„Érted Vagyok”, 1994 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1994-02-01 / 1. szám
2 • 1994. február ezted vagyok” Tanulmány 1. Bevezetés Előadásom címének egy Karl Rahner-idézetet választottam. Súlyos ok késztetett erre a döntésre. Az egyház társadalmi szerepének elemzése, vagyis előadásom lényegi tartalma hasonló viszonyban van ugyanis a rahneri gondolattal, mint a skolasztikus bölcseletben a lényegi szerkezet a lét konkrét feltételeivel. Egyszerűen kifejezve: Felesleges időveszteség volna az összefüggéseket világosan feltárni, ha az azokból folyó konkrét megvalósítás legfontosabb előfeltételeit nem fogadnánk el. Ez utóbbiakra vonatkozik Rahner gondolata, melyet bevezetésként röviden vázolni szeretnék. 1.1. A merészség tudorizmusa A 16. század táján három erkölcstani rendszer harcolt a hivatalos elismerésért. A probabilizmus állítása ez volt: bizonytalan esetben dönthetünk bármelyik alternatíva mellett, amely valószínűleg jó. A probabilianizmus azt tanította, hogy csak a valószínűbbet szabad választani. A tudorizmus szerint pedig csak a biztosabb megoldás az erkölcsileg megengedett. — Rahner kettősen szellemes iróniával választja ki a szőrszálhasogató, anakronisztikus vitának a legkonzervatívabb irányzatát, és saját fegyverét fordítja ellene. „A mai helyzetben a gyökeresebb, a többet merészelő, az újat bátran inauguráló megoldás a helyesebb megoldás”. Minthogy az egyháznak az eltávolodása attól a társadalomtól, amelyhez kötelező küldetése van, a közelmúltban csak növekedett, jogosnak látszik az a kijelentés, hogy „ma a legbiztosabb már nem a múlt, hanem a jövő” , vagyis ma imperatívusznak tekintendő „a merészség tudorizmusa”, a merészség biztosabb volta®. Előadásomban megkísérlek néhány szempontot érinteni, melyek alátámasztják meggyőződésemet, hogy ti. a rahneri tételt a magyar valóságra alkalmazni lehet és kell. Aki ezt elfogadja, annak számára világos lesz, hogy ha az egyház társadalmi szerepének elemzéséből levonható következményeket napjainkban meg akarjuk valósítani, akkor a merészség fontosabb, mint az óvatosság, a bátorság jobb tanácsadó, mint a félénk halogatás, a gyökeres megoldás eredményesebb, mint a lassú, átmeneteket célzó kompromisszum — ha konkrét esetekben kivételesen más döntést követel is lelkiismeretünk. Az egyháznak a társadalomtól való elképesztő lemaradását alapvetően lehetetlen olyan beállítottságú egyházi képviselőkkel, hívőkkel és tisztségviselőkkel behozni, akiknél az egyetlen szerencse, hogy nem a 20. század kezdete előtt születtek, mert különben megakadályozták volna, hogy megkezdődjön. — Ezért előadásomat úgy fogom fel, mint tudományosan megalapozott motiválást az ilyen értelmű „megtérésre”, a közelmúlt igézetéből való felszabadulásra és a bátor jövő felé fordulásra. — Előre elnézést kérek azoktól, akik ennek tartalmával, súlyponthelyezésével vagy stílusával nem rokonszenveznek. De hát hol volna helyénvaló az ilyen kendőzetlen beszéd, ha nem itt, ahol egyházunkat őszintén szerető, képzetten gondolkodó emberek találkoznak a Pax Romana hagyományosan nyílt és toleráns keretében? 1.2. A társadalom az egyház működésének adott kerete Bevezetésem második részében az eddig mondottak szerint értelmezett egyházi megújulás szükségességével kapcsolatban szeretnék néhány szociológiai törvényszerűségre emlékeztetni. Minden társadalom elsősorban „személyek sajátos típusú egysége”. Ezen személyek egy része az egyháznak, illetve az egyházaknak is tagja, mintegy „kettős állampolgársággal” rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy mindazok, akik egy esetleg megújuló magyar társadalomnak és ugyanakkor egy esetleg nem megújuló magyar egyháznak tagjai, mind megosztottabb, skizofrénebb, elviselhetetlen helyzetbe kerülnek. És itt még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy egy társadalom sohasem amorf tömeg, hanem mindig az emberi együttélés jellegzetes típusának hordozója. Ezt a típust az uralkodó gondolkodási és magatartási minták jellemzik. Ezért beszélünk (ha nem is egyszerű és általános érvényű definíciók értelmében, de joggal) pl. ipari társadalomról, jóléti társadalomról, szekularizált társadalomról vagy informált társadalomról. Az adott társadalomban érvényes gondolkodási és magatartási mintáknak akkora a jelentősége, hogy méltán foglalkozunk a valóság társadalmi konstrukciójával”, és megokoltan állíthatjuk, hogy itt egyfajta koordinátarendszerről van szó, melytől értékítéletünk függ, hogy ti. mi van „fönn” és mi „lenn”, mi van „jobbra” és mi „balra”. Konkrét példákkal kifejezve: Ugyanaz a szeretet követelhet tőlünk az egyik társadalmi típusban békét, a másikban harcot, ugyanaz a kifejezés lehet az egyik társadalmi típusban a legjobb közlés, a másikban pedig a félreértések forrása. Ilyen értelemben döntő kérdés, hogy a kereszténység közlése az egyház részéről az adott, éppen érvényben levő, uralkodó társadalmi típusban megfelelő-e vagy nem, hogy azzal szinkronban van-e vagy ahhoz viszonyítva anakronisztikus. 2. Magyar egyház a magyar társadalmban A magyar társadalomnak kialakult vagy kialakulóban lévő új típusával, valamint a magyar katolikus egyház jelen arculatával sok hozzáértő szakember foglalkozik — egyesek meglepő módon már évtizedek óta, mások az utolsó négy évben. Mostr.i, eszmecserét indukálni szándékozó rövid Julius Morel A jövő biztosabb, mint a múlt