„Érted Vagyok”, 2012 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2012-02-01 / 1. szám
2 • 2012. február va gyok. ! A kérdésfelvetés jelentősége „Mennyire hiteles az egyház?” Erre a kérdésre a válasz tulajdonképpen nagyon egyszerű, s ugyanakkor nagyon rémisztő is. A katolikus egyház jelenleg a leghiteltelenebb intézmény Németországban. Ha korábban megkérdeztük az embereket, mely intézményekbe vetik bizalmukat, melyik „hitelre méltó” számukra, akkor eddig mindig világos volt, melyek nem tartoznak ezek közé: a bankok, az ipari konszernek és a politikai pártok. Ezek a ranglista végén landoltak, de most átadták helyüket: a hamburgi Gazdaságetikai Alapítvány most először vette fel a megkérdezett intézmények listájára a két nagy egyházat (a katolikust és az evangélikust), rettenetes eredménnyel a katolikus egyházra nézve, amely az utolsó helyre került, még saját tagjai is kevesebb bizalmat szavaznak neki, mint az evangélikus egyháznak. Mindenesetre rövidlátás lenne, ha csak az utóbbi év szexuális visszaélési botrányaira vezetnénk vissza ezt a hitelességi válságot. Egy vizsgálat már öt évvel ezelőtt arra az eredményre jutott, hogy a németeknek még 45%-a sem bízik a katolikus egyházban. Az utóbbi év botrányai radikálisan rontottak ezen az értéken, de az egyház voltaképpen már évek óta folyamatosan veszít abból, amire a leginkább szüksége lenne: spirituális világítóerejéből. Hogyan közvetíthetne hitet, ha ő maga nem hitelre méltó? A hitelesség kérdése minden síkon megjelenik, a pápától a püspökökön keresztül a papokig és a hívekig, és egy lelki alapkívánalmat jelenít meg: a hit és az élet, a szavak és a tettek összhangjának kívánalmát, hogy azt éljük, amit hirdetünk. Minden ezen fordul, Keresztelő János híres ujjával, amely a megfeszített Krisztusra mutat, az isenheimi oltárkép festője megtalálta egyik alapképét annak, ami az egyház tulajdonképpen: mutatóujj, utalás, vagy ahogyan a Zsinat mondja: „jel és eszköz”. Az egyház sem nem vitathatatlan tárgya a hitelességnek, sem nem létrehozója a hitelességnek, hanem az a feladata, hogy rámutasson Isten hitelességére, és tanúskodjék róla. Isten az, aki hiteles. Az evangélium hiteles. Igehirdetésében és tanításában az egyház kezdettől fogva olyan dolgokról és dimenziókról beszélt, amelyek nagyobbak, fontosabbak és igazabbak, mint ő maga. A kereszténység első napjától fogva az evangélium meggyőzőbb és hitelesebb volt, mint azok az emberek, akik továbbmesélték. Különben nem lehetne megmagyarázni az evangéliumok azon emlékeinek széles folyamát, amelyek szerint Jézus nyilvánvalóan újból és újból kétségbeesett tanítványainak megbízhatatlansága, hitelre méltatlansága miatt. Az egyház alapképe azt jelenti: Az egyház az evangélium hitelre méltóságából él, és nem fordítva! Az egyháznak az a dolga, hogy Isten hitelre méltóságának tanúsítását szolgálja a világban, így egyúttal az is világossá válik, hogy az egyház tagjai miképpen ronthatják az egyház hitelességét: az egyház eltávolodhat a rámutatástól és a tanúskodástól, és mintegy elébe áll a hitelre méltó evangéliumnak. Az egyház tanúságtevő tagjai képesek úgyszólván láthatatlanná tenni az evangéliumot azáltal, hogy ők maguk terpeszkednek el. Mert világos: egy szerepével visszaélő, hataloméhes, közömbös, hanyag, banális, korrupt, megmerevedett stb. egyház, illetve az egyház efféle tagjai képesek láthatatlanná tenni az evangélium hitelre méltó voltát. Felelőtlen viselkedésükkel az emberek képesek annyira eltorzítani Isten evangéliumát, hogy azt már nem is lehet észrevenni. Az egyház alkalmatlan „földi személyzete” nagyon nagy károkat tud okozni az evangélium hitelességének. Ezért a hitelesség kérdése nem valami mellékes kérdés, mintha egyszerűen visszatérhetnénk napi dolgainkhoz akkor is, ha „azok ott kívül” már semmire sem tartanak minket. Ha az egyház nem öncél, hanem valami nála nagyobbra kell rámutatnia, akkor itt lényegünk egyik központi vonatkozásáról van szó. Ehhez társul, hogy az evangéliumnak minden korban ellene mondtak. Ahol ez történik, ahol emberek tudatosan utasítják el az üzenetet, ott az egyház nyugodtan „lerázhatja a port a lábáról”, és elvonulhat az igehirdetés következő helyére. De botrány, ha fellépésével maga az egyház mond ellent a Jó Hír lényegének, ha emberek azért utasítják el az egyházat, mert az intézményben, illetve az azt képviselő emberekben túl keveset látnak viszont az evangéliumból. Aki ezt az elutasítást az egyes emberek hitetlenségére hivatkozva intézi el, az nem csupán azt sérti meg, aki nem tud hinni, hanem az evangéliumhoz való hűséget is. Ezért szeretném elmélyíteni a hitelesség kérdését, és ahelyett, hogy felsorolnám, mindenekelőtt mely kérdésekben tűnik az egyház hiteltelennek az emberek szemében, egy szinttel mélyebbre szeretnék menni, és alaposabban szemügyre akarom venni az egyház helyzetét és hitelre méltatlanságát. Hol rejlenek a mélyebb okok? Megéri egyszer közelebbről megnézni a „Mennyire hiteles az egyház?” kérdést. Tulajdonképpen ki kérdez így? Ki teszi föl ezt a kérdést? És: Ki válaszolja meg? Kinek van fölhatalmazása arra, hogy érvényes választ adjon rá? Ekkor ugyanis az ember észreveszi. Ez a posztmodern kor egyik tipikus kérdése. Minden egyes embernek szabad föltennie, és föl is teszi. Minden egyes embernek szabad megválaszolnia a maga számára, és meg is válaszolja. És ha általános választ keresek, akkor nem egy bizottságot vagy egy intézményt kérdezek meg, hanem sokak véleményét fogom kinyomozni. A posztmodern egyik fontos eszköze ugyanis a közvélemény-kutatás, amely sok egyén véleményét gyűjti össze, és így azok valamiképp az általánosat képviselik. Egyáltalán: ahhoz, hogy megérthessük az egyház mostani válságát, számomra központi előfeltételnek tűnik, hogy megértsük, mit jelent a posztmodern fordulat. Tulajdonképpen mi az a posztmodern? Megpróbálom egyszerűen fölvázolni. A hagyományostól a posztmodern társadalom felé Sem előzőleg soha, sem azóta nem változott meg a német társadalom 15-20 év alatt olyan alapvetően, olyan radikálisan és olyan tartósan, mint 1965 és 1980 között. Modernizációs lökés következett be, áttörés a hagyományostól a posztmodern társadalom irányában. Stefan Kömm plébános Mennyire hiteles az egyház? Tanulmány