„Érted Vagyok”, 2002 (13. évfolyam, 1-6. szám)
2002-02-01 / 1. szám
2 • 2002. február öt évvel ezelőtt ünnepelte a világ „ Amerika felfedezésének ”500. évfordulóját -jórészt a szépítgetések és a dolgok ártalmatlan színben feltüntetésének orgiájával, de azért itt is, ott is találkozhattunk őszinte és önkritikus szembenézéssel. Az erőszakos uralkodás és a kizsákmányolás vörös fonálként húzódik végig a két amerikai kontinens ötszáztíz éves történetén, mióta csak Kolumbusz partra lépett „Nyugat-Indiában ”. A fehér hódítók brutális aranyéhsége sokszor változtatta arcát a nemzedékek során, megjelenési formái mindig alkalmazkodtak az újabb korokhoz. A déli latin kontinenst és lakóinak túlnyomó részét ma ugyanúgy kifosztják, és sosem élt annyi gyermek, nő, öreg, fekete, barna és fehér ember Észak- és Dél-Amerikában egy szélsőségesen igazságtalan gazdagsági rendszer áldozataként nyomorban, mint manapság. Hogy ne kelljen újabb ötszáz évet várni a következő szembenézésig önmagunkkal, érdemes ébren tartanunk az elmúlt 500 év történelmi tényeinek tudatát. Alábbi válogatásunk Eduardo Galeano háromkötetes, Emlékezés a tűzre c. kötetéből ezt a célt szolgálja. Eduardo Galeano Fájdalomkiáltások,hallgatás, ellenállás Egy kontinens szenvedéstörténete 1492, GUANAHANI Kolumbusz, a megérkezés Térdre esik, sír, megcsókolja a földet. Tántorogva mozog, mert szinte egy hónapja nem, vagy csak alig aludt, kardjával vagdossa a faágakat. Aztán kitűzi lobogót. Térden állva, szemeit az égre emelve, háromszor kimondja a spanyol uralkodópár, Izabella és Ferdinánd nevét. Oldalán Rodrigo de Escobeda, az írnok széles vonásokkal vezeti a jegyzőkönyvet. Mától kezdve mindez a távoli királyi pár tulajdona: a koralltengerek, a homokfövenyek, a zöld moha borította sziklák, az erdők, a papagájok és ezek babérszínű emberek, akik még nem ismerik a ruhát, a bűnt és a pénzt, s akik zavartan figyelik az eseményeket. Luis de Torres a bennszülöttek számára héberre fordítja Kolumbusz kérdéseit: „Ismerték-e a nagykán birodalmát?” „Honnan származik az arany, amit orrotokban és fületekben viseltek?” A mezítelen emberek tátott szájjal merednek rá, a tolmács pedig káldeusul próbál szerencsét, mert ezen a nyelven is ért egy keveset:,Arany? Templom? Paloták? Az összes királyok királya? Arany?” Majd sovány arab tudásával kísérletezik: „Japán? Kína? Arany?” A tolmács kasztíliai nyelven kér elnézést Kolumbusztól. Kolumbusz genovaiul átkozódik, és az indiai nagykán elé hajítja latin nyelvű ajánlóleveleit. A mezítelen emberek végig nézik a vörös hajú, fehér bőrű, pazar ruhákba és bársonyköpenybe öltözött idegen dühkitörését. Hamarosan szétterjed a hír a szigeteken: „Gyertek, és nézzétek meg az égből jött férfiakat! Hozzatok magatokkal enni és innivalót számukra!” 1493, BARCELONA Egy dicsőséges nap A kikiáltók trombitái szólnak. Zúgnak a harangok, a dobok diadalmasan dübörögnek. Az „Indiából” éppen befutott admirális fölhág a kőlépcsőkön, és a neki tapsoló, selyemtől csillogó udvaroncok között végigvonul a kárminpiros szőnyegen. A férfiú, aki beteljesítette a szentek és bölcsek próféciáit, az emelvényhez ér. Kolumbusz letérdel, s megcsókolja a király és a királyné kezét. Mögötte trófeái vonulnak be. A tálcákon szikráznak az aranydarabok, amelyeket Kolumbusz tükröcskékért és vörös sapkákért cserélt be a tengerből nem rég felbukkant távoli kertekben. Ágakra és lombokra helyezve, díszmenetben különféle hüllő- és kígyóbőrök vonulnak el, hátul pedig sírva és reszketve a sosem látott lények jönnek. Azok a kevesek, akik túlélték a megfázást, a kanyarót, valamint a keresztények ételeitől és bűzétől érzett undorukat. Már nem mezítelenek, mint voltak, amikor ahhoz a három karavellához közeledtek, amelyeken aztán foglyul ejtették őket. Meztelenségüket épp az imént fedték be nadrágokkal, finom ingekkel és papagájokkal, amelyeket a kezükre, a fejükre és a vállukra ültettek. A papagájok, amelyeket a heves viharok igencsak megkopasztottak az átkelés során, éppolyan nyomorúságosan festenek, mint a férfiak, akiken ülnek. A velük együtt elfogott nők és gyermekek közül senki sem maradt életben. Bosszús sugdolózás fut végig a termen. Túl kevés az arany. Fekete bors, szerecsendió, szegfűszeg és gyömbérgyökér meg sehol. Szakállas sziréneket és farokkal rendelkező férfiakat sem hozott magával Kolumbusz, sem egyszeműeket, akiknek csak egy lábuk van, és olyan kicsik, hogy csak föl kell emelni őket, hogy az ember megvédje magát a perzselő Naptól. 1493, RÓMA A pápa felosztja Amerikát A Vatikán keleti illatokat árasztó félhomályában a pápa új bullát bocsát ki. Rodrigo Borgia, egy valenciai a Xátiva nevű faluból, csak nem rég viseli a VI. Sándor nevet. Még egy év sem telt el attól a naptól számítva, amikor készpénzért megvásárolta hiányzó hét szavazatát a bíborosi kollégiumtól, és így a bíbort a fehér pápai hermelinpalástra cserélhette. VI. Sándor pápa több órát szentel a búcsúcédulák árkalkulációjára, mint a legszentebb Szentháromság misztériumáról folytatott elmélkedésre. Mindenki tudja, hogy leginkább a rövid miséket kedveli, kivéve azokat, amelyeket udvari bolondja, Gabriellino maszkban celebrál neki magánlakosztályában, és az is ismeretes mindenki előtt, hogy az új pápa képes eltéríteni az úrnapi körmenet útvonalát, hogy az egy szép asszony kilátója előtt vezessen el. És arra is képes, hogy darabokra tépje a világot, mint egy sült csirkét. A pápa felemeli kezét, és meghúzza a határt a földgömbön s az ismeretlen óceánon. Mindazt, amit ettől a vonaltól nyugatra fedeztek fel, vagy fognak még felfedezni, Isten helytartója örökre Kasztíliai Izabellának Tanulmány