyes szarva és felfelé merevedő vastag farka volt... — Hát te hogyan kényszeríted rá a gyilkolásra annak a tanítányait, aki azt mondta, hogy ne torold meg rosszul a rosszat, szeresd ellenségeidet? Hogy tudod te gyilkosokká tenni ezeket az embereket?